LizaGazdija

Ennek a társkereső oldalnak megvan az az előnye, hogy elvonja a figyelmemet arról, amin nem kéne gondolkodni, lehetőséget ad, hogy találjak olyat, akivel valóban összeillünk, és önbizalmat növel, amennyiben valaki ír nekem, mert tetszem neki. Hátulütő, amikor én jelzem valaki felé akár üzenettel, akár más lehetőséget használva, hogy tetszene, és elutasító reakció érkezik, vagy abszolút semmilyen reakció nem érkezik. Ennél is sokkal csúnyább hátulütő, hogy elmegyek egy első randira valakivel, és beszélgetés közben az sikít a fejemben, hogy úristen, kérem vissza Levit. Vele a legelső beszélgetéskor annyira természetes volt az egész, annyira klappoltunk, annyira ugyanarról beszéltünk, annyira éreztem, hogy vele jó lenne nekem. Ezzel a fiúval meg annyira nem. És akkor ott van még, hogy én meg tetszettem neki, ezért miután megbeszéltük, hogy akkor ne találkozzunk többet, még rám ír a társkeresőn, hogy de az volt-e a probléma, hogy. Jaj. Úgy látszik, ez sem fenékig tejfel.

A Wikipédián az áll: az unokái szerint 97 éves korában úgy halt meg, hogy senkit sem szeretett, és őt sem szerette senki. Ez mennyire végtelenül szomorú!

Aki elég régóta olvas, tudja, hogy nagyon szeretem az ifjúsági irodalmat, és talán az sem titok előtte, hogy egyik kedvencem Mary Poppins története. Nagyon szeretem a könyveket, és nagyon szeretem a filmet is. Az első kötet megvan itthon angolul, és annak az előszavában röviden ismertetik a film keletkezési körülményeit, valamint az írónő véleményét a kész műről. Nagyon megfogott, ezért nagyon megörültem, amikor Réka felhívta rá a figyelmemet, hogy filmet forgattak a történetről a film bemutatásának 50. évfordulója alkalmából. Nem volt kérdés, hogy ezt látni kell. Amikor az az előszó részletezte, mi baja volt P.L. Traversnek Disney filmjével, teljesen megértettem és átéreztem a problémáját. Ha egyszer utálja a rajzfilmet, hogy érthetne egyet azzal, hogy animációs jeleneteket pakolnak a történetbe? Ha egyszer Mary Poppins nem egy mosolygós, kedves tündérke, hanem egy kemény, szigorú, karót nyelt nő, miért kell az egyik legédesebb színésznőnek adni a szerepet, és főleg miért kell l...

Tavaly volt az, hogy egész nap dolgoztam, aztán elmentem edzésre, aztán olyan rosszul lettem, mire hazaértem, hogy sírtam. Idén meg az volt, hogy a délelőttöt alig bírtam ki, iszonyú volt lelkileg, aztán az első két tanítás nem segített a helyzeten, de a harmadik meg igen, bár tény, hogy nem voltam olyan kedves és mindent elnéző, mint általában. Ez a harmadik óra igazából három óra egyben, csoportnak tartom. Máskor is bosszant, amikor rám öntik, hogy milyen már a szervezés, meg a központi vizsgában milyen feladatok voltak már, és különben is, merthogy ezekre nekem semmiféle ráhatásom nincs, az ügyek többségébe be sem vagyok avatva, mivel semmi közöm hozzájuk, ezeket a vezetők intézik. Ma viszont kifejezetten dühített, amikor az ötödik ember is rákezdte, hogy de mert a vizsgán olyat kérdeztek, amit nem is tanultunk. Azért dühített, mert ezzel ment az idő ahelyett, hogy haladtunk volna az anyaggal, amikor pedig annyi rengeteg anyagot kell átvennünk annyira nulla idő alatt, hogy gondoln...

Azt lenne jó tudni, hogy miért érzem a csontjaimban az időjárás változását, illetve, ha esetleg nem azt érzem, akkor mégis mit. Ezen azért gondolkodtam el, mert úgy fáj a két térdem, hogy egészen komoly problémát okozott felmászni a harmadikra, ami pedig nem jellemző rám.

összekapni magam annyira, hogy lemenjek az edzésre. (Kedden kénytelen voltam kihagyni, mivel nem bírtam abbahagyni a sírást.) Az egyik lány megölelgetett, és azt mondta, lesz még sokkal jobb is, egy másik pedig azt mondta, ne szomorkodjak, mert olyan rossz látni, hogy szomorú vagyok, sokkal jobb, ha mosolygok, és még egy harmadik is kedves volt velem. Szóval ezért megérte. Meg azért is, mert szeretem. Meg még az is pozitív élmény volt, bár az edzéshez nem kapcsolódik, hogy a budafoki csoportom férfi tagja jól megnézett, majd azt mondta, megint fogytam. Ezt most már kb. három hete minden órán elmondja, pedig én nem látok magamon olyan drasztikus változást. Igaz, azt hétfőn megfigyeltem, hogy azt a nadrágot, amit egy-két éve úgy vettem, hogy pont jó volt rám, és nem mindig tudtam kényelmesen begombolni magamon, most már húzogatni kell, mert bő.

- Nem érdemelte meg, hogy foglalkozzak vele. - Nem lettem volna boldog vele. - Annyi sérülése van, hogy nem lehet rajta segíteni, hiába kedves, figyelmes, jóképű és jó ember. - Van nekem egy képzeletbeli tiltólistám, amin olyan tulajdonságok vannak, amiket nem vagyok hajlandó eltűrni a páromban, és ő a három elemből kettőt simán prezentál. Folyamatos megalkuvás lett volna a kapcsolat. Most azért rossz, hogy utána jó legyen. Most azért töltöm egyedül a Valentin-napot, hogy aztán értékelni tudjam, amikor már nem kell egyedül töltenem.