Semmire nincs időm,

de kettőt azért mesélek, na, jó, hármat.

1. Voltunk a Normafánál csúszkálni popsitepsivel, és bár kicsit szomorú voltam, mert nincs is rendes hótakaró a lejtőn, ezért nem csupa hó lettem, hanem csupa sár és gaz, azért mégis csúszkáltam, ettem túrós rétest (a következményeket már viselem), és gyönyörű havas képeket lőttem.

Ilyen a Normafa. Nem lehet azt mondani, hogy ne lenne csodaszép.



Ez a szánkópálya. Höhö. Azért bátran lecsúsztunk a lejtőn, pedig a ködben először abban sem voltam biztos, hogy ez az, de aztán egy bokorról felismertem csúszás közben :D

Ez meg én vagyok, és azt hiszem, csúnyán nézek.

Ez meg a zúzmara

Ez meg a kakukktojás, mert ez meg az udvar itthon. És nagyon örülök, hogy ma is esett a hó.


2. Voltam az optikában, megtanították, hogyan kell betenni meg kivenni a kontaktlencsét, és egyrészt megdicsértek, hogy milyen gyorsan ment, másrészt nem is olyan szörnyű, mint gondoltam. Most négy napig van kontaktlencsém, ez a próba, és ha nem ereződik tovább a szemem, akkor kaphatok havit, juhú! Tényleg szeretném, úgyhogy tényleg remélem, hogy nem lesz gond, bár a metrón azt figyeltem, hogy magamnak is fura vagyok szemüveg nélkül :D

3. Elküldtem az első állásjelentkezésemet Bécsbe. Annak a nyelviskolának írtam, amelyikből az a válasz októberben, hogy amint van CELTA-m, szóljak. Eltartott vagy egy órát, mire összeraktam az anyagot, jó volt. Reménykedem. Meg persze félek is, mert nem tudom, hogy megyek vissza, ha a CELTA ellenére sem lesz munkám. De már csak lesz. Lesz. Lesz.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai