Jelenetek a napomból
Dolgoztam. Jó volt.
- Nincs itt olyan, hogy elmész szünetre, csak elszaladhatsz mosdóba, ha már nagyon vészes a helyzet, de pl. enni a kasszában eszel. Azért én 7 és fél óra alatt háromszor is elmentem mosdóba, egyenként kb. 3 percre lépcsőzéssel együtt (az első esetnél mértem az időt, a második és a harmadik meg pont ugyanolyan volt, mint az első, szóval arra következtetek, az is 3 perc volt). A második alkalom után, amikor visszaértem a kasszához, ott állt két pasi a pultnál, kezükben a cetli, amire fizetnem kell, mert nyertek, majd érkezett a beszólás: "Miért nem vagy a kasszában? Neked az a dolgod, hogy itt álljál." Neked meg anyád - feleltem volna, ha nem lenne úrinő. Így viszont nem reagáltam semmit.
- Jött egy csaj 3-kor, hogy őt a főnök mostanra hívta interjúra. Mondtam, oké, felhívom őt, addig üljön le. A főnököt nem lehetett elérni, foglalt volt a vonal, de végül visszahívott, és mondta, hogy ültessem le a lányt, adjak neki inni, és mondjam, hogy ő 10 percen belül ott van. Oké. Fél 4 után érkezett meg, de úgy, hogy negyedkor már írt SMS-t, hogy "egy perc és ott vagyok". A lány nyilván rám nézett úgy, mint a véres rongyra, és amikor az interjú után elment, én voltam az, akin keresztülnézett. A mellettem álló, másik üzletben dolgozó, de traccsolni munka előtt átjáró kolléganőtől kedvesen mosolyogva elköszönt. Amúgy amikor én voltam interjún, az én kedvemért egyáltalán nem jött be a főnök, végül Alex interjúztatott.
- Jött az egyik bácsi, hogy hátul alszik valaki, tegyem már ki. Először nem is értettem, mit mond, hol hátul, és hogy kell elképzelni, hogy alszik, fekszik-e valahol a földön, vagy mi. Tisztára kiakadva mondta, hogy hát mi az, hogy hol hátul, hát a dohányzóban. Bementem, aztán leghátul, a sarokban szundikált az asztalra borulva egy férfi, aki kb. nálunk éli az életét. Mellette három sörösüveg. Próbáltam felkelteni, meg sem moccant. Közben odaállt valaki a pulthoz, rohantam vissza a kasszába, az érdeklődve néző bácsinak meg mondtam, hogy nem sikerült felkelteni a pasit. Reakció: "Mi az, hogy nem sikerült? Te dolgozol itt, neked ez a dolgod! Ezt nem lehet megengedni, hogy ott aludjon! Dolgozzál!" Rámutattam a kasszánál álló pasira, és kissé szarkasztikusan megjegyeztem, hogy nekem ez a dolgom, és most dolgoznom kell. Utána végül is felráztam a pasit, és megkértem, hogy ne itt aludjon, bár nem tudom, miért zavart bárkit is, hogy a helyiség sarkában, a többiek szeme elől eltakarva bealudt, de mindegy.
- Jött az italbeszállító, ki kellett fizetni, aztán nem maradt a kasszában kb. semmi pénz, mert elég sokba került a pasi. Pont ekkor járt ott a kisfőnök, szóltam, hogy nincs pénzem, belenézett a kasszába, mondta, hogy rögtön hoz. Még másfél óra volt a műszakomból, lehet tippelni, ennyi idő alatt vajon megjött-e a pénz. (Különösen úgy vicces ez, hogy egy órával korábban a traccsolni érkezett másik üzletes kolléganő már szólt neki, hogy ha bejön egy nagyobb nyeremény, nem lesz pénz a kasszában.) Közben viszont érkeztek az emberek a nyereményükkel, hogy fizessek, 2-300 eurós papírokat hoztak, én meg mondtam, hogy nem tudok most fizetni, nincs pénzem (kb. 200 eurón ültem), kicsit várni kell. Erre az egyik nekiállt velem kiabálni, hogy mi az, hogy nincs pénz a kasszában, és én mit képzelek, intézzem úgy, hogy legyen pénz, az a dolgom. Kva jó, hogy mindenki ilyen rohadt jól tudja, mi a dolgom. Nyilván arról is én tehetek, hogy hiába szólok, nem jön a pénz.
- Jött egy bácsi, papírra fel volt neki írva, melyik meccsekre akar fogadni, és mik a tippjei. Ezt én bepötyögtem a gépbe, ő látta a pult tetejére kitett monitoron, mit csinálok, bólogatott, hogy így, így. Az egyik játékra már nem lehetett fogadni, mert lezárárult a fogadás, erre csóválta a fejét, de hát ez van. A végén megkérdeztem, minden stimmel-e, jól megnézte a monitort, majd mondta, igen. Öt perc múlva odajött hozzám, és előadta a következő szöveget: "Ilyenkor nyugodtan mondhatod, hogy bocsánat, most nézd meg, mit csináltál, milyen helyzetbe kerültem miattad, hát kétszer ütötted be az egyiket, a másikat meg lehagytad, pedig nem is volt lezárva, hát most nézd meg, mit csináltál!" Én meg néztem, de nem láttam semmi rendkívülit. Ami le van zárva, az le van zárva, ezt nem én találom ki, hanem a gép kiírja hibaüzenet formájában, amúgy meg semmi sem szerepelt kétszer. A pasi ekkor már a mellette álló kisfőnöknek háborgott, hogy ez megengedhetetlen, és most nézze meg, hogy én hogy elbasztam, és mit képzelek. Aztán megmutatta neki a kisfőnök, hogy egyik játék sincs kétszer, a kinyomtatott cetlin szó szerint az áll, mint az ő papírkáján, és ami már le van zárva, azzal nem tudunk mit csinálni. Nyilván nem esett ki a bácsi száján, hogy bocsánat, pedig ilyenkor nyugodtan mondhatja.
Úgy összességében az összes hócipőm tele volt már 5-kor, és úgy éreztem, most azonnal haza akarok menni Pestre. Nagy mázli, hogy ekkor még pont két és fél óra volt a buszom indulásáig (mostanra már hazaértem, és olyan béke lett bennem azonnal, hajjaj). Nem akarok itt dolgozni, idegesít és rossz a cigifüst, idegesít, hogy nulla megértés van a kedves vásárlókban, viszont bunkók, és egyáltalán. Valamint nyomaszt ez a rengeteg reményvesztett, függő ember, akinek nincs munkája, ezért nálunk költi el a munkanélküli segélye jó részét, mert abban reménykedik, hogy nyer egy nagyobb összeget, és megoldódnak a problémái - de ez nagyon ritkán alakul így. Nagyon nyomasztó ez, hogy nem tud két percet várni, hogy kifizessem a 40 euróját, mert olyan szinten függő, hogy sík ideg lesz tőle, ha nem mehet vissza azonnal játszani. És az is rossz, hogy nekem ennek alapvetően örülni kéne, mert addig is gyarapodik a cég.
A kolléganő késett 3/4 órát, ami abból a szempontból nem gond, hogy ki tudom nyitni egyedül a boltot, de azért úgy felmerült bennem a kérdés, mi van, ha egyedül dolgozik. Így sem volt mázlija, pont bent volt a nagyon nagy főnök, kicsit ciki volt a helyzet. Alex (a lány) úgy kezdte, hogy elmondta, ő nagyon rosszul van, sírt is reggel (felmerült bennem a kérdés, miért nem jelentett akkor beteget), majd másfél órán át cseszegetett. Nyomtattál már? (Minden reggel ki kell nyomtatni több száz oldalt.) Most csinálom, de hopp, na, most kifogyott a papír. Miért nem tettél bele? Mert eddig volt benne, aztán nem jelezte, hogy kifogyott, azért. Satöbbi. Másfél óra után jött a főnökünk, Alex elmondta, hogy neki nincs kedve most itt lenni, mert ő úgyis többet dolgozott múlt héten, mint kellett volna, és úgyis én jelentkeztem be a rendszerbe, az ő órái nem számolódnak. (Ez azért kemény lenne.) A főnök el is engedte, de végül nem mehetett haza, hanem átküldték egy másik üzletbe. Én meg egyedül voltam. És tök jól is ment. Csakhogy voltak hangulatromboló tényezők. Tudom, nem kellene mindenen fennakadni, de vagy jellemhiba ez nálam, vagy ez egy ilyen nap volt, nem tudom. Mindkettő lehetséges, végül is megkörnyékezett valami nyavalya, fáradt vagyok, nyűgös vagyok (már nem, mert hazaértem, és fülig ér a szám).
- Nincs itt olyan, hogy elmész szünetre, csak elszaladhatsz mosdóba, ha már nagyon vészes a helyzet, de pl. enni a kasszában eszel. Azért én 7 és fél óra alatt háromszor is elmentem mosdóba, egyenként kb. 3 percre lépcsőzéssel együtt (az első esetnél mértem az időt, a második és a harmadik meg pont ugyanolyan volt, mint az első, szóval arra következtetek, az is 3 perc volt). A második alkalom után, amikor visszaértem a kasszához, ott állt két pasi a pultnál, kezükben a cetli, amire fizetnem kell, mert nyertek, majd érkezett a beszólás: "Miért nem vagy a kasszában? Neked az a dolgod, hogy itt álljál." Neked meg anyád - feleltem volna, ha nem lenne úrinő. Így viszont nem reagáltam semmit.
- Jött egy csaj 3-kor, hogy őt a főnök mostanra hívta interjúra. Mondtam, oké, felhívom őt, addig üljön le. A főnököt nem lehetett elérni, foglalt volt a vonal, de végül visszahívott, és mondta, hogy ültessem le a lányt, adjak neki inni, és mondjam, hogy ő 10 percen belül ott van. Oké. Fél 4 után érkezett meg, de úgy, hogy negyedkor már írt SMS-t, hogy "egy perc és ott vagyok". A lány nyilván rám nézett úgy, mint a véres rongyra, és amikor az interjú után elment, én voltam az, akin keresztülnézett. A mellettem álló, másik üzletben dolgozó, de traccsolni munka előtt átjáró kolléganőtől kedvesen mosolyogva elköszönt. Amúgy amikor én voltam interjún, az én kedvemért egyáltalán nem jött be a főnök, végül Alex interjúztatott.
- Jött az egyik bácsi, hogy hátul alszik valaki, tegyem már ki. Először nem is értettem, mit mond, hol hátul, és hogy kell elképzelni, hogy alszik, fekszik-e valahol a földön, vagy mi. Tisztára kiakadva mondta, hogy hát mi az, hogy hol hátul, hát a dohányzóban. Bementem, aztán leghátul, a sarokban szundikált az asztalra borulva egy férfi, aki kb. nálunk éli az életét. Mellette három sörösüveg. Próbáltam felkelteni, meg sem moccant. Közben odaállt valaki a pulthoz, rohantam vissza a kasszába, az érdeklődve néző bácsinak meg mondtam, hogy nem sikerült felkelteni a pasit. Reakció: "Mi az, hogy nem sikerült? Te dolgozol itt, neked ez a dolgod! Ezt nem lehet megengedni, hogy ott aludjon! Dolgozzál!" Rámutattam a kasszánál álló pasira, és kissé szarkasztikusan megjegyeztem, hogy nekem ez a dolgom, és most dolgoznom kell. Utána végül is felráztam a pasit, és megkértem, hogy ne itt aludjon, bár nem tudom, miért zavart bárkit is, hogy a helyiség sarkában, a többiek szeme elől eltakarva bealudt, de mindegy.
- Jött az italbeszállító, ki kellett fizetni, aztán nem maradt a kasszában kb. semmi pénz, mert elég sokba került a pasi. Pont ekkor járt ott a kisfőnök, szóltam, hogy nincs pénzem, belenézett a kasszába, mondta, hogy rögtön hoz. Még másfél óra volt a műszakomból, lehet tippelni, ennyi idő alatt vajon megjött-e a pénz. (Különösen úgy vicces ez, hogy egy órával korábban a traccsolni érkezett másik üzletes kolléganő már szólt neki, hogy ha bejön egy nagyobb nyeremény, nem lesz pénz a kasszában.) Közben viszont érkeztek az emberek a nyereményükkel, hogy fizessek, 2-300 eurós papírokat hoztak, én meg mondtam, hogy nem tudok most fizetni, nincs pénzem (kb. 200 eurón ültem), kicsit várni kell. Erre az egyik nekiállt velem kiabálni, hogy mi az, hogy nincs pénz a kasszában, és én mit képzelek, intézzem úgy, hogy legyen pénz, az a dolgom. Kva jó, hogy mindenki ilyen rohadt jól tudja, mi a dolgom. Nyilván arról is én tehetek, hogy hiába szólok, nem jön a pénz.
- Jött egy bácsi, papírra fel volt neki írva, melyik meccsekre akar fogadni, és mik a tippjei. Ezt én bepötyögtem a gépbe, ő látta a pult tetejére kitett monitoron, mit csinálok, bólogatott, hogy így, így. Az egyik játékra már nem lehetett fogadni, mert lezárárult a fogadás, erre csóválta a fejét, de hát ez van. A végén megkérdeztem, minden stimmel-e, jól megnézte a monitort, majd mondta, igen. Öt perc múlva odajött hozzám, és előadta a következő szöveget: "Ilyenkor nyugodtan mondhatod, hogy bocsánat, most nézd meg, mit csináltál, milyen helyzetbe kerültem miattad, hát kétszer ütötted be az egyiket, a másikat meg lehagytad, pedig nem is volt lezárva, hát most nézd meg, mit csináltál!" Én meg néztem, de nem láttam semmi rendkívülit. Ami le van zárva, az le van zárva, ezt nem én találom ki, hanem a gép kiírja hibaüzenet formájában, amúgy meg semmi sem szerepelt kétszer. A pasi ekkor már a mellette álló kisfőnöknek háborgott, hogy ez megengedhetetlen, és most nézze meg, hogy én hogy elbasztam, és mit képzelek. Aztán megmutatta neki a kisfőnök, hogy egyik játék sincs kétszer, a kinyomtatott cetlin szó szerint az áll, mint az ő papírkáján, és ami már le van zárva, azzal nem tudunk mit csinálni. Nyilván nem esett ki a bácsi száján, hogy bocsánat, pedig ilyenkor nyugodtan mondhatja.
Úgy összességében az összes hócipőm tele volt már 5-kor, és úgy éreztem, most azonnal haza akarok menni Pestre. Nagy mázli, hogy ekkor még pont két és fél óra volt a buszom indulásáig (mostanra már hazaértem, és olyan béke lett bennem azonnal, hajjaj). Nem akarok itt dolgozni, idegesít és rossz a cigifüst, idegesít, hogy nulla megértés van a kedves vásárlókban, viszont bunkók, és egyáltalán. Valamint nyomaszt ez a rengeteg reményvesztett, függő ember, akinek nincs munkája, ezért nálunk költi el a munkanélküli segélye jó részét, mert abban reménykedik, hogy nyer egy nagyobb összeget, és megoldódnak a problémái - de ez nagyon ritkán alakul így. Nagyon nyomasztó ez, hogy nem tud két percet várni, hogy kifizessem a 40 euróját, mert olyan szinten függő, hogy sík ideg lesz tőle, ha nem mehet vissza azonnal játszani. És az is rossz, hogy nekem ennek alapvetően örülni kéne, mert addig is gyarapodik a cég.
Remélem, megkapom a másik állást, amire interjúztam, és felmondhatok itt. Ha máshogy történne, rögtön nekiállok újra pályázgatni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése