LizaGazdija

amikor meglátom az egyik általam fordított, még meg nem jelent könyvet más címmel egy másik kiadó kínálatában. Nem mondom, hogy nem lettem feszült. Írtam is annak a kiadónak, amelyiknek én fordítottam le ezt a könyvet, és megkérdeztem, mi történt. Nagyon kíváncsi vagyok. Bár már régen kifizették a honoráriumot, mert ez egy korrekt kiadó, mégsem lennék vidám, ha kiderülne, hogy a könyv nem jelenik meg, mert dolgoztam vele, szerintem jól sikerült, és szeretném, ha más is látná. Jaj. Update: Igen, megjött a válasz a kiadótól, a másik kiadó valahogy megszerezte a jogokat a jogtulajdonostól, amikor én már leadtam a szöveget, és így ezt most buktuk. Nagyon csalódott és szomorú vagyok, mert nagyon szeretem ezt a könyvet (is), sok munka van benne (nem csak az én munkám - a szerkesztő sem keveset dolgozott vele), és a másik kiadó a cím-borító-fülszöveg hármassal hatékonyan tönkretette az egészet, mert lelőtte a poént, elspoilerezte az óriási csavart, ami a sztori legnagyobb érdekessége. Nem t...

Megjelenik egy cikk egy cukrászdáról, ami alapján felkelti az érdeklődésemet a hely. A sütik izgalmasak, a tálalás nagyon ötletes. Végignézem a képgalériát, és akkor látom, hogy egy szelet süti 700-800 Ft között van, és nem ám azért, mert kétszer-háromszor akkora, mint fele- vagy harmadannyiba kerülő társai. Ezzel el is dől, hogy ide sem megyek. A pénteki kettlebell után még ma is izomlázam van. Nagyon komoly. Ha heti kétszer járnék, az mekkora lenne, micsoda eredményeket látnék magamon! Bár biztos akkor is kiderülne, hogy tilos csokit enni, mert a csoki üti az eredményeket, márpedig csoki kell. Ördögi kör. Elkezdtem nagyüzemben szállást és munkát keresni Máltán. Eddig vártam, hogy majd visszaír a volt főnököm, de nem írt, és most, hogy már mondhatom, jövő héten megyek, talán nem hajtanak el a francba élből. Lakás esetében de, úgyhogy foglaltam is szobát abban a hostelben, ahol tavaly is laktam az első héten, de a munka esetében még lehet, hogy azt mondják, oké, akkor beírnak inter...

Gergő zenét szerez. Bepötyögi a programba, milyen hangra gondolt, mire a program megrajzolja a hangjegyet. Aztán beállítja, milyen hangszerre írja a zenét, és a program lejátssza neki, amit alkotott, mégpedig adott hangszeren. Akárhányszor, akármekkora darabokban visszahallgathatja, mit csinált. Ha már szöveg is van a zenéhez, bepötyögi a programba (azért nem csak úgy, simán, mert van valami kódnyelv, amit előbb meg kell érteni), és a program lejátssza neki a zenét szöveggel együtt, nem robothangon. Mennyivel egyszerűbb így, mint évszázadokon át, amikor a belső füllel kellett hallani a zenét, a zeneszerzőnek magának kellett megrajzolni a krumplikat, elképzelni mindent. Az ihletet most sem adják ingyen, de akkor is. Én meg fordítok. Ha van a szövegben valami kulturális utalás, amit nem értek, azt becsapom a Gugliba, és az megmondja nekem, mire gondolt az író. A gépemen van angol-magyar, magyar-angol nagyszótár, valamint Értelmező kéziszótár, Helyesírási szabályzat és szótár, sőt még...

a következők történtek a Facebookon (sok egyéb mellett, természetesen): - két volt csoporttársamnak gyereke született, - két továbbinak megkérték a kezét. Most úgy érzem, nagyon nem ott tart az életem, ahol kellene, és sosem lesz semmi. Ezt persze megtartom magamnak, és várom, hogy elmúljon rólam ez a hülyeség, amit egyértelműen a Facebookon látottak váltottak ki.

Három hónap után először voltam kettlebellen, ezúttal itthon, Budapesten. Találtam egy termet, aminek ugyanaz a neve, mint a máltainak, és a máltai terem formapólójában mentem le az első edzésre, mert az úgy vicces. Értékelték a poént. Az derült ki, amit sejtettem: stramm vagyok, bármiből bármennyit megcsinálok, viszont sokszor vagy nem tudom a mozdulatok technikailag helyes kivitelezését, vagy elfelejtettem három hónap alatt. Haladó órán voltam, mert miután megírtam az edzéstörténetemet az edzőnek (azzal együtt, hogy sosem tanultam a mozdulatokat külön-külön), azt írta vissza, hogy ne kezdőre menjek. A haladó órán két csoport volt, egy nagyon meg egy kevésbé haladó, na, én utóbbiba kerültem két sráccal együtt, plusz csatlakozott még egy lány, aki ma nem volt jól, és túl durva volt neki a nagyon haladó edzés. Megnéztünk néhány mozdulatot, aztán volt egy viszonylag egyszerű gyakorlatsor, amiből négy kört kellett csinálni. Tök jó volt. Még kétszer megyek, aztán majd Máltán visszatérek ...

Ma fordítottam 60 oldalt, pont a regény leginkább érzelmekkel teli, legizgalmasabb részét, és közben sok mindent hallgattam, többek közt Lana Del Reyt, akinek megismertem néhány új dalát. (Mindig best of válogatásokat hallgatok tőle, de ezek időnként eltűnnek a youtube-ról, mert szerzői jogok, stb. Ilyenkor újat kell keresni, és mivel a válogatások nem egyformák, mindig találok valami újat.) Főleg ez a dal ragadt meg bennem: Big Eyes Ezektől együttesen olyan érzéseim lettek, hogy most sajnálom, hogy igazán csak szócső tudok lenni, és nem tudok sem zenét szerezni, sem verset költeni, sem történeteket írni*. Kár. *Ez utóbbi azért lehet, hogy még menne. A versfaragásra való képességem alsó tagozat negyedik osztálya környékén elmúlt, de elég sokáig írogattam még "regénykéket", amik talán nem is olyan nagyon gagyik. 12 és 18 éves korom között írtam az elsőt, két A4-es spirálfüzetet töltöttem meg vele, ami már csak azért is kincs, mert tök szépen le lehet követni, hogyan...

Vegytiszta őrület. Amikor a 30. oldal aljára értem, és még csak hat óra volt, úgy éreztem, belefér még egy kicsi, és akkor holnap már nem kell egy teljes munkanapot letolni, csak 20 oldalt. Aztán amikor már csak 20 oldal volt hátra, úgy éreztem, miért ne fejezném be ma a könyvet, hogy holnap már kicsit kiengedhessek, és már csak az újraolvasás és korrektúrázás legyen hátra. És most negyed tíz van, és a végére értem, lefordítottam az utolsó sort is. Letoltam egy nap alatt 60 oldalt úgy, hogy közben napoztam is másfél órát. Ez a kemény. Elkészült a nagy mű! Már tényleg csak egy-két hét választ el a leadástól. Még az is lehet, hogy a Máltára utazás előtt elküldhetem a kiadónak a végleges változatot. Ahhoz képest, hogy eleinte az volt a terv, kiutazás előtt még mindenképpen befejezem a nyersfordítást, később meg az, hogy május 16. előtt, nos... Valahogy így.