LizaGazdija

1. Beszélgetés a villamosmegállóban. Férfi: Na, akkor vasárnap megyünk hozzátok. Nő: Igen? ... Várjál, az nem jó, a Bélának távoltartásija van! 2. Később a buszra felszállt egy szellemileg sérült férfi. Két fiatal lánnyal volt, akik az ismerősei lehettek, a beszélgetésből úgy tűnt, minden kedden találkoznak. A lányok leültették a pasit, aki hamarosan üvöltve zokogott, amiért hozzáért az ülés előtti támla, el is kezdte azt rázni, és kiabált, hogy a támla megharapta. A mellette ülő, számára idegen nő ekkor elmenekült, amit mondjuk megértek, viszont nagyon tetszett a lányok reakciója: "Csak nem bánt az a támla téged! De ha akarsz, kijjebb is tudsz ülni, látod?" Teljesen kedvesen, nyugodtan. A pasi mondta nekik, hogy a körtérre megy, úgyhogy a lányok megkérdezték tőlem, a busz megáll-e ott, nehogy elkeveredjen az ismerősük, mert nekik le kell szállniuk az Astoriánál, és a busz megáll ott, szóval biztos nem lett baj. Én is az Astoriánál szálltam le, és még hallottam, ahogy bes...

aminek a végén kiderült, hogy kölcsönös a vonzalom, és lesz második is. Ezek után egész éjszaka a sráccal álmodtam. Nagyon kíváncsi leszek a folytatásra, mert azért vannak fenntartásaim bőven, de közben megnyugodtam, hogy mégsem vagyok teljesen elcseszett egy nő, akinek senki sem tetszik.

Vagy valami ilyesmi. Mindenesetre remegek az édességért, folyamatosan azt tervezgetem, mikor ehetek legközelebb kakaós csigát vagy csokit, mikor ihatok kakaót, és alig bírom kivárni a kiválasztott időpontot. Ez vajon mitől lehet?

Ez egy olyan hétvége volt, amit sikerült  teljes egészében  egyedül tölteni. Egyszer-kétszer felcsillant a remény, hogy mégsem így lesz, de a vége mégis ez lett. Igen, jól látjátok, sajnálom magamat, megviselt vagyok, kétségbeestem, és nem tudom, mit kezdjek magammal. Ma már annyira kiborított, hogy embert nem láttam a két nap alatt (jó, tegnap láttam futókat a szigeten, de akkor sem szólt hozzám senki), hogy dolgozni sem bírtam. A fordítással nem haladtam, óraterveim nincsenek, pedig baromira kellene, hogy legyenek, csak azt várom, hogy végre elmehessek aludni. Ez valami brutális. Nem tudom, mennyit kell még várni, hogy ne legyek egyedül, de nem biztos, hogy kibírom.

Időtlen idők óta nem volt ilyen, és nagyon jólesett. Még egy maratoni hosszúságú álom is belefért, egy igazi Váratlan utazás - Anne - Pán Péter crossover, ahol én voltam Anne és Sara, mikor melyik, és Hetty néni terelgetett meg veszekedett velem, amikor Pán Péter irányítása alatt bajt kevertem. Közben vagy háromszor-négyszer felébredtem, de ahányszor visszaaludtam, mindig ott folytatódott az álom, ahol abbamaradt. Jó volt.

Lesz még munkaszüneti nap, amit nem tök egyedül, teljes csendben fogok eltölteni, hanem a párommal, szeretetben, mosolyogva, gondtalanul. Megj.: Nyilván nem szomorkodom amiatt, hogy futottam egy 32 és fél perces kört, meg lefordítottam 28 oldalt, de azért el bírnám viselni, ha valaki lenne itt velem.

amikor a youtube-on két zene között politikai hirdetés a reklám. Nekem egyetlen politikus se susogja már a fülembe, hogy szavazzak rá, mert ő az ász! Fúj, de undorító... Komolyan, minden villamos, busz, hirdetőtábla tele van a politikával, és akkor ha a tévéből nem is ömlik rám ez a szenny, mert évek óta nem kapcsoltam be, majd zenehallgatás közben fognak ezzel letámadni? Ezt nem kéne engedni, viszont érdemes lenne büntetni. Mennyire várom már április 6-át, te jó ég! Egy dolog enyhíti haragomat, ez pedig az, hogy elsőrangú gombapaprikást sikerült rittyentenem, ami szarvacska tésztával mennyei volt. Egészségemre!