Karácsony első napja

Csak egy kis megjegyzés az elején. Kitette egy ismerősöm a jól ismert DiCaprio-mémet azzal a szöveggel, hogy ezt azokra, akiknek van karácsonyfájuk, mégsem tették ki a Facebookra. Azon gondolkodtam el, miért kell gonoszkodni. Igen, az én hírfolyamom is tele van karácsonyfával, az elmúlt két-három napban mintegy ötven ember fáját láttam. És akkor? Karácsony van, a karácsony legfontosabb jelképe a karácsonyfa, nyilván mindenki le fogja fényképezni a sajátját, és nyilván sokan ki is fogják tenni pl. képeslap gyanánt, és mellé fogják írni, hogy boldog karácsonyt kívánnak mindenkinek. Nekem még tetszik is ez a sok fotó, szeretem mások fáját megnézni, rácsodálkozni egy-egy szép díszre, vagy akár arra, hogy vannak emberek, akiknek sikerül tényleg egyszínűre díszíteni a fát, miközben nekem ez még sosem sikerült, akkor sem, amikor az volt a cél. Akit ez a jelenség zavar, az szépen átpörgeti a képeket, vagy nem néz oda, vagy magában dohog. De hogy mémet miért kell gyártani és/vagy osztogatni róla, hogy be lehessen szólni, ezt nem tudom megérteni. Grincs.

Anyhoo.

Ma is karácsony van, és mi Katáékkal ünnepeltünk. Volt ebéd (ennyit máskor három nap alatt nem eszem, de komolyan, rettenetes), jött a Jézuska, együtt voltunk, jó volt nekünk, aztán este még a Family Guy legjobb karácsonyi részét is megmutattam anyunak, és neki is tetszett. Jó, hát magyarul azért messze nem akkora poén, mint eredetiben, de így is szórakoztató.

Van a gépen külön gasztrofotó funkció, plusz tippeket is ad a témában. Szerinte akkor lesz szép a kajakép, ha nincs rajta az egész tányér/tál. Lehet benne valami.

Hagyományos csokitorta, amelynek receptje anyáról lányára száll a dédnagymamám óta. Plusz egy belógó Matyi :)

Karácsonyfarészletek a szüleimnél. Itthon persze elfelejtettem, na de majd holnap

Keresztszemes karácsonyfadísz - évek óta nagy vágyam, hogy ilyet csináljak, de sosem jön össze, mindig az a vége, hogy keretbe rakom. Most végre közelebb kerültem az igazsághoz!

Még egy fából készült dísz gyerekkoromból

Ahogy ígértem, vannak még szűrők meg képek

Meg még kék is van, de kéket igazán nem sokat talált a gép ebben a szobarészletben, szóval azt majd máskor.

Ez meg nem karácsony ugyan, viszont a könyvespolcom (az egyik), amit egy molyos kihívásra fényképeztem.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Kép
időszakban vagyunk. 10 hónap a tanév, nem telt el másfél sem, de én már a végét járom. Különleges iskolát választottunk Flórának (tehát nem speciálisat, de többet nem mondhatok, mert annyi erővel majdnem ki is írhatnám, melyikről van szó). Sokan tesznek így, a város minden pontjáról járnak ide gyerekek. Pár éve van ez az iskola, az elejétől fogva volt iskolabusz a messzebb lakóknak. Hát, idén nincs, és erről egy árva szót sem szólt senki egészen a tanévkezdés előtti tizedik napig. Ez nem kis rápacsálás nekünk - 50 percre lakunk a sulitól. Szerencsére van a kerületben egy másik család, velük fogtunk össze, legtöbbször az anyuka viszi be reggel Flórát, és kétszer haza is hozzák, van, hogy kocsival. Én vészeseti megoldás vagyok, de volt már, hogy bevetettünk engem is.  Ők tőlünk fél órára vannak, a kiindulási megállójukba viszem a gyereket 7 után kicsivel, szóval fél 7 körül indulunk minden nap. Nekem 40-45 perc a sulitól a munkahelyem, a másik anyukának 30, én 8-kor kezdek, ő fél 9-kor,
További információk

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk