Nemzeti ünnep
volt ma Ausztriában. Az Albertina azzal ünnepelte a napot, hogy aki lájkolta őket a Facebookon, vagy bekövette Twitteren/Instagramon, az ingyen bemehetett, és megnézhetett mindent, de mindent. Gondoltam, nekem bőven megér ez egy lájkot, így aztán bejárhattam az összes kiállítást. Egyhez már nem volt erőm/időm, de minden mást láttam. A fekete-fehér fotók tárlatával kezdtem, ami gyönyörű. Utána körbejártam az Albertina termeit, és láttam többek közt azt a helyiséget, ahonnan a karácsonyfa világhódító útjára indult. Aztán következett Edvard Munch, akinek a kiállításán kicsit sírdogáltam is (ha nyilvánosan történik, sosem látványos), hát szóval azért én is fura vagyok. Alapvetően ott volt a gond, hogy nagyon-nagyon álmos voltam (5 órát aludtam éjjel), és ilyenkor kb. bármin elsírom magam. Jelen esetben azon, hogy két ember egymást átölelve sétál az erdőben, és ettől jó nekik. Ott volt A sikoly is, hozzá többször visszatértem. Nem gondoltam, hogy ha élőben látom, akkor ilyen hatással lesz rám. Végül megnéztem a Monet-tól Picassóig című kiállítást, ahol megint csak gyönyörű festményeket láthattam. Volt ott kép Monet-tól, Kokoschkától, Magritte-tól, Klimttől, Kleetől, Moholy-Nagytól, Chagalltól is. Én meg jó gyerek módjára örültem a szép színeknek. Az Albertina bejárása után sétáltam egyet a Burggartenben (ez igazából véletlenül történt, kicsit eltévedtem, viszont nem bántam egy percig sem, mert csodálatos az ősz ott is), megnéztem az ünnepi banzájt a Heldenplatzon meg a Rathaus előtt, majd hazajöttem.
Andi néni nem akar megverni, viszont "láttamozta" a tanulmányt, úgyhogy le is adtam gyorsan, majd aludtam egy órát, mert sejthető volt, hogy alvás nélkül nem fogom kibírni ezt a munkanapot.
Egyedül voltam a boltban, igaz, Nadine egyszer rám nézett, hogy minden oké-e. Semmi nem volt egész este. Annyira semmi, hogy már a falat kapartam unalmamban. Most már tudok úgy fogadni, ahogy a vendégek szeretnék, de azért még mindig vannak kisebb fennakadások a kétféle táblázat miatt. (Az egyiknél beírom a keresőbe a játék számát, és minden mást kidob, a másiknál viszont aszerint szerepelnek egymás alatt a meccsek, hogy melyik hányadik percben jár, és ha fut egyszerre 20-30 meccs, akkor azért nehezen találom meg azt, amelyiket a vendég mondja, ha az nem a lista elején szerepel.) Még mindig van, aki elégedetlen velem, nyilván, pl. odajött egy pasi, mondta egy csapat nevét, hogy ő rájuk akar fogadni, én meg megkértem, hogy számot mondjon, vagy legalább betűzze le a csapat nevét (török név volt amúgy), mert nem tudom leírni, és így nem tudom megkeresni sem - erre rám legyintett, aztán otthagyott. Hát, na, ha sokáig maradnék itt, egy idő után már biztos ismerném a csapatokat, de azért nem bánom, hogy erre nem fog sor kerülni. Az kicsit megdöbbentett, milyen kulturálatlan emberek vannak, micsoda mocskot hagynak maguk után (nem feltétlenül csak a vécében), de hát így legalább egy órán át volt mit csinálnom.
A zárás után következő dolgok csapták ki egy kicsit a biztosítékot. 11-kor zár a bazár, fél 1-kor jöttünk ki a boltból Nadine-nal. Merthogy olyan mókák voltak, hogy fel kellett tölteni az automatát fullra (minden reggel megcsinálja az, aki délelőttös, de hétfőnként este is kell), majd össze kellett számolni, milyen italból hány darab van az automatában és a raktárban (a különböző ízesítésű, de ugyanolyan italokat együtt), majd azt is, melyik italból hány kartonnal tárolunk a raktárban (ekkor a különböző ízesítésűeket külön), és ezt az egészet be kellett pötyögni a gépbe is. Ezt minden hétfő este meg kell csinálni. Tök nyilvánvaló, hogy az italok nem fogják megszámolni magukat, tehát valaki másnak kell meg csinálni ezt a munkát, de hogy ez mekkora egy... szívás. És még nem is én szívtam igazán nagyot, hanem Nadine, aki kiszedte az automatákból a pénzeket, és szépen leszámolta a kismillió érmét. De én a saját feladatom kapcsán is úgy éreztem, hogy ha eddig nem akartam volna menni, most már akkor is akarnék. Az utolsó villamost pont lekéstem, fogalmam sem volt, honnan megy az éjszakai busz, Nadine sem tudta, de végül azért ráakadtam, és várni sem kellett olyan nagyon sokat. Ettől még én ezt nem szeretném. Amúgy azt találtam ma, hogy megvan a beosztás egy hónapra előre, és ha maradnék, legközelebb egy hónap múlva lenne egy darab szabad szombatom, és ennyi a hétvégém. És mivel csak ketten vagyunk, ha az egyik szabadnapos, a másik egész nap ott rohad, így jön ki hat munkanap alatt a hét műszak. Csodálatosan jó lenne, de tényleg. Ja, nem. Mindegy, inkább nem is gondolkodom már ezen, holnap megyek utoljára úgyis, és remélem, legközelebb valami jót sikerül találnom.
Ja, és még egy érdekesség a társkeresőről: "Erős nők, akiknek nincs szükségük férfira, a mondat elején ismertetett okokból kifolyólag ne írjanak." Ha meg önállótlan és gyenge, akkor meg az a baj. Sosem jó semmi sem.
Andi néni nem akar megverni, viszont "láttamozta" a tanulmányt, úgyhogy le is adtam gyorsan, majd aludtam egy órát, mert sejthető volt, hogy alvás nélkül nem fogom kibírni ezt a munkanapot.
Egyedül voltam a boltban, igaz, Nadine egyszer rám nézett, hogy minden oké-e. Semmi nem volt egész este. Annyira semmi, hogy már a falat kapartam unalmamban. Most már tudok úgy fogadni, ahogy a vendégek szeretnék, de azért még mindig vannak kisebb fennakadások a kétféle táblázat miatt. (Az egyiknél beírom a keresőbe a játék számát, és minden mást kidob, a másiknál viszont aszerint szerepelnek egymás alatt a meccsek, hogy melyik hányadik percben jár, és ha fut egyszerre 20-30 meccs, akkor azért nehezen találom meg azt, amelyiket a vendég mondja, ha az nem a lista elején szerepel.) Még mindig van, aki elégedetlen velem, nyilván, pl. odajött egy pasi, mondta egy csapat nevét, hogy ő rájuk akar fogadni, én meg megkértem, hogy számot mondjon, vagy legalább betűzze le a csapat nevét (török név volt amúgy), mert nem tudom leírni, és így nem tudom megkeresni sem - erre rám legyintett, aztán otthagyott. Hát, na, ha sokáig maradnék itt, egy idő után már biztos ismerném a csapatokat, de azért nem bánom, hogy erre nem fog sor kerülni. Az kicsit megdöbbentett, milyen kulturálatlan emberek vannak, micsoda mocskot hagynak maguk után (nem feltétlenül csak a vécében), de hát így legalább egy órán át volt mit csinálnom.
A zárás után következő dolgok csapták ki egy kicsit a biztosítékot. 11-kor zár a bazár, fél 1-kor jöttünk ki a boltból Nadine-nal. Merthogy olyan mókák voltak, hogy fel kellett tölteni az automatát fullra (minden reggel megcsinálja az, aki délelőttös, de hétfőnként este is kell), majd össze kellett számolni, milyen italból hány darab van az automatában és a raktárban (a különböző ízesítésű, de ugyanolyan italokat együtt), majd azt is, melyik italból hány kartonnal tárolunk a raktárban (ekkor a különböző ízesítésűeket külön), és ezt az egészet be kellett pötyögni a gépbe is. Ezt minden hétfő este meg kell csinálni. Tök nyilvánvaló, hogy az italok nem fogják megszámolni magukat, tehát valaki másnak kell meg csinálni ezt a munkát, de hogy ez mekkora egy... szívás. És még nem is én szívtam igazán nagyot, hanem Nadine, aki kiszedte az automatákból a pénzeket, és szépen leszámolta a kismillió érmét. De én a saját feladatom kapcsán is úgy éreztem, hogy ha eddig nem akartam volna menni, most már akkor is akarnék. Az utolsó villamost pont lekéstem, fogalmam sem volt, honnan megy az éjszakai busz, Nadine sem tudta, de végül azért ráakadtam, és várni sem kellett olyan nagyon sokat. Ettől még én ezt nem szeretném. Amúgy azt találtam ma, hogy megvan a beosztás egy hónapra előre, és ha maradnék, legközelebb egy hónap múlva lenne egy darab szabad szombatom, és ennyi a hétvégém. És mivel csak ketten vagyunk, ha az egyik szabadnapos, a másik egész nap ott rohad, így jön ki hat munkanap alatt a hét műszak. Csodálatosan jó lenne, de tényleg. Ja, nem. Mindegy, inkább nem is gondolkodom már ezen, holnap megyek utoljára úgyis, és remélem, legközelebb valami jót sikerül találnom.
Ja, és még egy érdekesség a társkeresőről: "Erős nők, akiknek nincs szükségük férfira, a mondat elején ismertetett okokból kifolyólag ne írjanak." Ha meg önállótlan és gyenge, akkor meg az a baj. Sosem jó semmi sem.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése