LizaGazdija

Anyu tegnap elutazott, ma pedig megkezdte a gyaloglást. Kb. 600 km-t fog megtenni egy hónap alatt, vagy ahogy kijön. Az első napján nagyon gyors volt, már délután 1-kor beért a szállásra. Nem tudom, mennyire örülne, ha tennék ki ide képeket, mindenesetre úgy van, hogy elküldi őket apunak, aki felpakolja egy online tárhelyre, én meg minden nap meg fogom nézni az aznapi adagot. A tegnapiak meg a maiak gyönyörűek. Jaj, nagyon izgalmas ez, nagyon kíváncsi vagyok, milyen élmény lesz anyunak, mit fog mesélni, amikor hazaér. Az indulása előtt két nappal, félálomban az jutott eszembe, hogy ha Ibolya néni* még élne, most biztosan együtt mennének a Caminóra. Ez kicsit szomorú gondolat volt, nem is osztottam meg inkább sem vele, sem Rékával**. Pedig ami félálomban élesen bevillan, arról mindig úgy érzem, hogy nagy igazság. *Anyu legjobb barátnője volt majdnem 30 éven át, és idén lesz 7 éve, hogy meghalt.  **Ibolya néni lánya, nekem meg az egyik barátnőm.

Nagyszerű alkalom elvenni valakitől az emberekbe vetett bizalmát, ha ellopunk tőle valami számára nagyon fontosat, egy ereklyét a Múzeumok Éjszakáján . Komolyan mondom, nem értem, hogy lehet valaki ennyire gyökér. Remélem, elszégyelli magát, amikor észreveszi, hogy még az Indexre is kikerült, és valahogy, névtelenül visszajuttatja a sapkát a tulajdonosának.

Reggelre járok, nagyon reggel kell kelni*, a nyolc és fél óra szépen, lassan csordogál, úgyhogy mire hazaérek, már semmihez nincs erőm. Jó, tegnap voltam edzeni, aztán főztem, és minden nap halad egy kicsit (!) a fordítás, de alapvetően olyan vagyok, mint akit agyoncsaptak. Az előbb megláttam a tükörben a szememet, az például nagyon vicces volt. Azért majd szólok, ha újra lesznek gondolataim :) *fél 7-kor, ami nekem még egyenlő a hajnallal, és ez még csak a bemelegítés, élesben már 7-kor kezdődik a reggeli műszak, amihez fél 6-kor kell kipattanni az ágyból

"Az ember mindig útban van a másik felé, aki majd megcsókolja egyszer." Márai Sándor: Sirály

Az egyik kedvenc foglalatosságom a naplementenézés. Tegnap a Dingli-szikláknál örültem a szép naplementének.

Ezért átemelek egy bejegyzést a máltai beszámolómból, ami pozitív. Mert bár sokat stresszelek meg nyomaszt mindenféle, azért tök jó nekem. Például a Hal Saflieni Hypogeumban is jártam a héten. A Hal Saflieni Hypogeumba nem egyszerű bejutni. Napi 80 embert engednek csak be, őket is 10 fős csoportokban, mert erre a helyre még sokkal jobban vigyáznak, mint bármelyik másik értékükre. Talán azért is, mert ebből csak egy van nekik, máig nem találtak hasonlót. Két lehetőség van a bejutásra: 1. Előre veszel jegyet a neten vagy a helyszínen. Ez egyszerűnek hangzik, de jelen pillanatban augusztus 3. a következő időpont, amikorra jegyet tudnak adni. (Amikor jöttem, akkor éppen július 27. volt.) Ezzel nem akartam szórakozni, mert nem olcsó a belépő, és nem tudom, hogy augusztus 3-án Máltán leszek-e még, csak sejtem, hogy igen, és nem akarok ilyet játszani, hogy majd ott kérlelem a csoportvezetőt, hogy adjon aznapra szabadnapot, mert ha nem tud, nem akar, nem érdekli, bármi, akkor bukom a jegyet, a...

Hullámvasút van bennem. Sokszor eszembe jut, hogy ez milyen rossz, hogy elmúltam már 28 éves is, és még mindig ott tartok, hogy sehol, kilátásban sincs, hogy majd valamikor lesz saját családom, pedig már mióta szeretnék, közben a volt osztály- és csoporttársak férjhez mennek / megnősülnek, első, második, sokadik gyereküket várják és / vagy nevelik. Amikor ez így elhatalmasodik rajtam, két dologgal próbálom megnyugtatni magam, hogy ne süllyedjek nagyon mélyre. - Az lenne logikus, hogy akkor találjam meg azt, akivel mindketten el tudjuk képzelni a közös saját családot, amikor befejeztem a vándorló életmódot (meg mondjuk ő is), és úgy élek valahol, hogy leengedek, mármint olyan értelemben, hogy közben semmilyen szinten nincs a gondolataimban, hogyan kezdem majd el a következő helyen az életemet, mert nincs következő hely, mert jó helyen vagyok, pont. Ez reményeim szerint Bécsben lesz. Tehát a logika (na jó, a megérzés is) azt vetíti előre, hogy Bécsben lesz jó nekem. Nem biztos, hogy ...