LizaGazdija

No, hát csak jött még egy válasz egy lakáshirdetéssel kapcsolatban Bécsből. A hirdetésben egy 5. kerületi, 84 nm-es lakásban található, teljesen bútorozott szoba szerepel 350-ért (mindennel együtt), ráadásul a lakás közelében megtalálható az 1-es metró meg három villamos is. (Kép nem volt, lakótársakról infó semmi.) Majd pont kihagytam volna. Elküldtem a kis levelemet, amiben bemutatkoztam, mondtam, hogy szeretném megnézni a szobát, és érdeklődtem, kik a lakótársak, és vannak-e időnként közös programok. (Mivel sokan írták a hirdetéseikben, hogy nem kérnek olyat, aki csak aludni jár haza, legyél szociális, gondoltam, jó pont, ha beleírom, hogy nekem lenne igényem bandázásra - főleg, hogy egyébként tényleg, bár tény, hogy nem folyamatosan.) Az első válasz így nézett ki, csak németül: SZIA! Én PETER VAGYOK, 42 ÉVES, ANGOLTANÁR. A MÁSIK LÁNY 20 KÖRÜLI. Közös programok: persze, miért ne? NÉZZ MEG MINDENT! ÜDV: PETER A rossz előérzet a Caps Lockkal együtt kapcsolódott be, az csak támo...

Van egy ismerősöm a Facebookon, aki rendszeresen posztol olyan szövegeket, amelyekben lekicsinylően ír a kikent-kifent, esetleg plasztikázott nőkről, különösen a celebek többségéről, azt hirdetve, hogy a természetes nőnél nincs szebb és jobb. Egy csomó lájkot meg hozzászólást szokott kapni, tök népszerű. Aztán amikor nem ír, lájkol. Szinte csak kikent-kifent, esetleg plasztikázott nők, gyakran celebek képeit lájkolja. Érdekes.

Olyan hosszú, eseménydús és izgalmas napom volt, de olyan... És úgy fáj a lábam, alig bírok ráállni :D Érthető, körülbelül nyolc órát gyalogoltam vele, kb. kettőt meg álltam. Reggel szerencsésen elértem a vonatomat, és 10 perc késéssel meg is érkeztünk a főpályaudvarra. Ez 10-kor volt. Először is vettem egy osztrák SIM-kártyát (micro SIM-et) a pályaudvari postán, majd elindultam a Raiffeisen Bankba számlát nyitni. Gondoltam, egy metrómegálló, akár le is sétálhatom, annyival is többet látok a város kevésbé turistás részeiből, amilyenben feltehetőleg lakni is fogok. Kiderült, hogy az az utca, amin oda lehet jutni a bankhoz, több metrómegállón keresztül sétálóutca. Van ott C&A, New Yorker, Billa, Bipa, Aldi, talán még Lidl is, egy csomó pékség, bank, könyvesbolt, amit csak akarhatok, és középen meg egy tök hosszú bazár. Vagy hát nem bazár, de piac, ahol a ruhától az ékszeren át a kínai vackokig mindent kapni. A Raiffeisenben nem nyitottak nekem számlát, mert ahhoz kell bejelentett...

Fordítottam húsz oldalt, aztán nekivágtam a városnak. Először csak a Corvin-negyedig mentem, hogy kiüttessem a telefonomat. Merthogy kelleni fog osztrák SIM, de az én mobilom telenoros, viszont a hűség már lejárt. A Telenornál mondták tegnap, hogy valami kis GMS-be menjek, mert ott lényegesen olcsóbb lesz, mint náluk. Mentem is. Odaadtam a telefont, kaptam róla papírt, mondták, hogy kb. egy óra alatt megvan a kikódolás. Kérdeztem, megmutassam-e a képernyőzár-kioldó mintát, mondták, nem kell, mert nem kell bemenni a telefonba a kioldáshoz. Ez fura volt, de hát ők a szakemberek, ugyebár. Beszaladtam a plázába, mert akartam venni bécsi térképet, de csak olyan van, amin a belváros látható, én meg nem csak belvárosi lakásokat fogok nézni, szóval végül maradt az, hogy beütögettem egyesével a bécsi útvonaltervezőbe, honnan hová megyek majd, és most este kinyomtattam a részletes térképeket*. Ezek után találkoztam az unokaöcsémmel, Danival, beültünk a Cserpesbe, beszélgettünk egy jót, ő ivott...

Ja, nem. Összesen mintegy hatféle árnyalatot számoltam össze magamon. Csak a lábamon háromfélét. Nagyon viccesen nézek ki, élőben és fényképen is. Az egyik kedvenc idei képem a nyár vége felé készült, és fürdőruhában vagyok látható rajta. Amúgy nem szeretem az ilyen képeimet, mert a hasammal tökre nem vagyok elégedett (tavaly már az voltam, aztán nem tudom, mi lett), de hogy egy egész nap tengerpartozás után a fejem meg a karom fekete legyen, a hasam meg hófehér*, az elég vidám. *Mármint magamhoz képest. Sosem volt hófehér a bőröm. Egyszer azon mulattunk egy horvátországi nyaralás után, hogy a nővérem karjának külső oldala egy hét folyamatos napozás után még mindig két árnyalattal fehérebb, mint az én karom belső oldala. Hehe.

Van három időpontom csütörtökre. Egy abba a szépséges, nagyon jó helyen lévő lakásba, egy egy magyarul tanuló szerb lány mellé a 10. kerületbe, egy harmadik meg egy német, két osztrák fiú és egy amerikai lány mellé. Ez eddig még oké, eddig semmi para. Csak megkérdeztem a szépséges lakásnál, mennyi a kaució, és mennyi pénzzel kell előrukkolni, ha esetleg ki szeretném venni a lakást, amire az volt a válasz, hogy a kaució háromhavi lakbérnek felel meg, és csütörtökön még semmit sem kell adni, mert csak pénteken fogja eldönteni a lány, kit szeretne lakótársnak, és rengeteg a jelentkező. Paráim: 1. Rengeteg a jelentkező. 2. Ha pénteken dönt, és mondjuk szombaton kérné a pénzt, akkor én megszívtam, mert már nem leszek ott. Nem fogok tudni kétnaponta Bécsbe ruccanni, ahhoz kicsit drága a vonatjegy. 3. Nem lesz olyan könnyű menet ez a Bécsben szobát találás. Persze próbálom azzal nyugtatni magam, hogy már miért ne sikerülne, és ha mégsem sikerül, hát legfeljebb megpróbálok egy hónapot l...

Másfél éve költözött ki Münchenbe (még nem egészen, de már majdnem), és most úgy volt itthon, hogy pont én is, és pont össze tudtunk hozni egy találkát ma délelőttre. 9 után valamivel találkoztunk (először késtem öt percet, aztán kiderült, hogy nem ismerem eléggé a Nyugatit, szóval csupa kaland volt minden), és majdnem 1-ig csak beszélgettünk. Először a Deák téri Cserpesben, amivel megvolt az első cserpesezésem és habos kakaóm, amióta hazajöttem, később a Duna-parton, egy padon ülve, na meg ide-oda utazás és séta közben. Eleinte azt hittem, a kiköltözése óta nem találkoztunk, de aztán rájöttem, hogy az nem lehet, mert hát emlékszem egy cserpesezésre, sőt a kaparós térképet is a költözés után kaptam már tőle, úgy emlékszem, valamint ugyanezen alkalommal egy sapkát is vettünk (mármint vett), és még mondta is, hogy Münchenben van egy csomó, csak egyet sem hozott haza. Szóval ez télen volt, gondolom, karácsony környékén. Jó eséllyel aznap, amikor cirkuszban voltunk az unokaöcsémmel, mert m...