Valentin-nap
Tavaly volt az, hogy egész nap dolgoztam, aztán elmentem edzésre, aztán olyan rosszul lettem, mire hazaértem, hogy sírtam.
Idén meg az volt, hogy a délelőttöt alig bírtam ki, iszonyú volt lelkileg, aztán az első két tanítás nem segített a helyzeten, de a harmadik meg igen, bár tény, hogy nem voltam olyan kedves és mindent elnéző, mint általában. Ez a harmadik óra igazából három óra egyben, csoportnak tartom. Máskor is bosszant, amikor rám öntik, hogy milyen már a szervezés, meg a központi vizsgában milyen feladatok voltak már, és különben is, merthogy ezekre nekem semmiféle ráhatásom nincs, az ügyek többségébe be sem vagyok avatva, mivel semmi közöm hozzájuk, ezeket a vezetők intézik. Ma viszont kifejezetten dühített, amikor az ötödik ember is rákezdte, hogy de mert a vizsgán olyat kérdeztek, amit nem is tanultunk. Azért dühített, mert ezzel ment az idő ahelyett, hogy haladtunk volna az anyaggal, amikor pedig annyi rengeteg anyagot kell átvennünk annyira nulla idő alatt, hogy gondolni se szeretek rá. Szóval ma nem voltam annyira angyali, bár nem hiszem, hogy bárkit is megbántottam volna.
Voltam a Cserpesben, ahol nagyon kedvesek voltak velem többen is, és kaptam ajándékot (mint minden lány), és jólesett, amikor az egyik fiú azért jött oda ahhoz a kasszához, ahol álltam, hogy ő adhassa oda a szív alakú túró rudit, és hogy csevegett velem, akkor is, ha tudom, hogy ez egyszerű kedvesség, amit felesleges lenne félreérteni.
Nagyon jó döntés volt felvetni Rékának, hogy menjünk moziba este. Úgyis megbeszéltük, hogy megnézzük a Banks úr megmentését, ami a Mary Poppins filmváltozatának keletkezését dolgozza fel. Jó késői előadást találtunk csak, 21:45-kor kezdődőt, de abban maradtunk, hogy már 8-ra odamegyünk a bevásárlóközpontba, leülünk valahová, és beszélgetünk. Így én a tanítás után fél órát voltam itthon, majd 8-tól éjfélig beszélgettem Rékával két órát, ami nagyon jó volt, és láttam egy csodálatos filmet. Úgyhogy most nem fáj semmi. Időnként belém hasít, hogy szegény Levi, és hogy mennyire szerettem volna, ha összejön, mert mennyire összeillenénk, de aztán gyorsan előrántom az önerősítős listámat, és az segít. Remélem, most már hamar túl leszek ezen, és nagyon örülök, hogy a délelőttöt leszámítva szépen kibírtam a Valentin-napot, hiába rohangált mindenki vörös rózsával meg a párjával kézen fogva egész nap.
Idén meg az volt, hogy a délelőttöt alig bírtam ki, iszonyú volt lelkileg, aztán az első két tanítás nem segített a helyzeten, de a harmadik meg igen, bár tény, hogy nem voltam olyan kedves és mindent elnéző, mint általában. Ez a harmadik óra igazából három óra egyben, csoportnak tartom. Máskor is bosszant, amikor rám öntik, hogy milyen már a szervezés, meg a központi vizsgában milyen feladatok voltak már, és különben is, merthogy ezekre nekem semmiféle ráhatásom nincs, az ügyek többségébe be sem vagyok avatva, mivel semmi közöm hozzájuk, ezeket a vezetők intézik. Ma viszont kifejezetten dühített, amikor az ötödik ember is rákezdte, hogy de mert a vizsgán olyat kérdeztek, amit nem is tanultunk. Azért dühített, mert ezzel ment az idő ahelyett, hogy haladtunk volna az anyaggal, amikor pedig annyi rengeteg anyagot kell átvennünk annyira nulla idő alatt, hogy gondolni se szeretek rá. Szóval ma nem voltam annyira angyali, bár nem hiszem, hogy bárkit is megbántottam volna.
Voltam a Cserpesben, ahol nagyon kedvesek voltak velem többen is, és kaptam ajándékot (mint minden lány), és jólesett, amikor az egyik fiú azért jött oda ahhoz a kasszához, ahol álltam, hogy ő adhassa oda a szív alakú túró rudit, és hogy csevegett velem, akkor is, ha tudom, hogy ez egyszerű kedvesség, amit felesleges lenne félreérteni.
Nagyon jó döntés volt felvetni Rékának, hogy menjünk moziba este. Úgyis megbeszéltük, hogy megnézzük a Banks úr megmentését, ami a Mary Poppins filmváltozatának keletkezését dolgozza fel. Jó késői előadást találtunk csak, 21:45-kor kezdődőt, de abban maradtunk, hogy már 8-ra odamegyünk a bevásárlóközpontba, leülünk valahová, és beszélgetünk. Így én a tanítás után fél órát voltam itthon, majd 8-tól éjfélig beszélgettem Rékával két órát, ami nagyon jó volt, és láttam egy csodálatos filmet. Úgyhogy most nem fáj semmi. Időnként belém hasít, hogy szegény Levi, és hogy mennyire szerettem volna, ha összejön, mert mennyire összeillenénk, de aztán gyorsan előrántom az önerősítős listámat, és az segít. Remélem, most már hamar túl leszek ezen, és nagyon örülök, hogy a délelőttöt leszámítva szépen kibírtam a Valentin-napot, hiába rohangált mindenki vörös rózsával meg a párjával kézen fogva egész nap.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése