LizaGazdija

megoldását nem is meséltem. Az volt az az eset, amikor a rendszer behúzta szállítási címnek azt a címet, ami a PayPalen meg van adva (ez az otthoni címem), amit én ugyan a kattintás utáni pillanatban észleltem, de utólag az országot nem lehetett módosítani, csak a többit. Úgy oldották meg, hogy törölték a rendelést, visszautalták a pénzt, én meg újra megrendeltem, amit akartam, és másodszor valamiért már nem másolódott be a PayPalen tárolt cím, hanem az egészet én írtam be. 30-36 nap a rendelési idő az oldal szerint, és tény, hogy nem emlékszem pontosan, mikor rendeltem, de azért két hétnél nem lehetett régebben - ehhez képest ma már meg is érkezett az első kis csomagom. Juhú! Talpra szerelhető kis kütyü, ami állítólag kicsit ellensúlyozza a lúdtalpamat, és nem fog fájni a derekam meg a térdem, ha sokat sétálok. Kíváncsi leszek rá :)

Tegnap este óta háromszor voltam lent, mind a háromszor volt ruha a gépekben, egyszer sem ment egyik gép sem. Kezdek nagyon kiakadni. Mosni akarok, basszus! Vagy most tényleg szokjak rá arra, hogy mindig mindent kézzel mosok, mert a mosógéphez úgysem férek hozzá? Ne már...

Kiderült, hogy olyan képek is készültek, amelyeken látható vagyok. Mutatok néhányat. Meg olyat is, amin nem látszom, de tetszik, visszaadja a hangulatot. Meg elfelejtettem elmesélni, milyen érdekes volt, hogy zöldségeket (sárgarépát, uborkát, kaliforniai paprikát) vágtunk fel, és ezek ott álltak az asztalon, és mennyire meglepődtem, amikor kiderült, mennyire jó ötlet egy cikk palacsinta után megenni egy fél sárgarépát. Ha majd csinálok holland palacsintát, tuti, hogy lesz mellé zöldség - már csak azért is jó, mert szükségtelenné teszi az édesítést.

Megint lementem a mosókonyhába, megint tele a gép, megint lejárt a program, megint oda van készítve a mosógép mellé a következő adag, megint se híre, se hamva a ruhák tulajdonosának, megint csak a sz*r gép szabad, ami a legutóbbi alkalom óta annyit tudott változni, hogy most már mindegy, mit nyomkodok, semmiképp sem válik láthatóvá a kijelzőjén az írás. Ha egyszer majd tovább akarok költözni, top szempont lesz, hogy legyen a lakásban mosógép.

Az első munkanap a fogadóirodában egyáltalán nem volt rossz, nem kis részben azért, mert nagyon jófej a kolléganő, aki mellé betettek tanulni. Ég és föld a különbség közte meg a múlt heti pincérnő között. Ez a lány egész nap kedvesen, türelmesen magyarázott, hagyta, hogy kipróbáljam a dolgokat, de közben ott volt, segített. Egyszer sem szólt be, nem forgatta a szemét, nem volt semmi baja. Nem tudom, meddig leszek itt, de feltehetőleg jól fogom érezni magam. Este voltam egy olyan suliban, ahol kizárólag korrepetálnak. Úgy nézett ki az interjú, hogy egy hölgy kb. negyed órát beszélt az iskoláról, a munkaidőről meg a fizetésről, majd egyesével a színe elé kellett járulnia mind a húsz megjelentnek, és 2-3 percet beszélgetni vele. Én a végén kerültem sorra, 18. voltam. Első kérdés: milyen állampolgár vagyok. Mondtam, magyar - nem mintha nem lenne ráírva az önéletrajzomra, amit elküldtem már egyszer e-mailben, és amit a beszélgetés előtt közvetlenül elolvasott a hölgy. A végén aztán megkér...

Szombat délelőtt találkoztunk Györgyivel, sétáltunk egyet a Mariahilferstraßén, aztán beültünk a Thalia nevű könyváruház kávézójába, majd körbejártuk a boltot, és megállapítottuk, hogy nagyon-nagyon jó. Olyan könyveik, tankönyveik és naptáraik vannak... Többeknek megtaláltam a karácsonyi ajándékát, magamnak meg az első spanyol tankönyvemet. Még semmit sem vettem meg, várok, amíg megkapom az első fizetésemet, addig vigyázok a pénzemre. Végül ettem egy sushit a Westbahnhof mellett található sushisnál, aztán elbúcsúztunk - én mentem a Stephansdomhoz, Györgyi meg haza. Van egy 25 éves holland srác, Robin, akinek az a hobbija, hogy minden egyes hétvégén másik városba látogat el, ott van péntek estétől vasárnap délutánig, szombat kora délután várost néz, majd estére holland palacsintázást szervez. Összesen mintegy 120 városban tette már ezt, és az elmúlt két évben minden egyes hétvégéje ezzel telt. Bécsben idén már másodszor van, de nem azért, mert így tervezte, hanem azért, mert a hotel...

Kb. két órát sétáltam, ennyi idő alatt annyira lefagyott a kezem, hogy alig bírtam elfordítani a kulcsot a zárban, amikor hazaértem. Holnaptól a sál mellett sapkát és kesztyűt is hordani fogok.