Szürreális belegondolni. Én itthon vagyok, puzzle-t rakok a gyerekeimmel, meditálunk, alszunk egyet ebéd után, játszótérre megyünk, bosszankodunk, hogy sehol sem kapni normális benti cipőt oviba/suliba, aztán olvassuk a Harry Potter első részét, amit mindkét gyerek nagyon élvez, és örülünk, mert meghozta a futár a Barbara Kadabarát, amit annyira megszerettünk, hogy két hónapig volt nálunk a könyvtári példány, és most, hogy vissza kellett adni, vettünk sajátot, aztán meg este jó zenére fordítok. Közben Nepálban ezrek haltak meg egy felfoghatatlanul szörnyű természeti katasztrófában, amiről most már nagyon sok videót láttam, de nem képes teljesen befogadni az agyam, hogy ez tényleg megtörtént, és azokban az épületekben, amiket egy pillanat roppant össze a sziklákat, egyéb törmeléket görgető sáros víz, emberek voltak, akiknek valószínűleg megijedni sem volt idejük, annyira gyorsan véget ért az életük. Meg ott vannak a videók a határról, ahol megijedni bőven volt idő, és akkor arra gondolo...
én is fennakadtam azon, hogy egy nap alatt ketten is távoztak :(.. tavaly Pratchett és Fodor Ákos halála volt hasonlóan leghangolóan egymás után :(
VálaszTörlésPratchett halálát én is nagy veszteségnek éreztem :( (Fodor Ákost csak simán nem ismerem.)
Törlésazta! nézz majd utána, szerintem tetszene neked. haikukat írt, sokat, nagyon kifejezőket. nekem ez a kedvencem tőle, gyakran eszembe jut:
VálaszTörlés"Kapaszkodókat gyártunk
s mire eszmélünk:
kész is a ketrec."
Hát, igen, elég kevés lírát olvasok, a prózát jobban szeretem. Viszont ez a haiku nagyon ütős. No, akkor lassan ideje lesz megismerkedni Fodor Ákos költészetével.
Törlés