LizaGazdija

Azt találtam a neten, hogy idén nem ér véget január 6-án a fényvillamosozás, hanem még egészen 10-ig folytatódik, és 9-én fotózós járat is lesz este fél 10-kor. Vettünk is rá jegyet a Keletiben, majd odabuszoztunk. Szerencsére az eső pont ezt a napot választotta ki arra, hogy szakadni kezdjen, de hát ez már csak ilyen. Érkezik a villamos A program egy csomó profi vagy nagyon komoly hobbifotóst vonzott, igazából nem tudom, melyik csoport tagjai voltak ott nagyobb számmal. A Bosnyák térről indultunk, de nem a város felé, hanem az Örs irányába, ami nekem furának tűnt, de gondoltam, biztos majd onnan megyünk be a városba, végig a körúton, át a hídon, végig Budán, majd vissza.  Indulás előtt De nem ez történt. Az Örstől továbbmentünk Kőbányára, elrobogtunk a Szent László Gimi előtt is, ahol az angolos tangyakomat csináltam 7 (!!!) éve, és közben számomra teljesen randomnak tűnő helyeken álltunk meg fotószünetre. Én alapvetően azt hittem, az a lényeg, hogy a szépen ki...

Néhány napja olvastam, hogy valahol valakik zseniális ötleteket ötlenek ki. Leginkább két ilyen csodálatos gondolat fogott meg: 1. A 30 éven felüli egyedülállók fizessenek szingliadót. 2. Egy nő csak akkor kerülhessen vezetői pozícióba, ha van min. 3 gyereke. Ez annyira gyönyörű, hogy szinte kár hozzászólni. Azért mégis kénytelen vagyok. 1. Kiknek képzelik magukat ezek a zsenik, hogy azt hiszik, joguk van meghatározni, mikor kell párt találni? Miért gondolják, hogy aki 30 évesen még egyedülálló, az azért az, mert renitens, és egyszerűen egyedülálló akar lenni? Aki csak szimplán így járt, azt miért kell megbüntetni? Hátha amúgy nem elég szar neki? Miért baj az, ha valaki egyedülállóként képzeli el az életét? Mégis ki veheti a bátorságot, hogy ennyire durván beleavatkozzon emberek magánéletébe? 2. Aki már szült 3 gyereket, annak egyúttal kifejlődtek a vezetői képességei is? Aki még nem szült gyereket, annak kizárt, hogy vezetői képességei legyenek? Nem értem a gyerekek száma és a...

Egyszer már megkíséreltük a bejutást anyuval, de kilométeres sor állt, és kb. 20 perc álldogálás után értük el a táblát, amire ki volt írva, hogy csak előre váltott jeggyel lehet bemenni, nekünk meg olyanunk nem volt, úgyhogy inkább sétáltunk egyet a Várban. Másodszor készültünk, volt jegyünk is, úgyhogy teljes lelki nyugalommal vágtunk neki a kiállításnak. Szerencsére pont jött David Cameron, így aztán a város egy része, többek között a Dísz tér, le volt zárva, és nem engedtek be senkit. Illetve egy ott lakót meg minket rendőrök kísérgettek, nagyon menő volt. (Na, jó, inkább nagyon vicces.) Hogy a lezárás miatt vagy másért, azt nem tudom, de semmiféle sor nem volt, odamentünk, aztán beengedtek, ennyi. Csontváryt eddig nem igazán ismertem, persze A magányos cédrust igen, de különben nem sok mindent tudtam volna mondani róla. Most meg sajnálom. Sok nehéz sorsot lehet élni, neki is ilyen jutott - meg nem értett zseniként küzdeni az elismerésért szörnyű lehet. Valami kis kattanása is ...

de kettőt azért mesélek, na, jó, hármat. 1. Voltunk a Normafánál csúszkálni popsitepsivel, és bár kicsit szomorú voltam, mert nincs is rendes hótakaró a lejtőn, ezért nem csupa hó lettem, hanem csupa sár és gaz, azért mégis csúszkáltam, ettem túrós rétest (a következményeket már viselem), és gyönyörű havas képeket lőttem. Ilyen a Normafa. Nem lehet azt mondani, hogy ne lenne csodaszép. Ez a szánkópálya. Höhö. Azért bátran lecsúsztunk a lejtőn, pedig a ködben először abban sem voltam biztos, hogy ez az, de aztán egy bokorról felismertem csúszás közben :D Ez meg én vagyok, és azt hiszem, csúnyán nézek. Ez meg a zúzmara Ez meg a kakukktojás, mert ez meg az udvar itthon. És nagyon örülök, hogy ma is esett a hó. 2. Voltam az optikában, megtanították, hogyan kell betenni meg kivenni a kontaktlencsét, és egyrészt megdicsértek, hogy milyen gyorsan ment, másrészt nem is olyan szörnyű, mint gondoltam. Most négy napig van kontaktlencsém, ez a próba, és ha nem e...

December 7-én adtam be a telefonomat, mert két hónap után a dual SIM-es mobil közölte, hogy akkor ő az egyik SIM-et soha többet nem tudja érzékelni. A két ünnep között írtam nekik, hogy mégis mi történik, kérem vissza a telefonomat. Írták, nem tudják, majd hétfőn nyit a szerviz, akkor megkérdezik. (Mert én a boltban adtam le, ahol vettem.) Tegnap nyilván nem érkezett semmiféle tájékoztatás, szóval ma írtam nekik, hogy helló, mi van már. Erre felhív a pasi, hogy a szerviz kéri a telefonom akksiját, be tudom-e vinni ma. Azt hittem, ledobja az agyam az ékszíjat. Úgy vették el tőlem a telefont, hogy visszaadták az akkumulátort, mondván, az nem fog kelleni. És akkor van pofájuk egy hónap alatt kideríteni, hogy mégis kell, anélkül nem tudnak kezdeni vele semmit? Fúúúú.....

Végeláthatatlanul hosszú hazudozás, mellébeszélés és kifogáskeresés után ma reggel megérkezett a számlámra a tartozás utolsó (nem kicsi) részlete is. Szabad vagyok! Szabad vagyok! Szabad vagyok!* Jó, még nem teljesen, mert még nálam van két doboznyi holmija, de amint az elszállíttatja innen... Ó, de szép is lesz! Meg már most is ó, de szép is! *Mint Kevin a Reszkessetek, betörők!-ben :)

Tegnap este belefutottam egy szép képbe, ami egy kanyargós erdei utat ábrázol, keresztbe rajta a következő szöveg: "Az egyenes utak nem nevelnek ügyes sofőröket. - Paulo Coelho" Jé, de ismerős! "A békés tenger nem nevel ügyes hajósokat. - Afrikai közmondás" Jól van akkor.