LizaGazdija

Az érettségi idején még nem blogoltam, így biztosan nem örökítettem meg az eddigi legviccesebb pókos élményemet. A német írásbelin ültem valami vadidegen iskolában, és nagyon izgultam, amikor is hirtelen leereszkedett a plafonról egy kis pók, pont a feladatlapomra. Az első padban ültem, és a felügyelő tanár is észrevette az esetet. Eléggé mosolygott rajta. Én úrrá lettem a rám törő pánikon, mondván, a pók, ha nem ölik meg, szerencsét hoz, szóval nem véletlenül választott pont engem és pont a németen. Azért nagyon szurkoltam neki, hogy mielőbb hordja el magát, és szerencsére így is tett. A német érettségim meg tök jól sikerült. Hogy a pók miatt, vagy azért, mert okos vagyok (:P), az már sosem derül ki.

Ha Budafokra megyek, a 4-6-os villamosról szoktam átszállni valamelyik kifelé tartó buszra (33, 133, 233, 33E meg ilyenek, bár nem tudom már követni, hogyan nevezgetik át őket, és éppen melyik létezik - sőt nem is akarom). Ma is így tettem, vállamon a bazi nehéz laptop, mindkét kezem tele könyvvel meg sütivel (100. óra volt a csoportnál, ilyenkor csinálok nekik sütit). Az a kellemetlen meglepetés ért, hogy egyirányúsították az utcát, nyilván nem abban az irányban, amerre nekem mennem kellett, így nyilván nem járt arra a busz. Semelyik. Már ettől kicsit ideges lettem, mert basszus, miért nem lehet ezt bemondani a villamoson, ami ott áll meg ettől a megállótól 10 méterre. Ja, tudom, azért, mert BKK. Ki volt írva segítőkész módon, merre van a legközelebbi buszmegálló. Térkép nuku, minek is az, ha nem vagy környékbeli, rohadjál is meg. Azt mondja, visszafelé nyíl, Karinthy Frigyes úti 33-as megálló, 220 méter, vagy visszafelé nyíl, Budafoki úton, a cukrászda előtt, 280 méter. Én meg néztem...

Amióta elhatároztam, hogy elmegyek, már nem is érzem magam olyan rosszul. Sőt - jól érzem magam. A tervezgetés izgalmas meg érdekes dolog, nagyon várom már, hogy ott legyek, de közben fura érzés is, hogy hamarosan máshol leszek, és nem egy vagy két hétig, hanem sokáig. És jólesik, hogy vannak, akik felajánlják, hogy szervezzünk búcsútalálkozót :) Ma például Esztivel cserpeseztünk egyet, mellé meg beszélgettünk egy jót. Tényleg jól éreztem magam, jólesett, köszi, Eszti :)

Ha jól értelmezem a helyzetet, a pók mára meghalt. Magától. Hmm, hát, ez elég érdekes meg fura meg nagyon kényelmes is nekem. Nem mondom, hogy nem örülök, mert de. Update: Vaklárma volt. A francba.

Ma megint fogorvosnál jártam, de most másiknál, mint hétfőn. Kint van Budán, és idő közben rájöttem, hogy ő szedte ki annak idején a bölcsességfogamat a Szentkirályi utcában, ami eléggé megijesztett, mert az elég traumatikus élmény volt. Hát, a magánrendelésen sem éreztem sokkal finomabbnak a munkáját, mint a másik helyen, bár hozzá kell tennem, eleve iszonyú az egész - egy ponton azt hittem, el is fogok ájulni, pedig nem fájt, csak belegondoltam, mi történik a számban, plusz éreztem a vért, és végem volt. Megint két érzéstelenítőt kaptam, az elsővel szerintem átszúrta a nyelvemet is, aminek annyira nem örültem, aztán a második után nekiállt feszegetni a fogat, ami tényleg tört, úgyhogy nem keveset cibálta az államat, de végül is csak kijött az a hülye fog. Ezek után a műtéti fogeltávolítást számolta fel a vágás nélküli foghúzásra (kint van az előtérben az árlista), de nyilván nem szóltam egy szót sem, mert minek, simán megindokolja, hiszen nem értek hozzá, ráadásul még így sem értük e...

Elnézést, de én annyira beleszerettem A dadusba, hogy nagyon. Akkora szövegek vannak benne, de akkorák... Íme néhány példa. Niles, az inas meglátja, ahogy Mr. Sheffield, a ház ura letépi Franről, a dadusról a felsőjét, majd az ágyra dönti a nőt, félreérti a helyzetet (valójában csak rászorult a felső Franre, és Mr. Sheffield segített levenni). Amikor észreveszik Nilest, az inas, aki utálja C.C. Babcockot, aki viszont szerelems Mr. Sheffieldbe, és folyamatosan szívatja: "If you let me tell Miss Babcock about this, I'll work free for a year." (Ha megengedi, hogy ezt elmeséljem Miss Babcocknak, egy évig ingyen dolgozom.) "Fran: Oh, I know, I should be nuts about the guy. I mean, he knows everything about me, and he's still interested. I don't know. Maybe that's it. There's no mystery. It's like when you watch Columbo. Ten minutes into it, you know who did it. Then you spend the rest of the hour trying to figure out which one is the glass eye."...

Elég vegyes napom volt hétfőn, de legalább nem unatkoztam. 1. Voltam az sztk-ban a jobb fülemmel, amire hetek óta nem hallottam kb. semmit. A bejelentkezésnél kiabált velem a szimpatikus hölgy, amiért nem volt nálam a TAJ-kártyám, mondván, így ő fel sem engedhetne, mert igazgatói utasítás, meg őt kirúghatják, meg engem is megbüntethetnek. Amikor mondtam neki, hogy még soha nem volt nálam a TAJ-kártya, amikor jöttem, és mindig elég volt, hogy tudom a számot fejből, még jobban kiabált. Aztán mondtam neki, hogy ha egyszer mondja el és halkan, akkor is értem, mire elhallgatott. A fülész legalább kedves volt, megmentette a hallásomat, és mondta, hogy évente menjek azért megnézetni a fülemet, ha már ilyen érzékeny. 2. Végre átvettem az útlevelemet. Az a nő volt az ablaknál, akitől tavaly kiakadtam, amikor csináltattam a papírt, és most is bunkón nyitott, de aztán visszavett. Nem szimpatikus, nem szeretek hozzá kerülni, de hát  mit lehessen tenni. 3. Voltam fogorvosnál. Azzal nyitot...