LizaGazdija

November második felében hazamegyek CELTA-zni. Már töltöm a jelentkezési lapot (van benne nyelvi teszt meg fogalmazás meg minden, mi szem-szájnak ingere, szóval több órás program), várhatóan holnap le is adom. Megkérdeztem, még vannak helyek novemberre. December közepére ér véget a tanfolyam, akkor már nem jövök vissza, hogy egy héttel később hazamehessek karácsonyozni. Maradok a fenekemen, otthon töltöm az ünnepeket, de amint kezemben a papír a CELTA-ról (amennyiben sikerül, de remélem, sikerül), megint körbeküldöm az önéletrajzomat az itteni nyelviskoláknál, és reménykedem benne, hogy valakitől kapok állást. Ha így lesz, visszajövök. Nevenával megpróbálom megbeszélni ezt a Zwinschenmietét, remélem, belemegy, és akkor megmarad a szobám, mégsem fogok két hónapig a semmire fizetni egy kalap pénzt. A CELTA után alig marad pénzem, ezért is kell most lépnem, amíg legalább ki tudom fizetni a tanfolyamot, nem bukom el azt az összeget is a semmire. Először szomorú voltam amiatt, hogy hazamegy...

el sem hinném, ha nem látnám a szememmel. Mondjuk magamat se hinném el, ha nem látnám a saját szememmel. Tegnap Nadine-nal és a főnökkel is megbeszéltem, hogy ma jövök utoljára. Nem örültek, mert kevés az ember, de deal. Én ma úgy is mentem be, hogy utolsó nap, vittem Nadine-nak némi csokit, hogy megköszönjem a kedves betanítását (nem ironizálok, tényleg kedves volt, kivéve azt a néhány alkalmat, amikor nem), erre megjött a főnök, aztán kérdezte, mit csináljunk most velem. Nem is értettem a kérdést, mondtam, szeretnék menni, ahogy megbeszéltük. Kérdés: "És akkor még maradsz 14 napot? Tudod, felmondási idő..." Erre először összekapartam az államat a földről, majd kedvesen, mosolyogva mondtam, hogy nekem olyan nincs, mert próbaidő alatt vagyok. Erre ő: "Akkor jófejségből. Egyelőre nincs másik ember." Ahha, oké. Na és itt jön az, hogy nem hiszem el magamat - azt mondtam, nem maradok 14 napot, de jövő hétfőtől péntekig még tudok menni. Ennek nagyon örült. Még azért se...

Említettem, hogy valaki jön nekem egy nagyobb összeggel. Hetente kérdezem meg, mi újság, ez most már két és fél hónapja így megy. Mindig mindjárt megkapom az összeg minimum felét. Az első kérdés óta. Legutóbbi párbeszéd. Két hete péntek: Én: - Szia! Mikor fogsz utalni? Nagyon nagy szükségem van a pénzre. Válasz nuku. Múlt péntek: Én: - Nem értelek. Ő: - Mi? Hol? Szia! Én: - Azt kérdeztem egy hete, mikor fogsz utalni, és még csak nem is válaszoltál, miközben folyamatosan azt mondod, hogy mindjárt utalsz. Nem értelek. Ő: - Két napja sikerült utalnom X összeget, szerintem a napokban a számládon lesz. Lehet találgatni, lett-e valami a számlámon. Apadáson kívül. Ma: Én: - Rejtélyes módon még mindig nem érkezett meg a pénz a számlámra. Mikor is utaltál? A te számládon látszik az utalás? Ha küldesz róla egy screenshotot, együtt talán kideríthetjük, mi ment félre. Ő: - Mi a máltai számlaszámod? Arra ma vagy hétfőn befizetek készpénzt, és az egy-két nap alatt ott van, Remélem, ...

Írtam arra az állásra, amit annyira szeretnék, és ahová napokig készítgettem a kis feladatomat, amit kértek az interjún. Kikutattam a netről, német nyelvterületen hogyan illik rákérdezni, mi van má', majd rákérdeztem. Egy órával később megkaptam a választ: sajnos nagyon sokan jelentkeztek, és hát a második körbe engem már nem tudtak beválogatni. Egy olyan állásra, ami egy az egyben ugyanaz, mint amit Máltán csináltam. Ez már a vég. Ebből hazaköltözés lesz. Update: Az is lehet, hogy ezzel próbál az angol tanítása felé terelődni az életem. Ha itt nem kapok munkát, kénytelen leszek hazamenni, CELTA meg otthon van, tehát mondhatjuk, hogy kénytelen leszek megcsinálni a CELTA-t. Ha az megvan, újból kezdhetek jelentkezni máltai és osztrák nyelviskolákhoz, és akkor kiderül, mi az esélye annak, hogy külföldön élhessek. Mondjuk Máltától már félek olyan szempontból, hogy legutóbb is b*sztak közölni, hogy nem fognak felvenni, simán hagyta a nyelviskola vezetője, hogy összecsomagoljam a kis...

Olyan jó volt hosszú évtizedeken keresztül a Városligetben, egymás szomszédságában az Állatkert, a Cirkusz meg a Vidámpark. De a megújulás és fejlődés jegyében muszáj volt bezárni a Vidámparkot, oda úgy sem jár senki, tök hülyeség, és feldobták már akkor, hogy esetleg a Cirkusz helyét is megkaphatná az Állatkert, az már úgyis olyan régi épület, nem jó semmire. Aztán most megosztotta az oldalán a Cirkusz, hogy ez valósággá válik, már keresik az új helyet az épületnek, egyelőre a Nyugati mellett. Mert a Városliget túl messze van a belvárostól, nem is megy oda senki. Nagyon modern lesz, elfér majd benne minden és mindenki, és egyáltalán, az egész mesébe illően szép lesz. Én nagyon szurkolok, hogy a nagy buzgóság közepette nehogy tönkretegyék a Cirkuszt - ugye, a Vidámpark is kapott új helyet a külvárosban. Jó lenne, ha az újítók most már pihennének egy kicsit.

Végül csodálatos módon mégis írt. Két nappal azután, hogy elküldtem az SMS-t, miszerint csak az értesítést kaptam meg, hogy írt, az üzenete a profiljával együtt törlődött az oldalról, de azért engem érdekelne, mit üzent. (Olyasvalaki tanácsára hallgattam, aki jó tanácsokat szokott adni, és most is jó tanácsot adott.) Én már biztosra vettem, hogy letiltotta a telefonszámomat, meg is sértődtem, mert sosem kerestem magamtól, pláne nem zaklattam, hogy ez jogos legyen. Most vagy volt valami a telefonjával, vagy nem tudom, de nem ez a lényeg. Megkaptam a "nem állok készen egy új kapcsolatra"-szöveget, csak pepitában. A legzseniálisabb az egészben az a rész, amikor leírja, hogy szóltak neki, hogy ez az elköszönés nagyon személytelen, de szerinte ez nem gond, mert ő komolyan gondolja. Ezzel egyrészt kedvesen közölte velem, hogy csak az én kedvemért nem talált ki valami eredetit, egyenüzenetet kapok, másrészt ezek szerint tényleg nem tud róla, hogy az adatlapja a randioldal főoldalán ...

Kedden nem sikerült felmondani, mert olyan pörgés volt, hogy akkor sem volt rá alkalom, amikor bent volt a főnök. Tegnap szabadnapos voltam, írtam neki, hogy tudnánk-e beszélni, erre válaszolt, hogy nincs Bécsben, de ma igen, és akkor tudunk. Írtam, oké, egész nap bent leszek. Válasz: jó, bejön hozzám. Lehet találgatni, bejött-e vajon. (Az jut eszembe erről a pasiról, hogy bár tök jól néz ki meg tök kedves, tökre nem irigylem a barátnőjét/feleségét, ha van neki olyan. Ennyire megbízhatatlan emberrel nagyon nehéz lehet együtt lenni.) Este 8-kor írtam neki, hogy jön-e. (Időnként hívom is, de még sosem vette fel, SMS-t szokott írni egy-két órával később, hogy írjak.) Válaszolt, hogy ma már nem ér ide, de mi ilyen fontos. Hát, ezen így elgyötrődtem, hogy most mi legyen, csak nem mondok már fel SMS-ben, basszus, de azt sem akarom, hogy holnap szóljak, hogy holnapután már nem jövök, mert az meg nem csak bunkóság, de kicseszés is. Szóval végül megírtam. Erre azt válaszolta, hogy csak azért ke...