LizaGazdija

volt ma Ausztriában. Az Albertina azzal ünnepelte a napot, hogy aki lájkolta őket a Facebookon, vagy bekövette Twitteren/Instagramon, az ingyen bemehetett, és megnézhetett mindent, de mindent. Gondoltam, nekem bőven megér ez egy lájkot, így aztán bejárhattam az összes kiállítást. Egyhez már nem volt erőm/időm, de minden mást láttam. A fekete-fehér fotók tárlatával kezdtem, ami gyönyörű. Utána körbejártam az Albertina termeit, és láttam többek közt azt a helyiséget, ahonnan a karácsonyfa világhódító útjára indult. Aztán következett Edvard Munch, akinek a kiállításán kicsit sírdogáltam is (ha nyilvánosan történik, sosem látványos), hát szóval azért én is fura vagyok. Alapvetően ott volt a gond, hogy nagyon-nagyon álmos voltam (5 órát aludtam éjjel), és ilyenkor kb. bármin elsírom magam. Jelen esetben azon, hogy két ember egymást átölelve sétál az erdőben, és ettől jó nekik. Ott volt A sikoly is, hozzá többször visszatértem. Nem gondoltam, hogy ha élőben látom, akkor ilyen hatással lesz r...

Még annál is furábban. Hajnali 3:04-kor írt egy üzenetet, megérkezett erről az értesítés az e-mail fiókomba, arról meg az értesítés a telefonomra. Úgy voltam vele, ha ennyit váratott, a franc se fog azonnal ugrani a kedvéért, főleg, hogy jó eséllyel úgyis egy elutasítás vár, majd reggel megnézem. Meg is néztem fél 9-kor, aztán azt találtam, hogy törölte a teljes profilját, ezzel pedig a teljes levelezésünket is. Interesting. Szóval most már sosem tudom meg, milyen szavakkal küldött el, itt maradok azzal az élménnyel, hogy ilyen hatással bírtam lenni valakire, hogy a komplett profilját törölte :D Nem, inkább arra gyanakszom, hogy talált valakit, és nem akar tovább társkeresőn lenni, esetleg lehetett a levelében valami gagyi duma is, hogy nem áll még készen a társkeresésre, és inkább törli magát (ez utóbbit hányszor láttam, amíg a randioldalnál dolgoztam Máltán, hajjaj). Persze, tudom a telefonszámát, de az már zaklatás lenne, ha megkérdezném, mégis mi van, tehát nem fogom. Rejt...

Van az a mondás, hogy készen vagyok, mint a napi leves. Na, hát én most pont ennyire vagyok készen. Estére meghívott vacsorázni az egyik lány, akivel a holland palacsintázáson ismerkedtem meg, de csak ma délelőtt szólt, és bár azt hittem, menni fogok, végül írtam neki, hogy mégsem tudok, mert még mindig ezzel a kedves kis tanulmánnyal szenvedek, és ma muszáj befejezni, nincs több haladék, kész, vége, holnap leadás. Andi néni, aki a témavezetőm, már így is tuti megver, amikor legközelebb lát - szerencse, hogy én Bécsben vagyok, ő meg Pesten, hehe. Amúgy ahhoz képest, mennyire el voltam keseredve pénteken, hogy milyen nullát alkotok már, egész pofás lett a végére az iromány. Nekem tetszik, hátha nekik is fog :) Még mindig nem érzem elégnek az elméleti hátteret, jóval hosszabb tudományos bevezetőket kéne írnom, különben ebből még baj lesz a disszertációnál. De az a baaaaj, hogy olyan vagyok, mint Andi néni - nem úgy dolgozom, hogy összegyűjtök egy csomó irodalmat, aztán abból kotyvaszt...

Végül is írtam egy eléggé humorosra vett, eléggé rövid üzenetet, aminek a lényege, hogy nem tudom, ki nem írt a másiknak, de ha én, akkor most írok, ha meg ő, akkor bocsánat. Őszintén el tudtam volna képzelni, hogy most ő vár rám, mert most én utaztam. Ez csütörtökön volt. Péntek este fellépett az oldalra (gondolom, látta az e-mailes értesítőt, hogy írtam, mert amúgy múlt csütörtök óta nem járt fent), elolvasta az üzenetet, majd nem reagált semmit. Ma sem. Ezzel meg is van a válasz arra, hogy ki nem írt, és miért nem tette. Ez így elég vicces, ha azt nézzük, hogy az adatlapja szerint mindenről nyíltan beszél. Gyönyörű önellentmondás. Persze még mindig ott van bennem, hogy hátha ír, ha máskor nem, hát kedden, ahogy szokta, és lesz valami tök logikus magyarázat. (Mondjuk akkor sem biztos, hogy érdekelne még.) De erre azért nem fogadnék nagyobb összegben. (Nekem úgyis tilos, mert a cég dolgozója vagyok, hehe.) Ez esetben viszont az örök érvényű igazság:

Faragott nekem az anyukám tököt. Én felismertem. Ti felismeritek? Fruzsi horgolt nekem Halloweenre díszt, hogy ne sírjak. Szép az új telefontokom, amit a wish.com-ról rendeltem. (Ne nézzétek meg az oldalt! Én szóltam.) Ezen a hétvégén van a Wien leuchtet elnevezésű program, ami kicsit emlékeztet a fényshow-ra, amit Máltán láttam, csak itt nem a földre vetítenek, hanem épületekre, és nincs zene, hanem silent disco van (ezt nem próbáltam ki). És szép. Mármint a fényshow. "Wir lieben euch alle", azaz mindnyájatokat szeretjük És vettem boszorkánykalapot 3 euróért. Halloweenkor megmutatom :)

Mama ma lenne 80 éves. Annyira el tudtam képzelni őt 80, 90, 100 évesen, és annyira döbbenetes volt, hogy 76 és fél évesen elment. Ibolya néni ma 7 éve halt meg. Nagyon furcsa, hogy már ennyi ideje nincs velünk. Róla is ezer emléket őrzök egészen kicsi koromtól kezdve. Róla sem hittem volna, hogy ilyen korán elmegy. Csak 51 éves volt.

Nyitás Tegnap este kaptam SMS-t, hogy nem az a lány jön reggel a bolthoz odaadni a kulcsomat, akinek elvittem tegnap munka után, hanem a nagyfőnök. Oké. Kérdeztem, elég-e, ha 3/4 11-re odamegyek, mondták, igen. Oda is mentem, igaz, csak 47-re értem oda, de mindegy is, főnök sehol. 53-kor írtam neki egy üzenetet, hogy én ott vagyok. Válasz 54-kor: "Azonnal ott vagyok." Na, hát negyed 12-re meg is érkezett. A nyitás 11-kor van. Úgy adta oda a kulcsot, hogy se egy helló, se egy pápá, se egy semmi. Odajött, kezembe nyomta, majd elhúzott. 50 óta állt ott velem egy kedves vevő, már tisztára kivolt, hogy miért nem nyit ki ma a bolt, és amúgy igaza is van - ha 11 áll az ajtón, akkor 11-kor nyisson ki az üzlet. Negyed 12-kor aztán bementem, jött utánam, első kérdés: "Nem működnek az italautomaták?" Mondtam, de, csak fel kell kapcsolni az áramot, és hát most jöttem meg. Következő kérdés: "És nem lehet használni a fogadós automatákat?" De, majd lehet, amint betöltöt...