Észrevettem, hogy negatív lett a blog
Ezért átemelek egy bejegyzést a máltai beszámolómból, ami pozitív. Mert bár sokat stresszelek meg nyomaszt mindenféle, azért tök jó nekem. Például a Hal Saflieni Hypogeumban is jártam a héten.
A Hal Saflieni Hypogeumba nem egyszerű bejutni. Napi 80 embert engednek csak be, őket is 10 fős csoportokban, mert erre a helyre még sokkal jobban vigyáznak, mint bármelyik másik értékükre. Talán azért is, mert ebből csak egy van nekik, máig nem találtak hasonlót. Két lehetőség van a bejutásra:
1. Előre veszel jegyet a neten vagy a helyszínen. Ez egyszerűnek hangzik, de jelen pillanatban augusztus 3. a következő időpont, amikorra jegyet tudnak adni. (Amikor jöttem, akkor éppen július 27. volt.) Ezzel nem akartam szórakozni, mert nem olcsó a belépő, és nem tudom, hogy augusztus 3-án Máltán leszek-e még, csak sejtem, hogy igen, és nem akarok ilyet játszani, hogy majd ott kérlelem a csoportvezetőt, hogy adjon aznapra szabadnapot, mert ha nem tud, nem akar, nem érdekli, bármi, akkor bukom a jegyet, ami amúgy névre szóló, nem lehet áttenni másik időpontra, sem visszaváltani.
2. Kitalálod, melyik nap szeretnél menni, és eggyel előtte bemész Vallettába, ahol a Szépművészeti Múzeumban még jó eséllyel tudnak adni jegyet másnap délre vagy négyre, igaz, kicsit drágábban, mint ha előre foglaltál volna.
Én ez utóbbit választottam, és ma délre volt időpontom. A múzeumban külön kiemelte a pasi, hogy legalább 10 perccel előbb érjek oda, mert ha késnék, nem engednek be, sőt eladhatják másnak a jegyemet. El is indultam már 10-kor, így fél 12-re oda is értem.
Képek nincsenek magáról a helyről, mert a vezetés elején mindenkitől elvesznek mindent, táskát, fényképezőgépet, és mindent bezárnak egy szekrénybe. Semmi sem lehet a kezedben, amikor bemész. Azért, hogy mégis meg tudjam mutatni, milyen is belülről ez a Hypogeum, a netről szedtem képeket.
Először egy kis kiállítást lehet megnézni fülünkön audio guide-dal, aztán egy rövidebb filmet, majd magát a Hypogeumot 10 állomáson keresztül.
Lenyűgöző. 1902-ben bukkantak rá csatornázási munkálatok közben, és amikor Temi Zammit, a ma kb. nemzeti hősként tisztelt régész megállapította, hogy nem mostanában került oda, hanem egy 4-5 ezer éve, megkezdték a feltárást. Annyira komolyan vették a lelet védelmét már akkor is, hogy a fölé épült házakat lebontották. Most a múzeum van fölötte, biztos megoldották, hogy ne okozhasson kárt egy esetleges csőtörés vagy ilyesmi.
A Hypogeum egy háromszintes temetkezési hely a föld alatt, összesen 7000 ember maradványait találták meg itt. Úgy tűnik, lehozták ide a halottaikat, megvárták, amíg csak a csontváz marad belőlük, majd a csontokat kis kamrákba szórták. Számomra az egyik legérdekesebb infó, hogy egyes termek úgy néznek ki, mint a föld felszínén épített neolitikus templomok, de csak első ránézésre, mert ezeket a falból vájták ki, nem pedig kőtömbökből építették. A Hypogeumnak köszönhetően sejthető, hogyan nézhetett ki a neolitikus templomok teteje, ami egyetlen esetben sem maradt fenn. A másik nagy kedvencem az "alvó hölgy" szobrocskája, ami innen került elő. Árulják a mását egy csomó múzeum boltjában nem is túl drágán, fogok is venni egyet, mielőtt hazamegyek - azért nem most, mert törékeny, nekem meg most nincs annyi szekrényem, mint legutóbb volt, és nem akarom sokat rakosgatni, nehogy valami baja legyen.
Nem túloz, aki azt mondja, hogy ezt a helyet egyszer látni kell. Nagyon-nagyon érdekes, kicsit misztikus élmény. Olvastam olyan véleményt, hogy "túl van hype-olva", hát, nem értek vele egyet.
A Hal Saflieni Hypogeumba nem egyszerű bejutni. Napi 80 embert engednek csak be, őket is 10 fős csoportokban, mert erre a helyre még sokkal jobban vigyáznak, mint bármelyik másik értékükre. Talán azért is, mert ebből csak egy van nekik, máig nem találtak hasonlót. Két lehetőség van a bejutásra:
1. Előre veszel jegyet a neten vagy a helyszínen. Ez egyszerűnek hangzik, de jelen pillanatban augusztus 3. a következő időpont, amikorra jegyet tudnak adni. (Amikor jöttem, akkor éppen július 27. volt.) Ezzel nem akartam szórakozni, mert nem olcsó a belépő, és nem tudom, hogy augusztus 3-án Máltán leszek-e még, csak sejtem, hogy igen, és nem akarok ilyet játszani, hogy majd ott kérlelem a csoportvezetőt, hogy adjon aznapra szabadnapot, mert ha nem tud, nem akar, nem érdekli, bármi, akkor bukom a jegyet, ami amúgy névre szóló, nem lehet áttenni másik időpontra, sem visszaváltani.
2. Kitalálod, melyik nap szeretnél menni, és eggyel előtte bemész Vallettába, ahol a Szépművészeti Múzeumban még jó eséllyel tudnak adni jegyet másnap délre vagy négyre, igaz, kicsit drágábban, mint ha előre foglaltál volna.
Én ez utóbbit választottam, és ma délre volt időpontom. A múzeumban külön kiemelte a pasi, hogy legalább 10 perccel előbb érjek oda, mert ha késnék, nem engednek be, sőt eladhatják másnak a jegyemet. El is indultam már 10-kor, így fél 12-re oda is értem.
Képek nincsenek magáról a helyről, mert a vezetés elején mindenkitől elvesznek mindent, táskát, fényképezőgépet, és mindent bezárnak egy szekrénybe. Semmi sem lehet a kezedben, amikor bemész. Azért, hogy mégis meg tudjam mutatni, milyen is belülről ez a Hypogeum, a netről szedtem képeket.
Először egy kis kiállítást lehet megnézni fülünkön audio guide-dal, aztán egy rövidebb filmet, majd magát a Hypogeumot 10 állomáson keresztül.
Lenyűgöző. 1902-ben bukkantak rá csatornázási munkálatok közben, és amikor Temi Zammit, a ma kb. nemzeti hősként tisztelt régész megállapította, hogy nem mostanában került oda, hanem egy 4-5 ezer éve, megkezdték a feltárást. Annyira komolyan vették a lelet védelmét már akkor is, hogy a fölé épült házakat lebontották. Most a múzeum van fölötte, biztos megoldották, hogy ne okozhasson kárt egy esetleges csőtörés vagy ilyesmi.
A Hypogeum egy háromszintes temetkezési hely a föld alatt, összesen 7000 ember maradványait találták meg itt. Úgy tűnik, lehozták ide a halottaikat, megvárták, amíg csak a csontváz marad belőlük, majd a csontokat kis kamrákba szórták. Számomra az egyik legérdekesebb infó, hogy egyes termek úgy néznek ki, mint a föld felszínén épített neolitikus templomok, de csak első ránézésre, mert ezeket a falból vájták ki, nem pedig kőtömbökből építették. A Hypogeumnak köszönhetően sejthető, hogyan nézhetett ki a neolitikus templomok teteje, ami egyetlen esetben sem maradt fenn. A másik nagy kedvencem az "alvó hölgy" szobrocskája, ami innen került elő. Árulják a mását egy csomó múzeum boltjában nem is túl drágán, fogok is venni egyet, mielőtt hazamegyek - azért nem most, mert törékeny, nekem meg most nincs annyi szekrényem, mint legutóbb volt, és nem akarom sokat rakosgatni, nehogy valami baja legyen.
Nem túloz, aki azt mondja, hogy ezt a helyet egyszer látni kell. Nagyon-nagyon érdekes, kicsit misztikus élmény. Olvastam olyan véleményt, hogy "túl van hype-olva", hát, nem értek vele egyet.
A bejárat Paolában
A főcsarnok
Részben ennek a teremnek köszönhetően lett a Hypogeum a világörökség része. Egyrészt azok ott nem oszlopok, hanem kőből faragták ki őket, másrészt látni, hogy nézhetett ki egy felszíni neolitikus templom teteje. Ez azért fontos, mert egy helyen sem maradt fenn, a Hypogeum nélkül csak tippelgetni lehetne, milyen volt egy ilyen tető.
Vannak falfestmények is egy-két teremben.
Az alvó hölgy, aki talán a halált, az örök álmot szimbolizálja, és Máltán nemzeti jelképnek számít.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése