Banks úr megmentése (2014)

Aki elég régóta olvas, tudja, hogy nagyon szeretem az ifjúsági irodalmat, és talán az sem titok előtte, hogy egyik kedvencem Mary Poppins története. Nagyon szeretem a könyveket, és nagyon szeretem a filmet is. Az első kötet megvan itthon angolul, és annak az előszavában röviden ismertetik a film keletkezési körülményeit, valamint az írónő véleményét a kész műről. Nagyon megfogott, ezért nagyon megörültem, amikor Réka felhívta rá a figyelmemet, hogy filmet forgattak a történetről a film bemutatásának 50. évfordulója alkalmából. Nem volt kérdés, hogy ezt látni kell.

Amikor az az előszó részletezte, mi baja volt P.L. Traversnek Disney filmjével, teljesen megértettem és átéreztem a problémáját. Ha egyszer utálja a rajzfilmet, hogy érthetne egyet azzal, hogy animációs jeleneteket pakolnak a történetbe? Ha egyszer Mary Poppins nem egy mosolygós, kedves tündérke, hanem egy kemény, szigorú, karót nyelt nő, miért kell az egyik legédesebb színésznőnek adni a szerepet, és főleg miért kell lépten-nyomon dalra fakasztani? A film részletesen bemutatja a megfilmesítési jogok eladását megelőző tárgyalásokat. Ebből kiderül, mennyire nehéz ember volt az írónő: igazi brit, merev, lazaság benne semmi, ráadásul úgy tud iszonyatosan bunkó lenni, hogy közben végig kimért és udvarias marad. Disney ellenben egy bohókás, laza, tipikus amerikai pasi, ráadásul self-made man, és igazi üzletember.

A 125 perces film nemcsak a tárgyalás részleteit mutatja meg, hanem azt is, miért volt annyira fontos az írónőnek Mary Poppins és Mr. Banks. Az okok a gyermekkorában keresendők: alkoholista, de emellett játékos, jó apa mellett nevelkedett nyolcéves koráig, és ez, na meg az apa halála nyilván örök életére nyomott hagyott benne. A már említett előszó szerint Mary Poppinst az édesanyjáról, egy régi dadusról és saját magáról mintázta, a film és a Wikipédia szerint a nagynénjéről, de nem is ez a lényeg. Inkább az, hogyan győzi meg őt Disney arról, hogy érdemes lenne eladnia neki Mary Poppinst és lezárnia a múltat, megszabadulni a démonaitól. (A film nagy része egyébként hazugság, ezt meg kell jegyezni. Biztos, hogy az írónő tombolna, ha látná. De ettől még jó film.)

Emma Thompson óriásit alakít P.L. Travers szerepében, öröm volt nézni a játékát. Tom Hanks szintén nagyon jó, de azért a partnernőjén nem tudott túltenni. Kíváncsi leszek, fog-e díjat érni a színésznőnek ez az alakítás. Nagyon tetszett ezen kívül a Sherman-testvérek alakja, úgy éreztem, kedvem lenne megismerni őket. Bár nem ismerem az őket alakító színészeket, de le a kalappal előttük.

Zseniális ötlet volt a film végén, a főcímbe betenni a szereplőkről készült fotókat. Mármint azokat, amik Walt Disneyről, P.L. Traversről, Shermanékről, Disney titkárnőjéről készültek. De még ennél is sokkal jobban élveztem, amikor lejátszottak részleteket az eredeti tárgyalásokból. Merthogy az írónő ragaszkodott ahhoz, hogy minden szót, ami elhangzik, rögzítsenek, és ezek a szalagok máig megvannak, hála az égnek. Ennél jobb bizonyíték nem kell arra, hogy Travers bizony nagyon nehéz ember volt, sem arra, hogy Emma Thompson nagyszerű színésznő: egészen pontosan hozta Travers modorát, hangszínét, hanghordozását, mindent.

Julie Andrews, Walt Disney és P.L. Travers az 1964-es premieren

Felvételek a megbeszélésekről, 1961

Amitől viszont a hátamon felállt a szőr, az a felirat. Olyan, mintha nem is tudna angolul az, aki csinálta. Annyira botrányos volt, hogy egy ponton előkaptam a noteszemet, és jegyzetelni kezdtem a durvább hibákat, ami azért nem kis dolog, tekintve, hogy sosem csinálok ilyet, és hogy imádtam a filmet. A legkeményebb találatokat megosztom veletek is.

1. Az írónő és az ügynöke vitatkoznak. "What will you do then? Sue?" A felirat szerint: "És akkor mit csinál? Sue?" A lélegzetem is elállt. Sue? Milyen Sue, könyörgöm? Az egész filmben nincsen Sue! Ja, hogy nem ismerjük a szót, ami azt jelenti, beperelni valakit? Úristen! Tehát helyesen: "És akkor mit csinál? Beperel?"

2. Disney meghallgatja az egyik Sherman előadásában Mr. Banks dalát a két penny helyes felhasználásáról (közben a másik Sherman a kanapén alszik). A végén megkérdezi: "Csak nem egyik ismerősünk ihlette a dalt?" Mire Richard Sherman így felel: "You have to ask Bob." A felirat szerint: "Meg kell kérdezned, Bob." He? Mivanmivan? Disney mióta lett Bob? Nem hiszem, hogy ez a mondat akár alapfokú nyelvtudással problémát jelenthet bárkinek is. Nagyon-nagyon durva. Valójában: "Bobot kell megkérdezni" (mivel ő a szövegíró, Richard meg a zeneszerző, ami egyértelműen kiderül a filmből, tehát nem arról van szó, hogy ki mennyire ismeri Shermanéket).

3. A kis Pamela (akkor még Helen) játszik: ül a verandán, most éppen tyúk, és tojást rak ("I'm a hen. I'm laying eggs). Apja biztatja, anyja kéri, hogy terítsen meg. A kislány azt feleli, ő most tojást rak. Anyja megismétli a kérést kicsit ingerültebben, mire apja ráordít a kedves feleségére: "She's laying!" A felirat szerint: "Hazudik!" Uram atyám! Ha kettő sorral feljebb még tudtuk, mit jelent az, hogy "lay", hogy tudtuk mostanra elfelejteni? Amúgy nem tűnt fel, hogy senki sem hazudik az adott jelenetben? Ez nem gondolkodtatta el a felirat készítőjét? Merthogy azt ordítja anyának apa, hogy hagyja békén a gyereket, mert ő most tojást rak.

4. Az se kutya, amikor az írónő várja a meghívóját a premierre, csak várja, de hiába várja, Disneynek esze ágában sincs meghívni, nehogy ez a kellemes hölgy botrányt csináljon a nagy eseményen a tőle megszokott nyers modorával. Az ügynöke valami olyasmit mond neki: "Mary Poppins wouldn't go with it". A felirat szerint: "Mary Poppins nem menne el." A jelenetet Emma Thompson önelégült feje zárja, majd snitt, és már a repülőn is vagyunk, mert az írónő újfent nekivág Amerikának. He? Ja, hogy Mary Poppins nem nyugodna bele, hogy nem hívják meg! Nem mindegy, basszus, nagyon nem mindegy!

5. A megbeszélésen a készítők előadják valamelyik tervüket az írónőnek, majd felteszik neki a kérdést: "What do you say?" A felirat szerint: "Hogy érti?" Mit ért hogy? Egészen idáig egy árva szót sem szólt, hallgatta a beszámolót. Ja, hogy az a kérdés, hogy mit szól? Ez sem gyanús? Kicsit sem? Arról nem is beszélve, hogy ez sem egy bonyolult mondat azért.

6. Az írónő felveszi a telefont, és beleszól: "Mrs. Travers. Yes?" Erre a felirat: "Mrs. Travers. Ugye?" Itt azért már hangosan törtek elő belőlem az úristenek, remélem, azért nem hallották két sorral mögöttem (nem volt tömve a terem, ami hiba). A rend kedvéért, bár ezt szerintem az is érti, aki nem tud angolul: "Mrs. Travers, tessék."

7. Ez meg egy kivétel, ami talán nem annyira durva, de azért hiba. Disney közli az írónővel: "You misjudge me", mire a felirat: "Maga félreért engem". Nem, nem annyira félreérti, mint inkább rosszul ítéli meg, esetleg félreismeri. De üsse kő, van abban a feliratban annyi iszonyatos hiba, hogy erre akár már legyinthetünk is.

És ez nem az összes, csak amennyi odafért a naptáramba február 14-hez!

Szóval a konklúzió, hogy a film nagyon jó, de a feliratot inkább ne olvassátok, mert ha nem tudtok angolul, nem fogjátok érteni, mi történik, vagy azt fogjátok hinni, csupa idióta szerepel a filmben, ha meg tudtok, akkor a végére a hajatokat fogjátok tépni. Azért összességében nekem ez 10 pontos filmélmény volt.