LizaGazdija

Van egy oldal, egy blog, ahová az Író Cimborák (és az Illusztrátor Pajtások) rendszeresen töltenek fel magyar gyermekíróktól és illusztrátoroktól származó műveket. Nagyon érdekes, ráadásul nagyon igényes is, érdemes olvasni. Az eddigi kedvenc projektem az volt, amikor magyar írók meséket írtak, azokat lefordítottuk mindenféle nyelvre (én pl. néhányat angolra), majd külföldi illusztrátorok rajzoltak hozzájuk. Ebből kiállítás is volt, gyönyörűre sikerült. Most a hónap témája a készülő fordítások. (Merthogy minden hónapnak van egy témája, és akörül forognak a bejegyzések.) Az egyik a Pán Péter, amit Majoros Nóra, aki az egyik Író Cimbora (és nagyon jók a mesekönyvei, érdemes őket elolvasni akkor is, ha az ember már nem gyerek), azért választott, mert nagyon kedves a szívének - nem csodálom, nekem is kedvenc könyv, és akárhányszor olvasom, az utolsó két fejezeten mindig sírok. Szóval felkerült belőle egy részlet, mégpedig egy olyan, amit én fordítottam, és van hozzá három szépséges illu...

A hétvégén azért nem adtam életjelet, mert Münchenben voltam. Meglátogattam Livi barátnőmet és a párját, és ők péntek-szombat-vasárnap megmutatták nekem München legfőbb látnivalóit. Döbbenet, mennyire szép az a város, mennyi gyönyörű dolguk van, és hogy vigyáznak mindenre. Az sem semmi, mennyivel nagyobb, mint Bécs, és mennyivel összetettebb pl. a közlekedése, pedig Bécs sem kismiska. A viszontlátás is nagyon jó volt, tök jókat beszélgettünk Livivel, bár még mindig lett volna miről, mire hazajöttem, de hát ez ilyen :) Meghívtak egy következő körre, meg én is őket, mert bár ők már többször voltak Bécsben, azért biztos vannak még helyek, amik kimaradtak, pedig szépek. És hát megvolt életem első Oktoberfestje, és nem ez volt az utolsó. Lesz dirndl is, úgy döntöttem, fogok venni egyet jövő októberig. Majd fogok mesélni, meg lesznek képek is, de egyelőre olyan fáradt vagyok, hogy alig látok, úgyhogy csak bejelentkeztem.

A vizsga után elmentem Kagranba, ami (a nem bécsieknek mondom) Bécs egyik része. Nem kerülete, hanem egy kerület egy része, vagy valahogy így. Van ott egy kertészeti és virágkötészeti iskola, és annak van egy hatalmas parkja. Hasonló, mint Hirschstetten, ahol múltkor jártam, itt is vannak tematikus kertek (pl. görög, japán, angol), és ez is nagyon szép. Talán kicsit jobban is tetszett, mint a másik. Nem lehet akármikor menni, csak áprilistól októberig minden hónap első csütörtökén, illetve most, hogy eljött az október, és bezárnak fél évre a nyilvánosság számára, a héten keddtől szombatig. Vannak őszi programok gyerekeknek, jó kis feladatokat találtak ki, pl. vannak dobozok, beléjük kell szagolni, ki kell találni, mi van bennük, meg ugyanez tapintással. Van egy kis vásár, de tényleg mini, kb. öt stand, az egyiknél legalább ötven almafajta van kirakva, mindegyiken rajta a neve. Oda többször is visszatértem, annyira jó volt nézni, és csodálkozni, mennyire nem ismerem a növényeket - fogal...

Szóval ez egy EPSO vizsga volt, és öt részből állt. Először 20 rövid szöveget kellett elolvasni magyarul, majd kiválasztani négy közül azt az állítást, amelyik igaz. Utána meg kellett oldani 10 matekfeladatot. Ezek nem voltak nehezek, csak hosszú volt megoldani őket, és összesen 20 percet lehetett ennél a résznél tölteni. (Részfeladatonként volt egy számláló, és csak addig lehetett azt a részt csinálni, amíg le nem járt az idő.) Aztán jött 10 IQ tesztekből ismerős logikai feladat, ahol is négy ábra után hat közül ki kellett választani, melyik az ötödik. Végül volt egy-egy hosszú szöveg angolul és németül, majd mindkettőhöz 12-12 kérdés, részben klasszikus szövegértési, részben szókinccsel kapcsolatos. Furcsa módon itt a németet éreztem egyszerűbbnek - azt csak egyszer kellett elolvasnom, hogy felfogjam, az angolt kétszer. Ez mondjuk könnyen lehet amiatt, hogy más volt a két szöveg témája, stílusa, az angol jóval komolyabb és elvontabb volt. Sajnos a mateknál elfogyott az időm. Nem em...

Délben felhívtak, hogy kettőre menjek interjúra. Mentem. A főnök akkor már nem volt ott, ami kicsit furán vette ki magát, mert hát ő hívott oda. Az a lány interjúztatott, aki a kolléganőm lenne, ha felvennének, mondta is, hogy még sosem csinált ilyet, nem tudja, mit kell kérdezni. Végül is felhívta a főnököt egy másik ügy miatt, és akkor megkérdezte, mit kérdezzen tőlem. Sürgősen kell nekik ember, szerinte jó esélyem van rá, hogy hétfőtől mehessek dolgozni. Nagyon hosszú ideig biztos nem maradnék, mert ez egy kasszás munka, tehát egy fogadóirodában a kasszában kell ülni. 10-től éjfélig kell dolgozni két műszakban, és persze hétvégén és ünnepnap. Szeretnék már hétfőtől péntekig, emberi időben dolgozni, de első nekifutásra itt is jó lenne. Meglátjuk, megkapom-e. A sráccal az Operánál találkoztunk, majd elsétáltunk a Vollpensionba. Négy órát beszélgettünk kb., kicsit talán kevesebbet, és mindenféle dolgok szóba jöttek. Mindkettőnk családja, ki hogyan került Bécsbe, hol tanult, mik a ter...

Ez egy kávézó a 4. kerületben, a Karlsplatztól nem messze. A Bécsi fekete című blogon olvastam róla kritikát, és el is határoztam, hogy egyszer majd ellátogatok oda. Holnap fogok találkozni egy sráccal az egyik társkeresőről (találtam többek között egyet Ausztriában élő magyaroknak, ő ott volt), és gondoltuk, mehetnénk teázóba. Az volt a megállapodás, hogy mindketten keresgélünk, aztán ma este összevetjük az eredményeket. Na, hát neki az jött ki, hogy a teázók nagyon korán zárnak, úgyhogy találkozzunk a központban, aztán majd beülünk valahová. Nekem meg az, hogy a teázók nagyon korán zárnak, menjünk kávézóba, és rákerestem a Bécsi feketén, van-e ilyenből valami jó. Ekkor megint elém került a Vollpension, és megtetszett még a pálmaház a Burggartenben. Ha már így eszembe jutott ismét a Vollpension, megkerestem a Facebookon, és láttam, hogy ma estére felolvasó- és vitaestet hirdettek a menekültüggyel kapcsolatban. Eredetileg az éjjeli futásra akartam ma menni, de rövid mérlegelés után úgy...

Ha már így otthon ragadtam még egy éjszakára vasárnap, gondoltam, az angolóráim után elmegyek moziba. (Előttük megnéztem a Barátok közt legutóbbi részét, mert már két és fél éve, hogy leszoktam róla, azóta nem láttam egyet sem, és kíváncsi voltam, hol tart a sztori. Tényleg igaz, hogy ha évekig nem nézed, akkor sem maradsz le semmi lényegesről a történet szempontjából. Viszont jókat vigyorogtam rajta. Humoruk még mindig van az íróknak.) Ha meg mozi, akkor Everest, mert nagyon érdekelt a film. Eleve érdekesnek tűnt, de aztán olvastam róla egy kritikát (tökéletesen spoilermenteset, a cselekményről is alig árult el valamit, le a kalappal), és akkor már nem volt kérdés, hogy megnézem. Magyar előzetes itt . Nekem új volt, hogy 1996-ban ekkora tragédia történt ott. Pedig akkor már néztem híradót, és tuti, hogy ez otthon is hír volt. De mindegy, valószínűleg akkoriban még más típusú hírek voltak rám nagyobb hatással, olyannal, hogy halványan még most is rémlik egy-kettő. 1996. máj...