LizaGazdija

Megjöttem. Nem volt nagyon könnyű a bőröndöm, és nagyon kellett koncentrálni, hogy a négy csomag közül egyiket se hagyjam el, de végül is minden megérkezett. Többnyire Kelenföldre szoktam kimenni, de most a Keletibe mentem, mert Kelenföldön már nem nagyon lehet hová tenni a bőröndöt, az összes tároló tele van, és ezt nem akartam. Gyönyörű hóeséssel búcsúzott Budapest, nagyon örültem neki, és szépséges képem is lett a Keletiről, de majd holnap mutatom meg, most már nincs erőm/kedvem képeket másolni. A Hauptbahnhofon csupa fura emberrel találkoztam. Volt egy pasi, aki rótta a köröket a csomagjaival, miközben én a jegyautomatánál szerencsétlenkedtem*, és minden körnél megkérdezte németül, hogy én Budapestre utazom-e, majd meg sem várta, hogy válaszoljak, válaszolt ő, hogy "nem". Aztán odajött egy fiatal, deszkás cuccba öltözött gyerek, hogy adjak neki pénzt, mert ő nagyon éhes, és neki csak egy euró kell. Németül. Néztem rá. Kérdezte, tudok-e németül. Én meg mondtam, hogy ninc...

Ez úgy szokott történni, hogy sokáig csak listát írok meg hümmögök, de lépéseket nem teszek, mert akkora munka, úgysem fog beférni, satöbbi, aztán hirtelen kedvem támad hozzá, de így az utolsó pillanatban, és húsz perc alatt készre csomagolom a bőröndöt. Most is ez volt. A fene se ért engem.

Sosem kell egyedül izgulni :) Bence Ez a kép meg Kata ötlete volt, ő úgy csinálta, hogy a telefonjáról irányította a fényképezőgépet, én viszont csak a gépet használtam, mert még nem üzemeltem be a telefonos funkciót. A képen a meggyes-mákos-citromos muffin látható.

Marci kutya Liza után volt a kutyám, és bár nehezen ment, eléggé megszerettem. (Nem ő tehetett róla, egyszerűen túl hamar jött ő Liza után, hiába mondtam, hogy még nem szeretnék másik kutyát.) Szóval beteg, nem is lehet rajta segíteni, és csak kicsit lehet meghosszabbítani az életét. Pedig még nem is idős, mostanában lesz 5 éve, hogy megtaláltuk, és akkoriban saccolta az állatorvos egy év körülinek. A rossz hír hallatán úgy gondoltam, mindenképp szeretném megsimogatni, és később kiderült, még akár megsétáltatni is lesz lehetőségem. Hát kapva kaptam az alkalmon, és pénteken találkoztunk. Nem volt jó a kedve, olyan kis bágyadtka volt, pedig most még nem látszik rajta, hogy baj van, elvileg nem is érzi magát rosszul. Lehet, hogy csak rossz napja volt, unja már ő is a hideget, ilyesmi. Azért köszönt, adott puszit is - cukin emlékszik rá 3 (!!!) év távlatából, hogy nem szeretem, ha képen nyal, ezért a nyelve hegyével az orromra adott puszit. (Az ilyen puszi még csak nem is nyálas. Liza eg...

A Műjég szervezett mára egy olyan programot, hogy este 8-tól 11-ig még nyitva maradtak (amúgy 8-kor zárnak), és 1000 forintért lehetett csúszkálni a hétvégi alapár (2000 Ft) helyett. Eleinte gondolkodtam, hogy menjek-e, de nem tudtam eldönteni, többek között azért sem, mert a decemberi esés, ami után egyébként majdnem egy hónapig lila volt és fájt mindkét térdem, elbizonytalanított. Aztán amikor hazaértem anyuéktól meg a belvárosjárásból (megjött a kontaktlencsém!), már este 8 elmúlt, és úgy éreztem, én ma innen már sehova. Aztán ültem kb. egy órát, kicsit többet, tényleg iszonyú fáradt voltam, annyira, hogy amikor el akartam olvasni, hogyan kell beállítani, hogy a fényképezőgépemet a telefonommal irányítsam, egyszerűen nem bírtam felfogni a szöveget, nem álltak össze mondatokká a szavak. Ekkor meggyőztem magam arról, hogy inkább hasznos dolgokkal fogom tölteni az estét, pl. bepakolom, amit lehet, mert hétfőn utazom. Viszont nemsokára kinéztem az ablakon, és gyönyörűen szakadt a hó még...

Hát, az tegnap volt, de most pótolom. Arra gondoltam, jó ötlet lenne megismerni egy új magyar verset ebből az alkalomból. Mármint egy olyan verset, amit eddig nem ismertem. Erre esett a választásom, mert nagyon igaz: Babits Mihály: Névjegyemre A név, mely áll e kis papíron, kimondva szó, mely száll tova. Lehellet és üres jel annak, ki nem hallotta még soha! S e rövid név, értelme tárva, tudjátok mégis, mit jelent? Egész világot, önkörében, mely zártan, szuverén kereng. S nem kisebb, mint a ti világtok, mely földből s csillagokból áll: két vége van minden világnak a születés meg a halál. Nem kisebb, semmit, sőt az ég s föld között valókkal még nagyobb; s mindenképp más a tieteknél: én nektek idegen vagyok. S világom tág, de idegennek belé a bemenet tilos: jaj, mért egy örök idegennek jelzé nevét e papiros?

Sokat hallottam a Narnia krónikáiról itt-ott, mindig a Gyűrűk Urával párban emlegették, mert a két író ismerte egymást, és időnként kikérték egymás véleményét a műveikről. Mire leforgatták az első részből készült filmet, már nagyon kíváncsi voltam, úgyhogy megnéztem a moziban, sőt talán még a következő kettőt is, bár igazából nem tudnám már megmondani, hogy A Hajnalvándor útját is láttam-e, vagy csak az előzetest sokszor. Az első film nagyon tetszett, ezért megkaptam a regényfolyamot Nagyitól karácsonyra, és A varázsló unokaöccsét nem sokkal később el is olvastam. Kár, hogy ennyivel Az oroszlán, a boszorkány… előtt történt, mert így csak kevés dologra emlékszem belőle, pedig tudom, hogy most hasznosak lettek volna ezek az emlékek. Először is azon mosolyogtam, hogy ez egy gyerekkönyv, és micsoda akciófilmet forgattak belőle. Például Peter első csatája eltart vagy egy bekezdésen keresztül, és a könyv másik két leginkább feszültséggel teli jelenete sem hosszabb fél illetve két olda...