Jól állok

Végül csak lenyomtam azt a maradék 3-4 óra takarítást, így szép tiszta lakásba érkezett meg a karácsony. Jó, hát semmi sem lehet tökéletes, még el kell pakolni a ruhákat a szárítóról, és el is kell mosogatni, de ezekre már semmi erőm mára, majd ha felkeltem, megcsinálom. Ajándékcsomagolás szempontjából viszont tök büszke vagyok magamra, ilyen jól még sosem álltam. 23-án éjfél előtt becsomagoltam az összes mindenséget, ami 24-én, 25-én és 26-án a fa alá kerül. Na jó, van egy kivétel, mert majd segítséget szeretnék kérni anyutól ahhoz az ajándékhoz holnap, de amúgy minden készen áll, és tök jól mutat a padlón a Mikulás-gyár. A csomagoláshoz aláfestésként Reszkessetek, betörők!-et néztem, nagyon sokat nevettem, és azon gondolkodtam, vajon máskor is szoktam-e sírni rajta, vagy csak idén vagyok ilyen nyomi. Nagyon szeretem ezt a filmet, az sem baj, hogy huszonéve készült, minden évben látom, kicsit idétlen, és kívülről tudom a szövegét. Majd holnap talán sort kerítek a második részre is, ami már jóval gyengébb, de azért a karácsonyi tradíció része. Azt hittem, ezen kívül már minden filmemet megnéztem, de rájöttem, hogy nem, a Skipping Christmast lazán elfelejtettem, úgyhogy majd azt is pótolni kell, jó eséllyel 25-én tudok rá időt szánni. Na jó, közben rájöttem, hogy a Skipping Christmas a regény címe, a film Christmas with the Kranks, de ez nem lényeges.

Most még bepakolok a táskába, amivel anyuékhoz megyek, megpróbálom nem itthon hagyni a pogácsát, amit nekik sütöttem, majd gyors zuhany után elkezdem A téli tücsök meséit, hogy legalább egy olyan olvasós kihívás legyen idén, amit nem bukok (Csukás István-kihívás, még tök régen elolvastam egy könyvét, december 31-ig el kéne még négyet, sok sikert nekem.)

Egy elmúlt karácsony szellemével kívánok nagyon boldog karácsonyt nektek!

2006-ban járunk, még otthon laktam, és még majdnem 5 évig volt Lizám. Az ajtón látható a még régebbi múlt szelleme, amikor is a kutya lebontotta a teljes előszobát :D

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Kép
időszakban vagyunk. 10 hónap a tanév, nem telt el másfél sem, de én már a végét járom. Különleges iskolát választottunk Flórának (tehát nem speciálisat, de többet nem mondhatok, mert annyi erővel majdnem ki is írhatnám, melyikről van szó). Sokan tesznek így, a város minden pontjáról járnak ide gyerekek. Pár éve van ez az iskola, az elejétől fogva volt iskolabusz a messzebb lakóknak. Hát, idén nincs, és erről egy árva szót sem szólt senki egészen a tanévkezdés előtti tizedik napig. Ez nem kis rápacsálás nekünk - 50 percre lakunk a sulitól. Szerencsére van a kerületben egy másik család, velük fogtunk össze, legtöbbször az anyuka viszi be reggel Flórát, és kétszer haza is hozzák, van, hogy kocsival. Én vészeseti megoldás vagyok, de volt már, hogy bevetettünk engem is.  Ők tőlünk fél órára vannak, a kiindulási megállójukba viszem a gyereket 7 után kicsivel, szóval fél 7 körül indulunk minden nap. Nekem 40-45 perc a sulitól a munkahelyem, a másik anyukának 30, én 8-kor kezdek, ő fél 9-kor,
További információk

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk