Megszületett a döntés

November második felében hazamegyek CELTA-zni. Már töltöm a jelentkezési lapot (van benne nyelvi teszt meg fogalmazás meg minden, mi szem-szájnak ingere, szóval több órás program), várhatóan holnap le is adom. Megkérdeztem, még vannak helyek novemberre. December közepére ér véget a tanfolyam, akkor már nem jövök vissza, hogy egy héttel később hazamehessek karácsonyozni. Maradok a fenekemen, otthon töltöm az ünnepeket, de amint kezemben a papír a CELTA-ról (amennyiben sikerül, de remélem, sikerül), megint körbeküldöm az önéletrajzomat az itteni nyelviskoláknál, és reménykedem benne, hogy valakitől kapok állást. Ha így lesz, visszajövök. Nevenával megpróbálom megbeszélni ezt a Zwinschenmietét, remélem, belemegy, és akkor megmarad a szobám, mégsem fogok két hónapig a semmire fizetni egy kalap pénzt. A CELTA után alig marad pénzem, ezért is kell most lépnem, amíg legalább ki tudom fizetni a tanfolyamot, nem bukom el azt az összeget is a semmire. Először szomorú voltam amiatt, hogy hazamegyek, de gyorsan megvigasztalt a gondolat, hogy nem végleg, csak amíg meglesz a CELTA meg a karácsony/szilveszter. Szóval nem arról van szó, hogy feladom, csak belátom, hogy a jelenlegi módszerrel nem fogok zöld ágra vergődni, ezért taktikát váltok, amihez viszont muszáj egy kicsit visszamenni Pestre. Azért ha megkapom a papírt, fogok pályázni máltai nyelviskoláknál is - nem akarnék végleg visszaköltözni, de mondjuk egy május-július időszakot el tudnék kint képzelni, és akkor teljesülne az a vágyam is, hogy a világ minden tájáról érkezett, eltérő kultúrájú embereknek taníthassak angolt.

Hát, meglátjuk, mi lesz, egyelőre abban bízom, hogy nem kidobott pénz lesz a CELTA, sikerülni fog, és haszna is lesz, tényleg képes leszek vele munkához jutni.