Előkerül néha még ma is az a sztori, amikor még alsóban egyszer reggel 7-kor, a legnagyobb kapkodás közepén, induláskor jelentettem be, hogy környezetismeret órára kell egy paprika meg egy paradicsom. Aznap. Anyu széttárta a kezét, épp nem volt otthon egyik sem. Kértem, menjen el a boltba venni, ezen nevetett, reggel 7-kor ilyen plusz kirándulásokra nem volt idő. Erre elpityeredtem, hogy fekete pontot fogok kapni. Anyu válasza: "Majd legközelebb nem aznap reggel szólsz, hanem időben." Emlékszem, úton a suliba becsengettem egy kedves nénihez, akivel hazafelé beszélgetni szoktam. Neki jó nagy veteményese volt, de nem tudott segíteni. Nem tudom, végül megkaptam-e a fekete pontot, de az megmaradt, milyen stressz volt aznap reggel bemenni a suliba. Képzelhetitek, micsoda nosztalgikus élmény volt, amikor este fél 9-kor, villanyoltás után, a Bóbita közben egyszer csak megszólalt Viola az ágyból a tök sötétben: "Anya, holnapra falevelet kell vinni az oviba!" Fejem először:...
én is fennakadtam azon, hogy egy nap alatt ketten is távoztak :(.. tavaly Pratchett és Fodor Ákos halála volt hasonlóan leghangolóan egymás után :(
VálaszTörlésPratchett halálát én is nagy veszteségnek éreztem :( (Fodor Ákost csak simán nem ismerem.)
Törlésazta! nézz majd utána, szerintem tetszene neked. haikukat írt, sokat, nagyon kifejezőket. nekem ez a kedvencem tőle, gyakran eszembe jut:
VálaszTörlés"Kapaszkodókat gyártunk
s mire eszmélünk:
kész is a ketrec."
Hát, igen, elég kevés lírát olvasok, a prózát jobban szeretem. Viszont ez a haiku nagyon ütős. No, akkor lassan ideje lesz megismerkedni Fodor Ákos költészetével.
Törlés