LizaGazdija

Ebben a cikkben olvasható néhány. Nekem ez lett a kedvencem: "Fogas a verőfény." Bár süt a nap, azért hideg van.

Nem volt rövid a nap, de nagyon élveztem minden percét. 8:45 - Kozmetikus. Utoljára másfél hónapja voltam nála, és már nagyon vártam, hogy mehessek megint. 10:00 - Optikus. A szemem sokkal szebb, mint szeptember elején volt, de még egy hónapig kell folytatni a napi ötszöri csepegtetést és az éjszakai krémezést. Utána kaphatok kontaktlencsét, de csak napi pár órára hordhatom majd. Ez is több, mint a semmi. Nem leszek teljesen szemüveges! 10:15 - 11:15 - Céltalan rohangálás a városban. A könyvemet szerettem volna átvenni a Bookline-ban, amit neten rendeltem és fizettem, ezért a Széna térről elvillamospótlóztam a Blahára (nem volt kedvem átmászni a feltúrt Moszkván, hogy metrót érjek), onnan lebuszoztam az Astoriára, majd odarohantam a bolthoz. Ahol most egy turkáló van. Ne, ne, neeeee! Annyira régen jártam arra, már vagy másfél éve, hogy elfelejtettem, hogy elköltöztek. De olyan nehéz eset vagyok, hogy még tudtam is, hogy _Rákóczi út_ 12., aztán mégis simán elmentem a Károly körútra....

- Most élsz először külföldön? - Nem, előtte majdnem egy évig éltem Máltán. - Az is Ausztriában van?

Dolgoztam. Jó volt. A kolléganő késett 3/4 órát, ami abból a szempontból nem gond, hogy ki tudom nyitni egyedül a boltot, de azért úgy felmerült bennem a kérdés, mi van, ha egyedül dolgozik. Így sem volt mázlija, pont bent volt a nagyon nagy főnök, kicsit ciki volt a helyzet. Alex (a lány) úgy kezdte, hogy elmondta, ő nagyon rosszul van, sírt is reggel (felmerült bennem a kérdés, miért nem jelentett akkor beteget), majd másfél órán át cseszegetett. Nyomtattál már? (Minden reggel ki kell nyomtatni több száz oldalt.) Most csinálom, de hopp, na, most kifogyott a papír. Miért nem tettél bele? Mert eddig volt benne, aztán nem jelezte, hogy kifogyott, azért. Satöbbi. Másfél óra után jött a főnökünk, Alex elmondta, hogy neki nincs kedve most itt lenni, mert ő úgyis többet dolgozott múlt héten, mint kellett volna, és úgyis én jelentkeztem be a rendszerbe, az ő órái nem számolódnak. (Ez azért kemény lenne.) A főnök el is engedte, de végül nem mehetett haza, hanem átküldték egy másik üzletbe....

Az az ügy poénja, hogy jó eséllyel mindegyik rendelt terméket kétszer fogom megkapni. Ez azt jelenti, hogy bár nem írták, az összeset postázták már, mire visszautalták nekem a pénzt, így én most a rosszul és a jól címzett csomagokat is meg fogom kapni - a telefontokból mindkettő megjött már, két másik csomagon meg a rossz cím szerepel. Írtam a cégnek, hogy hogyan lehetne visszajuttatni hozzájuk azokat a termékeket, amelyekért nem fizettem. Remélem, nem az a megoldás, hogy el kell küldenem mindent Kínába, az kicsit húzós lenne. Hátha tudnak valami jobb módszert.

Megjelent az egyik kedvenc könyvem! Mármint azok közül kedvenc, amiket eddig fordítottam. Juhú!

nem sokáig lesz a munkahelyem. Mint kiderült, többnyire 6 napot kellene majd dolgoznom egy héten, amiről szó sem lehet. Kódért, amivel be tudok lépni a rendszerbe, és tudok dolgozni, nekem kellett könyörögni, pedig ma egyedül nyitottam reggel. Mert már annyira haladó kolléga vagyok, hogy ez volt a harmadik napom. Kódot akkor kaptam, amikor már 3/4 órája bent voltam, addig nem volt kassza. Kávéautomatát nem tudok szerelni, az probléma. A főnöknek azzal telik az egész napja, hogy mindenféle ügyekben hívogatják a kolléganők - mindig elérik. Én többször is hívtam, egyszer sem vette fel a telefont. 2-kor bejött, és közölte, hogy ma éjfélig dolgozzak, mondtam, hogy nem. Az is probléma. A kolléganők folyamatosan azon huzakodnak, hogy valakinek nem tetszik a beosztás, amit mindannyian leokéztak vasárnap, ezért zaklatja a többieket, hogy azok cseréljenek vele - amint egyedül dolgozhatok majd, én is be fogok kerülni ebbe a mókába, és ez nem dob fel különösebben. Továbbra is cigifüstben ülök eg...