LizaGazdija

Máltán nem viccelnek a karácsonnyal és környékével. Amikor egy ismerősöm feltett egy képet az egyik gozói falucska idei betleheméről, még csak gyanakodtam, de a hivatalos album láttán meggyőződhettem róla, hogy ez bizony pont az, aminek látszik. Tudni kell Máltáról, hogy szinte minden házban van életnagyságú betlehem a karácsonyi időszakban, általában a konyhában vagy az előszobában, és versenyt is csinálnak ebből - átjárnak egymáshoz az emberek, megnézik egymás betlehemét, és van egy zsűri is (gondolom, per falu), akik szintén járják a házakat, és a végén győztest hirdetnek. Ghajnsielem megoldása engem még ezzel együtt is meglepett.

Ma olyan grincseskedés jött szembe, hogy milyen röhejesek azok, akik kiöltözve ünneplik a karácsonyt a kisszobában, az ilyen nyilván nem is takarít, főz vagy díszít fát. Szerintem meg nem röhejes, ha valaki megtiszteli az ünnepet azzal, hogy szép ruhába öltözik, még ha otthon van is, meg aztán gyakorlott háziasszonyok ismerik az átöltözős trükköt - otthoni göncben takarítanak, főznek és díszítenek fát (utóbbit én idén pizsamában, mert olyanom volt :D ), aztán lezuhanyoznak és szép ruhába öltöznek. Tiszta varázslat :O Nekem amúgy az a fura, ha valaki susogós melegítőben karácsonyozik, viszont nincs hozzá a világon semmi közöm, ezért aztán nem töprengek rajta különösebben sokat, és nem gyártok belőle mémet sem, mert nem vagyok bunkó. Anyhoo. Ma a nagynénémékkel karácsonyoztunk, és ez is jó volt, és ma sem haltunk éhen (hajjaj...). Felvágtuk a karácsonyi pudingot is, amit egyik Andi barátnőmtől kaptam. Én tavaly Máltán kóstoltam először, és miután kiderült, hogy ez tök jó dolog, gondo...

Ma 20 éve, hogy Liza minket választott társnak élete hátra lévő részére (mínusz fél év, amikor inkább kóborolt). ❤ Tudom, a fényképeket be szokták szkennelni, ha meg akarják mutatni őket virtuálisan, de nincs szkennerem, szóval lefényképeztem. Liza a képen a karácsonyi kendőjében látható, amit közös történetünk nyolcadik-kilencedik éve táján kapott, és mindig nagyon büszkén viselt. Mi tagadás, jól is állt neki.

Csak egy kis megjegyzés az elején. Kitette egy ismerősöm a jól ismert DiCaprio-mémet azzal a szöveggel, hogy ezt azokra, akiknek van karácsonyfájuk, mégsem tették ki a Facebookra. Azon gondolkodtam el, miért kell gonoszkodni. Igen, az én hírfolyamom is tele van karácsonyfával, az elmúlt két-három napban mintegy ötven ember fáját láttam. És akkor? Karácsony van, a karácsony legfontosabb jelképe a karácsonyfa, nyilván mindenki le fogja fényképezni a sajátját, és nyilván sokan ki is fogják tenni pl. képeslap gyanánt, és mellé fogják írni, hogy boldog karácsonyt kívánnak mindenkinek. Nekem még tetszik is ez a sok fotó, szeretem mások fáját megnézni, rácsodálkozni egy-egy szép díszre, vagy akár arra, hogy vannak emberek, akiknek sikerül tényleg egyszínűre díszíteni a fát, miközben nekem ez még sosem sikerült, akkor sem, amikor az volt a cél. Akit ez a jelenség zavar, az szépen átpörgeti a képeket, vagy nem néz oda, vagy magában dohog. De hogy mémet miért kell gyártani és/vagy osztogatni ról...

Anyuéknál, idén harmadszor. (Az azelőtti nagyon sok után, persze.) Halászlé, borleves, töltött káposzta, krumplisaláta (nem a majonézes), töltött karaj, sült hal, mézes zserbó, bejgli, pogácsa, azt hiszem, nem hagytam ki semmit. Csoda, hogy még élünk. Az viszont nem csoda, hogy a két ünnep között mindig olyan jólesik a sima, mindenféle flikkflakkot nélkülöző saláta :D Ja, és anyuval együtt feldíszítettük a fát, aztán jött a Jézuska, és szépen csilingelt a csengővel, ahogy gyerekkoromban szokta. Egy csomó csodaszép és csodajó dolgot hozott. Csatot a hajamba, könyvet (hazafelé elolvastam az előszót, nagyon vicces volt, szóval a jelek szerint jól fogok mulatni olvasás közben, igaz, már csak jövőre), és kaptam egy szuper fényképezőgépet is, ami mindenféle extrákat tud, és szépen fotóz sötétben is. Remélem, a kis gépem nem haragszik - nagyon szeretek vele fényképezni, nagyon jó kis gép, de vágytam már egy eggyel komolyabbra, és a Jézuska meghallotta ezt a gondolatot. (Meg olvas blogot, höhö...

Ha megkérdezik tőlem, mit kérek karácsonyra, azt szoktam válaszolni, meglepetést. Nem tudom, például a szüleim ennek mennyire örülnek, de tény, hogy mindig ez van. Idén más van. Az imént, éppen a karácsonyfa díszítése közben rájöttem, mit kívánok. Remélem, 24-én kora délután még nem késtem el, végül is ez úgyis egy hosszabb távú kívánság. Kedves Jézuska, én azt kérem, hogy ez az idei legyen az utolsó karácsonyfa, amit egyedül díszítek fel. Nem szeretném, ha félreértés lenne, ezért azt is hozzáteszem, hogy nem meghalni szeretnék jövő karácsonyig, hanem megtalálni a páromat, akivel jövő évtől kezdve mindig együtt díszítünk majd. Előre is köszönöm.

Végül csak lenyomtam azt a maradék 3-4 óra takarítást, így szép tiszta lakásba érkezett meg a karácsony. Jó, hát semmi sem lehet tökéletes, még el kell pakolni a ruhákat a szárítóról, és el is kell mosogatni, de ezekre már semmi erőm mára, majd ha felkeltem, megcsinálom. Ajándékcsomagolás szempontjából viszont tök büszke vagyok magamra, ilyen jól még sosem álltam. 23-án éjfél előtt becsomagoltam az összes mindenséget, ami 24-én, 25-én és 26-án a fa alá kerül. Na jó, van egy kivétel, mert majd segítséget szeretnék kérni anyutól ahhoz az ajándékhoz holnap, de amúgy minden készen áll, és tök jól mutat a padlón a Mikulás-gyár. A csomagoláshoz aláfestésként Reszkessetek, betörők!-et néztem, nagyon sokat nevettem, és azon gondolkodtam, vajon máskor is szoktam-e sírni rajta, vagy csak idén vagyok ilyen nyomi. Nagyon szeretem ezt a filmet, az sem baj, hogy huszonéve készült, minden évben látom, kicsit idétlen, és kívülről tudom a szövegét. Majd holnap talán sort kerítek a második részre is, am...