Munka
Az első munkanap a fogadóirodában egyáltalán nem volt rossz, nem kis részben azért, mert nagyon jófej a kolléganő, aki mellé betettek tanulni. Ég és föld a különbség közte meg a múlt heti pincérnő között. Ez a lány egész nap kedvesen, türelmesen magyarázott, hagyta, hogy kipróbáljam a dolgokat, de közben ott volt, segített. Egyszer sem szólt be, nem forgatta a szemét, nem volt semmi baja. Nem tudom, meddig leszek itt, de feltehetőleg jól fogom érezni magam.
Este voltam egy olyan suliban, ahol kizárólag korrepetálnak. Úgy nézett ki az interjú, hogy egy hölgy kb. negyed órát beszélt az iskoláról, a munkaidőről meg a fizetésről, majd egyesével a színe elé kellett járulnia mind a húsz megjelentnek, és 2-3 percet beszélgetni vele. Én a végén kerültem sorra, 18. voltam. Első kérdés: milyen állampolgár vagyok. Mondtam, magyar - nem mintha nem lenne ráírva az önéletrajzomra, amit elküldtem már egyszer e-mailben, és amit a beszélgetés előtt közvetlenül elolvasott a hölgy. A végén aztán megkérdezte, Ausztriában tanítottam-e már angolt, mire mondtam, hogy nem, de hát az angol azért mindenhol ugyanolyan. Erre ő közölte, hogy de az ő tanáraiknak németül kell magyarázniuk, meg németre kell fordítaniuk az angol szövegeke. Most azt hagyjuk, hogy ez mennyire nem hatékony tanítási módszer. Azt válaszoltam, hogy képesnek érzem magam erre, mire ő szkeptikusan nézett, majd elköszönt. Kicsit füstölt a fülem, hogy ha nem akar nem német anyanyelvű tanárt, ugyan mi a jó francért hív oda, amikor az önéletrajzomon feketén-fehéren ott áll, hogy az anyanyelvem a magyar, valamint magyar állampolgár vagyok. Az egész egy vicc egyébként: néhány nyelviskolától kaptam már olyan elutasító levelet, hogy nem taníthatok náluk, mert nem az angol az anyanyelvem, aztán jön egy iskola, ahol nem követelmény, hogy angol anyanyelvű legyek, ott meg azért nem taníthatok, mert nem német az anyanyelvem :D Döbbenet. Persze nem mondta a hölgy, hogy nem fog keresni, de azért én meglepődnék, ha keresne. Sebaj, erre is elment egy óra (plusz egy óra utazás).
Este voltam egy olyan suliban, ahol kizárólag korrepetálnak. Úgy nézett ki az interjú, hogy egy hölgy kb. negyed órát beszélt az iskoláról, a munkaidőről meg a fizetésről, majd egyesével a színe elé kellett járulnia mind a húsz megjelentnek, és 2-3 percet beszélgetni vele. Én a végén kerültem sorra, 18. voltam. Első kérdés: milyen állampolgár vagyok. Mondtam, magyar - nem mintha nem lenne ráírva az önéletrajzomra, amit elküldtem már egyszer e-mailben, és amit a beszélgetés előtt közvetlenül elolvasott a hölgy. A végén aztán megkérdezte, Ausztriában tanítottam-e már angolt, mire mondtam, hogy nem, de hát az angol azért mindenhol ugyanolyan. Erre ő közölte, hogy de az ő tanáraiknak németül kell magyarázniuk, meg németre kell fordítaniuk az angol szövegeke. Most azt hagyjuk, hogy ez mennyire nem hatékony tanítási módszer. Azt válaszoltam, hogy képesnek érzem magam erre, mire ő szkeptikusan nézett, majd elköszönt. Kicsit füstölt a fülem, hogy ha nem akar nem német anyanyelvű tanárt, ugyan mi a jó francért hív oda, amikor az önéletrajzomon feketén-fehéren ott áll, hogy az anyanyelvem a magyar, valamint magyar állampolgár vagyok. Az egész egy vicc egyébként: néhány nyelviskolától kaptam már olyan elutasító levelet, hogy nem taníthatok náluk, mert nem az angol az anyanyelvem, aztán jön egy iskola, ahol nem követelmény, hogy angol anyanyelvű legyek, ott meg azért nem taníthatok, mert nem német az anyanyelvem :D Döbbenet. Persze nem mondta a hölgy, hogy nem fog keresni, de azért én meglepődnék, ha keresne. Sebaj, erre is elment egy óra (plusz egy óra utazás).
Megjegyzések
Megjegyzés küldése