Feltöltődés
Nem volt rövid a nap, de nagyon élveztem minden percét.
8:45 - Kozmetikus. Utoljára másfél hónapja voltam nála, és már nagyon vártam, hogy mehessek megint.
10:00 - Optikus. A szemem sokkal szebb, mint szeptember elején volt, de még egy hónapig kell folytatni a napi ötszöri csepegtetést és az éjszakai krémezést. Utána kaphatok kontaktlencsét, de csak napi pár órára hordhatom majd. Ez is több, mint a semmi. Nem leszek teljesen szemüveges!
10:15 - 11:15 - Céltalan rohangálás a városban. A könyvemet szerettem volna átvenni a Bookline-ban, amit neten rendeltem és fizettem, ezért a Széna térről elvillamospótlóztam a Blahára (nem volt kedvem átmászni a feltúrt Moszkván, hogy metrót érjek), onnan lebuszoztam az Astoriára, majd odarohantam a bolthoz. Ahol most egy turkáló van. Ne, ne, neeeee! Annyira régen jártam arra, már vagy másfél éve, hogy elfelejtettem, hogy elköltöztek. De olyan nehéz eset vagyok, hogy még tudtam is, hogy _Rákóczi út_ 12., aztán mégis simán elmentem a Károly körútra. Kész, kész. Arra nem volt idő, hogy átszaladjak a Rákóczi útra, úgyhogy csak elfutottam a Kálvinra, aztán mentem haza anyuékhoz. Először sírhatnékom támadt attól, hogy itt pazarlom hülyeségekre a drága időt, amikor nem minden hétvégén lehetek a családommal, aztán gyorsan megtaláltam a pozitívumot a dologban: láttam a Parlamentet, a Gellért-hegyet, a Várat, a Margitszigetet, a Nemzeti Múzeumot, szóval azért egy kicsit láttam az otthonomból.
11:15 - 15:00 - Otthon. Bence 8. születésnapját ünnepeltük. Nagyon jó volt velük lenni :) Volt húsleves, ananászos csirkemell (!)*, Star Wars-os Sacher torta, FC Barcelona fényképpel díszített gyerekpezsgő. Beszélgettünk, az ünnepelt, az öccse meg az anyukájuk legót építettek (annyira bírom Katában, hogy simán összerak egy ezer félcentis darabból álló kütyüt, nem hiszem, hogy nekem menne). Jó volt otthon, még ha csak ilyen rövid ideig is. Mielőtt kiderült, hogy korábban kell visszamennem, úgy terveztem, hogy holnap is átmegyek még kb. ugyanennyi időre, de háááát... Majd legközelebb.
15:40 - 15:55 - Jegymódosítás. A Népligetben két nemzetközi pénztár volt, és elég nagy sor állt. Végül azért sikerült elintézni, hogy a holnap 7-es jegyemet átírják holnap 1-re, miután valóban foglaltak nekem egy helyet a korábbi buszra. Csak mondom, nehogy valaki meglepődjön, ha hasonlóan jár: megveszed a drágább jegyet, amit lehet módosítani, aztán a módosítás 500 Ft-ba kerül.
16:05-18:00 - Blanka. Múltkor nem tudtunk találkozni, úgyhogy most eléggé vártuk mindketten ezt a villámtalálkozást. Sajnos nem olyan volt, hogy leülünk nyugiban, és beszélgetünk, mert nekem még rohangálnom kellett (mozijegyet átvenni, vásárolni ezt-azt a Sparban, plusz hazarohanni, mert rájöttem, hogy fogalmam sincs, hová kell menni az esti koncertre, és nem tudom Gyöngyvér számát sem, hogy megkérdezzem tőle, szóval kellett a laptop meg a régi okostelefon, amit szerencsére pont hazahoztam). Azért kb. egy órát ülve is beszéltünk, és nagyon jó volt. Gyakrabban kellene találkoznunk. Nagyon szeretném, ha sikerülne megoldani, hogy kéthetente hazajöjjek, már csak Blanka miatt is.
18:00 - 20:15 - Mozi. Az unokaöcséméknél, Daniéknál kb. százszor láttam gyerekkorunkban a Vissza a jövőbe című filmet és folytatásait. Nagyon népszerű volt náluk otthon. Nem is volt kérdés, hogy Danit kérdezem meg, eljön-e velem a Corvinba, ahol a 30. évforduló alkalmából (és azért, mert a 2. részben 2015. októberébe érkezik meg Marty) újra vetítik a héten a trilógia első részét. Nagyon-nagyon régen láttam, és bár sok jelenetre emlékeztem, azt már nem tudtam, hogy ez ennyire jó. A végén, amikor a főcím alatt tapsvihar tört ki a nézőtéren, kicsit meg is hatódtam. 30 éve. Az azért nem kis idő, annyit még nem is éltem.
20:30 - 23:00 - ZAP. Gyöngyvér, akivel úgy lettünk barátnők, hogy a Cserpesben dolgozik, én meg egy időben naponta bementem, és egyszer szóba elegyedtünk, kb. egy hónapja kérte, hogy menjek el vele a Zörejek a Pincéből 20. születésnapi koncertjére. Soha még a nevét sem hallottam a zenekarnak, de Gyöngyvérrel szerettem volna találkozni, ráadásul a koncert tök közel volt a mozihoz és a kis kuckómhoz, úgyhogy nem volt kérdés, hogy elmegyek. Külön szuper volt, hogy a mozi előtt megkérdeztem Danit, nem akar-e jönni (tudtam, hogy Gyöngyvér is hívott még másokat is), és azt mondta, oké, miért ne. (I ❤ my cousin) Na, hát a ZAP tök jó. A zenéjük is jó, de ami külön öröm volt számomra, van humoruk, mégpedig olyan, amit én is tudok értékelni. Akkor vettek le a lábamról, amikor előadták Michael Jacksontól az Afrikát. Sajnos az pont nincs fent sehol a neten, de elhihetitek, hogy nagy poén. (A KFT Afrikája Jacko egyik számának alapjára előadva - a koncerten még tudtam, melyik ez a szám, felismertem, de már elfelejtettem.) A Gettó, amit egész koncerten mindenki követelt rajtuk, pont nem tetszett annyira, de a Szakítós nagyon-nagyon jó, azt meg is mutatom. Az elmúlt másfél órában végtelenítve hallgattam, nem tudok betelni vele. Az volt a felvezetése, hogy a szövegét olyan szövegekből vágták össze, amelyek mindegyike elhangzott már szakításkor. És tényleg, igaz, én ebből nem sokat hallottam, mert eddig valahogy úgy alakult, hogy általában én szakítottam, és emlékeim szerint ezeket pont nem mondtam, de amit a kivételes szakítások alkalmával hallottam pasi szájából, azon nevettem. Gyöngyvér előrevitt minket csápolni, amitől először tartottam, mert hát én nem tudok és nem is szeretek/akarok táncolni - na, megvan az első olyan koncertem, amit végigtáncoltam, ráadásul viszonylag felszabadultan. És nem is ittam, csak egy narancslevet. A vodkát, amit Gyöngyvér hiányolt belőle, egy negyvenes szőke kapta meg a saját piájába, azt hiszem. Egy pocsolya részeg nő tényleg nem szép látvány, arra jutottam. Ilyen ordenáré módon viselkedő nőt ritkán látni, nagyon kemény volt, amit előadott. Na mindegy, ő így érzi jól magát. Szerencsére nem voltak végig elöl, úgyhogy csak néhány akciót láttam.
Tényleg jó lenne kéthetente hazajönni. Pihentető éppen nem lenne, ha mindig ilyenre szervezném, viszont hatalmas löketet adna. Ja, és csak két teljes napra érdemes, ezt jól sejtettem.
*Tradicionálisan az én ünnepeimen van ananászos csirkemell, mindig, kivétel nélkül, kb. tizenöt éve. Nálunk mindig az ünnepelt kérheti a menüt, és hát én mindig ezt kérem. Ezen a család azért eléggé mosolyog, mondhatni, belsős poén ez nálunk, hogy Luca mindig ananászos csirkemellet kér. Szóval ez most egy ilyen belsős poén volt.
8:45 - Kozmetikus. Utoljára másfél hónapja voltam nála, és már nagyon vártam, hogy mehessek megint.
10:00 - Optikus. A szemem sokkal szebb, mint szeptember elején volt, de még egy hónapig kell folytatni a napi ötszöri csepegtetést és az éjszakai krémezést. Utána kaphatok kontaktlencsét, de csak napi pár órára hordhatom majd. Ez is több, mint a semmi. Nem leszek teljesen szemüveges!
10:15 - 11:15 - Céltalan rohangálás a városban. A könyvemet szerettem volna átvenni a Bookline-ban, amit neten rendeltem és fizettem, ezért a Széna térről elvillamospótlóztam a Blahára (nem volt kedvem átmászni a feltúrt Moszkván, hogy metrót érjek), onnan lebuszoztam az Astoriára, majd odarohantam a bolthoz. Ahol most egy turkáló van. Ne, ne, neeeee! Annyira régen jártam arra, már vagy másfél éve, hogy elfelejtettem, hogy elköltöztek. De olyan nehéz eset vagyok, hogy még tudtam is, hogy _Rákóczi út_ 12., aztán mégis simán elmentem a Károly körútra. Kész, kész. Arra nem volt idő, hogy átszaladjak a Rákóczi útra, úgyhogy csak elfutottam a Kálvinra, aztán mentem haza anyuékhoz. Először sírhatnékom támadt attól, hogy itt pazarlom hülyeségekre a drága időt, amikor nem minden hétvégén lehetek a családommal, aztán gyorsan megtaláltam a pozitívumot a dologban: láttam a Parlamentet, a Gellért-hegyet, a Várat, a Margitszigetet, a Nemzeti Múzeumot, szóval azért egy kicsit láttam az otthonomból.
11:15 - 15:00 - Otthon. Bence 8. születésnapját ünnepeltük. Nagyon jó volt velük lenni :) Volt húsleves, ananászos csirkemell (!)*, Star Wars-os Sacher torta, FC Barcelona fényképpel díszített gyerekpezsgő. Beszélgettünk, az ünnepelt, az öccse meg az anyukájuk legót építettek (annyira bírom Katában, hogy simán összerak egy ezer félcentis darabból álló kütyüt, nem hiszem, hogy nekem menne). Jó volt otthon, még ha csak ilyen rövid ideig is. Mielőtt kiderült, hogy korábban kell visszamennem, úgy terveztem, hogy holnap is átmegyek még kb. ugyanennyi időre, de háááát... Majd legközelebb.
15:40 - 15:55 - Jegymódosítás. A Népligetben két nemzetközi pénztár volt, és elég nagy sor állt. Végül azért sikerült elintézni, hogy a holnap 7-es jegyemet átírják holnap 1-re, miután valóban foglaltak nekem egy helyet a korábbi buszra. Csak mondom, nehogy valaki meglepődjön, ha hasonlóan jár: megveszed a drágább jegyet, amit lehet módosítani, aztán a módosítás 500 Ft-ba kerül.
16:05-18:00 - Blanka. Múltkor nem tudtunk találkozni, úgyhogy most eléggé vártuk mindketten ezt a villámtalálkozást. Sajnos nem olyan volt, hogy leülünk nyugiban, és beszélgetünk, mert nekem még rohangálnom kellett (mozijegyet átvenni, vásárolni ezt-azt a Sparban, plusz hazarohanni, mert rájöttem, hogy fogalmam sincs, hová kell menni az esti koncertre, és nem tudom Gyöngyvér számát sem, hogy megkérdezzem tőle, szóval kellett a laptop meg a régi okostelefon, amit szerencsére pont hazahoztam). Azért kb. egy órát ülve is beszéltünk, és nagyon jó volt. Gyakrabban kellene találkoznunk. Nagyon szeretném, ha sikerülne megoldani, hogy kéthetente hazajöjjek, már csak Blanka miatt is.
18:00 - 20:15 - Mozi. Az unokaöcséméknél, Daniéknál kb. százszor láttam gyerekkorunkban a Vissza a jövőbe című filmet és folytatásait. Nagyon népszerű volt náluk otthon. Nem is volt kérdés, hogy Danit kérdezem meg, eljön-e velem a Corvinba, ahol a 30. évforduló alkalmából (és azért, mert a 2. részben 2015. októberébe érkezik meg Marty) újra vetítik a héten a trilógia első részét. Nagyon-nagyon régen láttam, és bár sok jelenetre emlékeztem, azt már nem tudtam, hogy ez ennyire jó. A végén, amikor a főcím alatt tapsvihar tört ki a nézőtéren, kicsit meg is hatódtam. 30 éve. Az azért nem kis idő, annyit még nem is éltem.
20:30 - 23:00 - ZAP. Gyöngyvér, akivel úgy lettünk barátnők, hogy a Cserpesben dolgozik, én meg egy időben naponta bementem, és egyszer szóba elegyedtünk, kb. egy hónapja kérte, hogy menjek el vele a Zörejek a Pincéből 20. születésnapi koncertjére. Soha még a nevét sem hallottam a zenekarnak, de Gyöngyvérrel szerettem volna találkozni, ráadásul a koncert tök közel volt a mozihoz és a kis kuckómhoz, úgyhogy nem volt kérdés, hogy elmegyek. Külön szuper volt, hogy a mozi előtt megkérdeztem Danit, nem akar-e jönni (tudtam, hogy Gyöngyvér is hívott még másokat is), és azt mondta, oké, miért ne. (I ❤ my cousin) Na, hát a ZAP tök jó. A zenéjük is jó, de ami külön öröm volt számomra, van humoruk, mégpedig olyan, amit én is tudok értékelni. Akkor vettek le a lábamról, amikor előadták Michael Jacksontól az Afrikát. Sajnos az pont nincs fent sehol a neten, de elhihetitek, hogy nagy poén. (A KFT Afrikája Jacko egyik számának alapjára előadva - a koncerten még tudtam, melyik ez a szám, felismertem, de már elfelejtettem.) A Gettó, amit egész koncerten mindenki követelt rajtuk, pont nem tetszett annyira, de a Szakítós nagyon-nagyon jó, azt meg is mutatom. Az elmúlt másfél órában végtelenítve hallgattam, nem tudok betelni vele. Az volt a felvezetése, hogy a szövegét olyan szövegekből vágták össze, amelyek mindegyike elhangzott már szakításkor. És tényleg, igaz, én ebből nem sokat hallottam, mert eddig valahogy úgy alakult, hogy általában én szakítottam, és emlékeim szerint ezeket pont nem mondtam, de amit a kivételes szakítások alkalmával hallottam pasi szájából, azon nevettem. Gyöngyvér előrevitt minket csápolni, amitől először tartottam, mert hát én nem tudok és nem is szeretek/akarok táncolni - na, megvan az első olyan koncertem, amit végigtáncoltam, ráadásul viszonylag felszabadultan. És nem is ittam, csak egy narancslevet. A vodkát, amit Gyöngyvér hiányolt belőle, egy negyvenes szőke kapta meg a saját piájába, azt hiszem. Egy pocsolya részeg nő tényleg nem szép látvány, arra jutottam. Ilyen ordenáré módon viselkedő nőt ritkán látni, nagyon kemény volt, amit előadott. Na mindegy, ő így érzi jól magát. Szerencsére nem voltak végig elöl, úgyhogy csak néhány akciót láttam.
ZAP - Szakítós
Tényleg jó lenne kéthetente hazajönni. Pihentető éppen nem lenne, ha mindig ilyenre szervezném, viszont hatalmas löketet adna. Ja, és csak két teljes napra érdemes, ezt jól sejtettem.
*Tradicionálisan az én ünnepeimen van ananászos csirkemell, mindig, kivétel nélkül, kb. tizenöt éve. Nálunk mindig az ünnepelt kérheti a menüt, és hát én mindig ezt kérem. Ezen a család azért eléggé mosolyog, mondhatni, belsős poén ez nálunk, hogy Luca mindig ananászos csirkemellet kér. Szóval ez most egy ilyen belsős poén volt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése