LizaGazdija

Mama 1935. október 24-én született. Ma lenne 79 éves. De már két és fél éve nem él. Ibolya néni 2008. október 24-én, 51 évesen halt meg. Már 6 éve.

Volt egyszer Fábrynál vagy Friderikusznál, már nem emlékszem, hogy meghívták Gerard Depardieu-t, és borokat kóstoltattak vele, többek között a saját borát is. Ő persze nem tudta, hogy a saját borát kóstolja, és jól elmondta mindenféle lőrének. Na, az egy elég kellemetlen jelenet volt. Erről a cikkről jutott eszembe. Ez is milyen ciki!

1. Van egy csoport a Facebookon, a Budapest régi képeken . Kicsit nehéz követni, mert bárki tehet fel képet, úgyhogy rengetegen élnek a lehetőséggel, viszont nagyon-nagyon jó. Én imádom a régi dolgokat is, a régi korokat is, Budapestet is, úgyhogy teljesen nekem való a dolog. Néha vannak képek a környékemről is, egyszer már a házat is láttam, amiben lakom :) A mai nap csúcspontja a csoport szempontjából az volt számomra, amikor felkerült ez a kép: Én nem találtam volna ki, de ez bizony a Corvin Mozi 1922-ben, amikor megnyílt. Ez meg a Corvin Mozi ma: Hát ez, hát ez... Azt mondtam már, hogy imádom a régi dolgokat és a régi korokat? Aztán az egyik máltai ismerősöm kitette ezt a linket, és ezzel nekem legalább öt perc felhőtlen örömet okozott. Arról szól a kis összeállítás, milyen érzés utálni a sportot. Imádnivaló!

Először ezen a versen forrt fel többek agya: Lackfi János: Véletlen csomizom a ruciba a habtestem tinibugyi gumija bemélyedten kukisali parival az étrendem szoli moci tekila az én trendem koviubi pörivel a kedvencem lekipali csokival jaj vétkeztem fusizik a fatim is a műhelyben vegyigyümi üviben a sparhelten depizik a szaniban a mutterchen dobi cigi dugiba a farzsebben könyi szivi nehari ha tévedtem lityi-lötyi pasival azt végleg nem vidikazi zacsiban a víkendem csörizi a telimet a véletlen Merthogy bekerült egy irodalom tankönyvbe. Nekem is van olyan ismerősöm, aki felháborodva írta, hogy ő ugyan iskolába sem engedi a gyerekét, ha ilyeneket kell tanulnia, mert ez fertő, ez iszonyú, úristen. És nem sikerült észrevenni, hogy ez egy paródia. Hogy ez a vers kifigurázza azokat, akik képtelenek már máshogy beszélni, csak ilyenek jönnek ki a szájukon, hogy koviubi meg pöri. Ezek főként a tinik, így külön jó helyen van az a vers abban a tankönyvben. Görbe tükör, az sosem árt. De ráadásul...

Tegnap, amikor a máltai sráchoz indultam, mármint persze nem hozzá, hanem a partra, vele találkozni, mindjárt az első sarkon odajött hozzám egy pasi, aki a kocsijából pattant ki. Hogy ő olasz, és elvihet-e St. Julian'sbe. Mondtam, köszönöm, nem, nem oda megyek. (Meg ha oda is mennék, addig álljál fél lábon, míg beülök egy vadidegen férfi kocsijába.) De hogy ő olasz. Erre nekem meg az esett ki a számon, hogy "good for you," ami ugyan nem túl barátságos vagy udvarias, de már annyira tele a púpom. Egyszerűen érthetetlen számomra, miért vannak így elájulva maguktól. Mert ő már nem az első, de nem is a második olasz pasi, aki nem tud hová lenni attól, hogy ő olasz, és azt várná, hogy a többi ember is azonnal dobjon ettől a ténytől egy hátast, de minimum a nők. Nem tudom, emlékeztek-e arra a nyomi pasira, amelyik nem bírta eltalálni, melyik a Fortizza, és a Surfside-nál várt rám, aztán meg tapló módon viselkedett az étteremben a pincérnőkkel. Na, ő legalább négyszer elmondta, h...

Elnézést kérek a kifejezésért, de valahogy nem jut eszembe más szó, ami jól jellemezné a szóban forgó jelenséget. Ha kiállunk a tengerparti sétányra, na, jó, nem a felsőre, hanem az alsóra, ahol azért kevesebb ember van, és ott tornázunk, közben kicsit vihogunk, és árgus szemekkel figyeljük, néz-e minket valaki, ideális esetben egy jó pasi, az szerintem picsáskodás. Tegnap kipróbáltam, és nem az én közegem. Ilyen élmények után mindig tramplinak érzem magam, de legalábbis tökéletesen nőietlennek, mert milyen már, hogy a másik lány, akinek a fejéből kipattant ez az ötlet, szép, vékony, és élvezi az ilyen dolgokat, én meg vagyok, amilyen vagyok, és még a hátamon is feláll a szőr az ilyen akcióktól. Amúgy cuki volt, amikor a másik lány befordult attól, hogy a nagyon keménynek beharangozott, 20 perces edzésprogramtól nem lett semmi bajom, pedig közvetlenül előtte lenyomtam egy kettlebellt is (na, attól volt bajom, csak mire lesétáltam a partra, elmúlt), ő meg tökre kikészült. Ez persze ...

Tegnap a szélcsend ellenére eléggé háborgott a tenger. Ez egyrészt szuper, mert szeretem nézni meg hallgatni, másrészt nem olyan szuper, mert 1. nem lehet belemenni, 2. vannak idióták, akik ennek ellenére belemennek, és azt meg nem bírom nézni. Ott, ahol én voltam, pont nem lett baja senkinek, legalábbis azt hiszem, mert azt megírta volna az újság, viszont 500 méterrel lejjebb belefulladt valaki. Az egyik máltai ismerősöm, Clayton javasolta egyszer, hogy figyeljem meg, hogy minden ilyen hírben külföldi az áldozat, olyat nem lehet olvasni, hogy egy máltai halt meg. És tényleg. Mert a helyiek ismerik a tengert, aztán tudják, mikor nem érdemes kockáztatni. Meg biztos az is benne van, hogy nekik egész évben itt van, nincs az a csakazértis élményük, hogy most nyaralnak itt egy hétig, hát akkor is úsznak benne, ha belepusztulnak. Este aztán visszamentem ugyanoda egy máltai sráccal. Most találkoztunk először, szintén a Badooról van, mint múlt héten a spanyol. Az volt a jó, hogy egy csomó mi...