Ezt a munkahelyet
el sem hinném, ha nem látnám a szememmel. Mondjuk magamat se hinném el, ha nem látnám a saját szememmel.
Tegnap Nadine-nal és a főnökkel is megbeszéltem, hogy ma jövök utoljára. Nem örültek, mert kevés az ember, de deal. Én ma úgy is mentem be, hogy utolsó nap, vittem Nadine-nak némi csokit, hogy megköszönjem a kedves betanítását (nem ironizálok, tényleg kedves volt, kivéve azt a néhány alkalmat, amikor nem), erre megjött a főnök, aztán kérdezte, mit csináljunk most velem. Nem is értettem a kérdést, mondtam, szeretnék menni, ahogy megbeszéltük. Kérdés: "És akkor még maradsz 14 napot? Tudod, felmondási idő..." Erre először összekapartam az államat a földről, majd kedvesen, mosolyogva mondtam, hogy nekem olyan nincs, mert próbaidő alatt vagyok. Erre ő: "Akkor jófejségből. Egyelőre nincs másik ember." Ahha, oké. Na és itt jön az, hogy nem hiszem el magamat - azt mondtam, nem maradok 14 napot, de jövő hétfőtől péntekig még tudok menni. Ennek nagyon örült. Még azért sem nézett csúnyán, hogy hétvégén nem megyek. (Mert faltól falig program, és nem fogom lemondani, kész. Nem az én hibám, hogy tegnap rábólintott arra, hogy a mai nappal felmondok, aztán ma meg már mégsem jó úgy.) Arra azért nagyon fogok vigyázni, hogy tényleg ne kerüljek november 9-nek még a közelébe se, mert akkor aztán kifutok a próbaidőből, és nézhetek, mint Rozi a moziban.
Nem örülök, szerettem volna jövő héten kirándulni meg sokat-sokat fordítani végre már, de oké, rendben, legyen így.
Az is elég komoly volt, ahogy Nadine befenyítette a főnököt, hogy ha nem oldja meg az emberhiányt, avagy nem kezd hirtelen komoly összegeket fizetni túlórára, akkor ő felmond. Erre a főnök szemmel láthatóan baromira megrémült - jó nagy bajban lenne, ha Nadine tényleg felmondana. Szerintem három ember kellene abba a boltba, és kicsit ki kéne tolni a nyitvatartási időt, és akkor kijönne két teljes meg egy részmunkaidős állás. Mondjuk az akkor több kiadás, szóval biztos nem éri meg, de lehet, hogy mégis érdemes elgondolkodni rajta, ha az a tét, hogy Nadine-t elveszítik. Márpedig el fogják, mert lassan rámegy erre a munkahelyre a párkapcsolata, és ez nem is csoda - eleve nagyon sokat dolgozik, és még ráadásul szinte minden nap van 1-2-3 óra túlórája. Ma pl. 11 helyett 8-ra érkezett, mert üzletvezetői teendői ennyi sok időt vettek igénybe, majd még egy órát maradt munka után, mert várta a főnököt (aki nyilván nem érkezett meg 5-re, de fél 6-ra sem, csak 3/4 6-ra - Nadine barátja már teljesen kivolt), aztán még tárgyalt is vele.
Szóval nem egy jó hely ez. A főnök egy teljesen jófej ember, de az a szó jut róla eszembe, hogy góbé. Amúgy miután elment, hamarosan jött egy olyan szituáció, hogy majdnem elveszítettem a jólneveltségemet. Odalépett a pulthoz egy elegánsan öltözött, idős férfi, és elkezdett nekem csapatneveket mondani. Kértem, hogy mondja inkább a játék számát. Azt ő nem tudja. Oké, akkor ismételje meg nekem a csapat nevét kicsit lassabban. Nem mondta lassabban. Akkor hadd nézzem meg a cetlijét! Nem engedte, de belenéztem, aztán beírtam a nevet a keresőbe, majd bejelöltem, mire fogad a bácsi. Mondta, még két csapatra fogad, mindegyikre 10 eurót fog tenni. Jeleztem, hogy azt csak úgy tudja, ha 3 különböző jegyet nyomtatok ki, egyenként 10 euróért. Az úgy nem jó. Akkor viszont olyat tudok, hogy 3 csapat egy jegyen 10 euróért - szavamba vág, hogy most mondta, hogy mindegyikre 10-et akar tenni -, vagy 3 csapat egy jegyen 30 euróért. Az úgy nem jó, ő mindegyikre 10 eurót akar tenni, és mi bajom van nekem. Erre elmondtam még egyszer, hogy mindhárom csapatra 10 eurót úgy tud tenni, hogy 3 jegye lesz. Az nem jó. Közben eljutott a harmadik csapatig, amit esélyem sem volt leírni, annyira nem hallottam még sosem a nevet. Kértem, mutassa meg a cetlit, amiről olvas. Erre odaszorította a mellkasához :D Mondtam, ha segítene, sokkal gyorsabban haladnánk, mert én nem ismerem ezeket a csapatokat. "Akkor minek dolgozik itt? Mi baja van magának?" Na, itt éreztem úgy, hogy átnyúlok a pulton, és megütöm. Na jó, nem, de javaslom neki, hogy akkor fogadjon szépen automatán, amúgy meg ne sértegessen engem, ha én sem sértegetem őt. De nem szóltam semmit, csak megkérdeztem, hogy tehát akkor mit szeretne. "Oszt" csak kiderült, hogy három jegyet szeretne egy-egy csapattal. De az is hogy derült ki! Fel volt írva a három csapat, beírtam, hogy 10 euró, erre megemelte a hangját, hogy ő darabjára akar 10 euróért fogadni. Akkor beírtam, hogy 30. Erre aszongya: "Hahó, mi baja magának?" Azt hittem, agyvérzést kapok ott, a helyszínen, elöntötte az agyamat a lila köd. Nézek rá, erre ő ilyen tanár bácsis hangon: "Weg. Alles wegmachen." Mondtam, nem törlöm ki, csak mondja el végre, mit szeretne. "Weg. Nun. Alles weg." Anyád, kedves bácsi, tudod, kivel beszélj úgy, mint egy alsó tagozatossal. Szóval végül kiderült, hogy mindhárom csapatot külön jegyre szeretné, egyenként 10 euróért. Ekkor elmondtam hatszor, hogy ezt kérdeztem, ez volt a kérdés, miért mondta akkor, hogy ez így nem lesz jó. Erre csak vigyorgott. Na, hát én ebből nem kérek, köszöntem szépen.
A záráskor meg ott üldögélt még két srác, akik siketnémák, és néztek egy meccset. Mondtam, zárok. Mondták, még 18 perc van a meccsből, azt ők megnézik. Mondtam, ki van zárva. Hát de miért. Én tökre megértem, hogy ha már elkezdték nézni, akkor szeretnék látni a végét, de ez egy ilyen móka, nekem arra nem fog túlórát fizetni senki, hogy ott őrzöm őket, miközben meccset néznek. Mondtam, szó sem lehet róla, be kell zárnom, haza kell mennem aludni. Erre az egyikük elmutogatta, hogy nyugodtan feküdjek le oda melléjük a földre, aztán aludjak, őket nem zavarja :D Végül feladták és hazamentek. Mondtam nekik, hogy tényleg bocsi, de ez ilyen, nem maradhatok nyitva azért, mert megy egy (amúgy jelentéktelen) meccs. Megértették, nem volt harag.
Nadine meg úgy járt, hogy tegnapelőtt hagyott hitelbe fogadni egy törzsvásárlót 40 euróért. Az szigorúan tilos. De hát tényleg törzsvásárló, minden este nálunk lóg, ráadásul egy sarokra dolgozik a bolttól, és megígérte, hogy tegnap délre hozza a pénzt. Nadine erről írt nekem, hogy ne lepődjek meg. Na, hát a pasi nem jött délre. 6 körül benézett munkaruhában, és mondta, hogy 8-kor jön a pénzzel. Mondtam, az nagyon jó lesz, Nadine kicsit már ideges. (Már a pasi felrúgásán gondolkodott, ezt WhatsAppon tárgyaltuk meg.) Aztán nem jött a pasi. Se 8-kor, se máskor. Meg ma se jött, amíg Nadine volt itt. Nadine-nak az jó nagy szívás, mert akkor neki kell kifizetnie a pénzt. Aztán ma este 9-kor csodák csodájára felbukkant a kedves törzsvendég, odaadta a 40 eurót, majd fél óra múlva közölte, hogy ő most hitelbe fog fogadni 30 euróért. Mondtam, azt én nem hiszem, tilos, Nadine ki is kapott a főnöktől. (Elszólta magát, és hát a főnök elég csúnyán nézett, és elmondta, hogy egy eurót sem adunk kölcsönbe a kasszából senkinek, a legjobb barátunknak sem.) Nyilván nem hitte el a pasi, nekiállt okoskodni, hogy de neki lehet, hát tegnapelőtt is lehetett, és hát visszahozta a pénzt, hát csináljam már. Mondtam, értse meg, hogy nem tehetem meg. Akkor hívjam fel Nadine-t, majd ő megmondja nekem. Jó. Felhívtam Nadine-t, és kértem, magyarázza el a pasinak, miért nem lehet. A beszélgetés végén a pasi kinyomta a hívást, visszaadta a telefonomat, és közölte nagy mellénnyel, hogy mindent megbeszéltek, és neki lehet. Majd visszaült a helyére. Hát, erre írtam Nadine-nak, írja már meg, mit mondott a pasinak. Azt, hogy nem lehet, soha többet, mert kikapott a főnöktől, és különben is haragszik a pasira, mert nem akkor hozta a pénzt, amikor ígérte, és ezzel őt bajba keverte. Nyilván ciki lett volna beismerni, hogy igazam volt.
Tegnap Nadine-nal és a főnökkel is megbeszéltem, hogy ma jövök utoljára. Nem örültek, mert kevés az ember, de deal. Én ma úgy is mentem be, hogy utolsó nap, vittem Nadine-nak némi csokit, hogy megköszönjem a kedves betanítását (nem ironizálok, tényleg kedves volt, kivéve azt a néhány alkalmat, amikor nem), erre megjött a főnök, aztán kérdezte, mit csináljunk most velem. Nem is értettem a kérdést, mondtam, szeretnék menni, ahogy megbeszéltük. Kérdés: "És akkor még maradsz 14 napot? Tudod, felmondási idő..." Erre először összekapartam az államat a földről, majd kedvesen, mosolyogva mondtam, hogy nekem olyan nincs, mert próbaidő alatt vagyok. Erre ő: "Akkor jófejségből. Egyelőre nincs másik ember." Ahha, oké. Na és itt jön az, hogy nem hiszem el magamat - azt mondtam, nem maradok 14 napot, de jövő hétfőtől péntekig még tudok menni. Ennek nagyon örült. Még azért sem nézett csúnyán, hogy hétvégén nem megyek. (Mert faltól falig program, és nem fogom lemondani, kész. Nem az én hibám, hogy tegnap rábólintott arra, hogy a mai nappal felmondok, aztán ma meg már mégsem jó úgy.) Arra azért nagyon fogok vigyázni, hogy tényleg ne kerüljek november 9-nek még a közelébe se, mert akkor aztán kifutok a próbaidőből, és nézhetek, mint Rozi a moziban.
Nem örülök, szerettem volna jövő héten kirándulni meg sokat-sokat fordítani végre már, de oké, rendben, legyen így.
Az is elég komoly volt, ahogy Nadine befenyítette a főnököt, hogy ha nem oldja meg az emberhiányt, avagy nem kezd hirtelen komoly összegeket fizetni túlórára, akkor ő felmond. Erre a főnök szemmel láthatóan baromira megrémült - jó nagy bajban lenne, ha Nadine tényleg felmondana. Szerintem három ember kellene abba a boltba, és kicsit ki kéne tolni a nyitvatartási időt, és akkor kijönne két teljes meg egy részmunkaidős állás. Mondjuk az akkor több kiadás, szóval biztos nem éri meg, de lehet, hogy mégis érdemes elgondolkodni rajta, ha az a tét, hogy Nadine-t elveszítik. Márpedig el fogják, mert lassan rámegy erre a munkahelyre a párkapcsolata, és ez nem is csoda - eleve nagyon sokat dolgozik, és még ráadásul szinte minden nap van 1-2-3 óra túlórája. Ma pl. 11 helyett 8-ra érkezett, mert üzletvezetői teendői ennyi sok időt vettek igénybe, majd még egy órát maradt munka után, mert várta a főnököt (aki nyilván nem érkezett meg 5-re, de fél 6-ra sem, csak 3/4 6-ra - Nadine barátja már teljesen kivolt), aztán még tárgyalt is vele.
Szóval nem egy jó hely ez. A főnök egy teljesen jófej ember, de az a szó jut róla eszembe, hogy góbé. Amúgy miután elment, hamarosan jött egy olyan szituáció, hogy majdnem elveszítettem a jólneveltségemet. Odalépett a pulthoz egy elegánsan öltözött, idős férfi, és elkezdett nekem csapatneveket mondani. Kértem, hogy mondja inkább a játék számát. Azt ő nem tudja. Oké, akkor ismételje meg nekem a csapat nevét kicsit lassabban. Nem mondta lassabban. Akkor hadd nézzem meg a cetlijét! Nem engedte, de belenéztem, aztán beírtam a nevet a keresőbe, majd bejelöltem, mire fogad a bácsi. Mondta, még két csapatra fogad, mindegyikre 10 eurót fog tenni. Jeleztem, hogy azt csak úgy tudja, ha 3 különböző jegyet nyomtatok ki, egyenként 10 euróért. Az úgy nem jó. Akkor viszont olyat tudok, hogy 3 csapat egy jegyen 10 euróért - szavamba vág, hogy most mondta, hogy mindegyikre 10-et akar tenni -, vagy 3 csapat egy jegyen 30 euróért. Az úgy nem jó, ő mindegyikre 10 eurót akar tenni, és mi bajom van nekem. Erre elmondtam még egyszer, hogy mindhárom csapatra 10 eurót úgy tud tenni, hogy 3 jegye lesz. Az nem jó. Közben eljutott a harmadik csapatig, amit esélyem sem volt leírni, annyira nem hallottam még sosem a nevet. Kértem, mutassa meg a cetlit, amiről olvas. Erre odaszorította a mellkasához :D Mondtam, ha segítene, sokkal gyorsabban haladnánk, mert én nem ismerem ezeket a csapatokat. "Akkor minek dolgozik itt? Mi baja van magának?" Na, itt éreztem úgy, hogy átnyúlok a pulton, és megütöm. Na jó, nem, de javaslom neki, hogy akkor fogadjon szépen automatán, amúgy meg ne sértegessen engem, ha én sem sértegetem őt. De nem szóltam semmit, csak megkérdeztem, hogy tehát akkor mit szeretne. "Oszt" csak kiderült, hogy három jegyet szeretne egy-egy csapattal. De az is hogy derült ki! Fel volt írva a három csapat, beírtam, hogy 10 euró, erre megemelte a hangját, hogy ő darabjára akar 10 euróért fogadni. Akkor beírtam, hogy 30. Erre aszongya: "Hahó, mi baja magának?" Azt hittem, agyvérzést kapok ott, a helyszínen, elöntötte az agyamat a lila köd. Nézek rá, erre ő ilyen tanár bácsis hangon: "Weg. Alles wegmachen." Mondtam, nem törlöm ki, csak mondja el végre, mit szeretne. "Weg. Nun. Alles weg." Anyád, kedves bácsi, tudod, kivel beszélj úgy, mint egy alsó tagozatossal. Szóval végül kiderült, hogy mindhárom csapatot külön jegyre szeretné, egyenként 10 euróért. Ekkor elmondtam hatszor, hogy ezt kérdeztem, ez volt a kérdés, miért mondta akkor, hogy ez így nem lesz jó. Erre csak vigyorgott. Na, hát én ebből nem kérek, köszöntem szépen.
A záráskor meg ott üldögélt még két srác, akik siketnémák, és néztek egy meccset. Mondtam, zárok. Mondták, még 18 perc van a meccsből, azt ők megnézik. Mondtam, ki van zárva. Hát de miért. Én tökre megértem, hogy ha már elkezdték nézni, akkor szeretnék látni a végét, de ez egy ilyen móka, nekem arra nem fog túlórát fizetni senki, hogy ott őrzöm őket, miközben meccset néznek. Mondtam, szó sem lehet róla, be kell zárnom, haza kell mennem aludni. Erre az egyikük elmutogatta, hogy nyugodtan feküdjek le oda melléjük a földre, aztán aludjak, őket nem zavarja :D Végül feladták és hazamentek. Mondtam nekik, hogy tényleg bocsi, de ez ilyen, nem maradhatok nyitva azért, mert megy egy (amúgy jelentéktelen) meccs. Megértették, nem volt harag.
Nadine meg úgy járt, hogy tegnapelőtt hagyott hitelbe fogadni egy törzsvásárlót 40 euróért. Az szigorúan tilos. De hát tényleg törzsvásárló, minden este nálunk lóg, ráadásul egy sarokra dolgozik a bolttól, és megígérte, hogy tegnap délre hozza a pénzt. Nadine erről írt nekem, hogy ne lepődjek meg. Na, hát a pasi nem jött délre. 6 körül benézett munkaruhában, és mondta, hogy 8-kor jön a pénzzel. Mondtam, az nagyon jó lesz, Nadine kicsit már ideges. (Már a pasi felrúgásán gondolkodott, ezt WhatsAppon tárgyaltuk meg.) Aztán nem jött a pasi. Se 8-kor, se máskor. Meg ma se jött, amíg Nadine volt itt. Nadine-nak az jó nagy szívás, mert akkor neki kell kifizetnie a pénzt. Aztán ma este 9-kor csodák csodájára felbukkant a kedves törzsvendég, odaadta a 40 eurót, majd fél óra múlva közölte, hogy ő most hitelbe fog fogadni 30 euróért. Mondtam, azt én nem hiszem, tilos, Nadine ki is kapott a főnöktől. (Elszólta magát, és hát a főnök elég csúnyán nézett, és elmondta, hogy egy eurót sem adunk kölcsönbe a kasszából senkinek, a legjobb barátunknak sem.) Nyilván nem hitte el a pasi, nekiállt okoskodni, hogy de neki lehet, hát tegnapelőtt is lehetett, és hát visszahozta a pénzt, hát csináljam már. Mondtam, értse meg, hogy nem tehetem meg. Akkor hívjam fel Nadine-t, majd ő megmondja nekem. Jó. Felhívtam Nadine-t, és kértem, magyarázza el a pasinak, miért nem lehet. A beszélgetés végén a pasi kinyomta a hívást, visszaadta a telefonomat, és közölte nagy mellénnyel, hogy mindent megbeszéltek, és neki lehet. Majd visszaült a helyére. Hát, erre írtam Nadine-nak, írja már meg, mit mondott a pasinak. Azt, hogy nem lehet, soha többet, mert kikapott a főnöktől, és különben is haragszik a pasira, mert nem akkor hozta a pénzt, amikor ígérte, és ezzel őt bajba keverte. Nyilván ciki lett volna beismerni, hogy igazam volt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése