LizaGazdija

Az elmúlt héten majdnem minden nap kinőtt egy-egy ősz szál a szemöldökömben. Mintha kicsit sok lenne a stressz.

Pár napja írtam meg a mela a tömegközlekedésben témájú bejegyzést. Na, hát azóta megtapasztaltam azt is, milyen a hardcore mela a tömegközlekedésben. A tömegközlekedés annyira legalja, hogy arra nincsenek szavak. Vallettában jártam vasárnap este, megnéztem a light show-t, és utána még el akartam menni a Balluta Baybe, hogy megnézzem a tűzijátékot meg azt, ahogy a szobor visszakerül a helyére a templomban. A kolléganőmék, akikkel Vallettában futottam össze, mondták, hogy a busz valamikor le fog térni a megszokott útvonaláról, feltehetőleg a Balluta Bay előtt egy-két megállóval (érthető módon), de előtte majd bemondják, hogy az az utolsó megálló, ahonnan még elérhető a festa. Tegyük hozzá, semmit nem láttam abból, merre járunk, mert az új buszokon ügyesen úgy oldották meg az ablaküveget, hogy ha kint sötét van, bent meg világos, akkor tükör lesz belőle. Na, hát az történt, hogy a Balluta Bay előtt kb. három megállóval megfordultunk egy mellékutcában (nem tudom, pontosan hol, mivel...

Ha nem is idén, de jövőre elmegyek Mikuláskor egy lappföldi utazásra, és fogok utazni kutyaszánon, fogok találkozni a Mikulással, és még egy csomó izgi dolgot ki fogok próbálni. Jövőre elmegyek Kínába. A következő öt évben valamikor legyőzöm a transzatlanti repüléstől való durva félelmemet, és elmegyek az USA-ba, azon belül is New Yorkba. Egy Laura Ingalls Wilder-túrára és egy-két Salemben töltött napra is erősen vágyom, de New York az, amit mindenképpen látnom kell. Mivel ügyesen tudok spórolni, remélem, egy-egy célra jó fizetésből egy-két év alatt félre tudok tenni elegendő pénzt.

Lassan megérkezem Bécs kapujába, legalábbis nagyon sebesen közeleg a máltai életem vége. Remélem, nem végleg, az a tervem, hogy minden évben visszajövök egy hosszú hétvégére valamikor szeptemberben. Nyáron tuti nem, mert ez a hőség, ami hetek óta van, és ami a héten még durvulni fog az előrejelzés szerint, nagyon nehezen viselhető számomra. De szeptemberben csodaszép az idő, még meleg a tenger, szóval tökéletes minden. Arra gondoltam, ezeken a hosszú hétvégéken végiglátogatnám a kedvenc helyeimet, felfedezném a távozásom óta adódott újdonságokat, és találkoznék a még itt élő barátaimmal. Szóval közeleg a máltai kalandom vége, úgyhogy nekiálltam előkészíteni a bécsi életet. Összeraktam végre németül az önéletrajzomat meg a motivációs levelemet, megírtam az állásra jelentkezős e-mailemet. Ezek ilyen több órás, félnapos programok, mert nem pusztán fordítási feladat, legalábbis az a határozott érzésem, hogy Ausztriában mást várnak egy jelentkezéstől, mint pl. Máltán, szóval ennek megfele...

Máltán az az élet kulcsszava, hogy mela. Pontos fordítása nem ismert, töltelékszó, nagyon sokféle szituációban használják, de azért valami közelítő megoldást lehet rá találni: "oké", "jól van az úgy". Nagyon vicces helyzetek adódnak ebből. Mela, ha csőtörés van. Múltkor legalább két órán át csordogált az utcán az aszfalt alól felbugyogó víz, és tökre senkit sem zavart, nem jött szerelő, nem történt semmi. Végül valaminek azért történnie kellett, mert másnap már nem úszott az utca, de hát azért ez eléggé mela. Mela az is, ha módosított útvonalon jár a busz. Ezen a héten délutános vagyok, tehát fél 4-re megyek be. Amúgy kb. 40 fok van, párás hőség, a nap perzsel, szóval nem egyszerű. Egyik nap gondoltam, ha pont jön egy busz, amikor a félútnál lévő megállóhoz érek, felpattanok rá, mert ott van légkondi, és akkor plusz 10-12 perc hőségben caplatás helyett 3 percet (két megállót) utazhatok légkondis buszon. Jött is egy busz, fel is pattantam rá, érvényesítettem is a...

Javában dübörög a nyár számomra nehéz időszaka, amikor is mindenkit feleségül vesznek körülöttem. Nem tudok ilyenkor másra gondolni azon kívül, hogy 1. de jó azoknak az embereknek, 2. nekem milyen szar. Meddig még? Viszont voltam Málta legkisebb szigetén, Cominón, ami csodaszép. Mutatom. Máltát szeretem. Cominót is. A kb. 40 fokos hőséget mondjuk nem, de ez nem Málta hibája.

Történt, hogy még májusban benyújtottam hozzájuk egy részletfizetési kérelmet. Erre azért volt szükség, mert az egyik munkahelyem (teljesen legálisan) nem von tőlem semmit, odaadja a fizetésemet bruttóban, én meg év végén fizetek egy csomót a NAV-nak. Mivel egyben olyan csomót nem tudok befizetni, tavaly is meg idén is úgy gondoltam, fizetek inkább részletekben, ha engedik. Tavaly 12 részletet kért nekem a NAV-os néni, aki intézte a dolgot, idén én magamnak 5 részletet, mert úgy gondoltam, a fenének sincs kedve megint egy egész évig minden hónapban koncentrálni, nehogy elfelejtődjön az utalás, inkább legyen az, hogy kéthavonta kell egy nagyobb összeget odaadni, akkorát még ki tudok termelni. A kérelemmel egy időben állítólag az első részletet is be kell fizetni, hogy lássák, nem viccelsz, hát befizettem. Május óta most sikerült küldeni nekem egy nyilatkozattételi felszólítást. Problémáik velem. 1. Hogyan is fogok én kifizetni öt hónap alatt öt akkora részletet, amikor csak ennyit és...