LizaGazdija

Ez az a könyv, amit Levitől kaptam karácsonyra. Még nem egészen egy hónapja ismertük egymást, úgy vette. Azt mondta, az motiválta, hogy beszélgettünk egyszer a második világháborúról, és jól érezte magát közben, valamint arra következtetett, hogy én szeretem a történelmet, és a fülszöveg alapján ez történelmi témájú könyvnek ígérkezett. Nagyon beletrafált. Mindenféle van benne, amit én szeretek. Eleve krimi, ami az egyik kedvenc műfajom (csak manapság divatos thrillernek hívni, amit nem is értek igazán), humoros, felbukkannak benne Van Gogh festményei, és Van Gogh nagy kedvencem, valamint rengeteg sztori és adalék van II. Lajos bajor királyról, és én nagyon szeretem az ilyesmit. Persze van benne gyilkosság meg vérbe fagyott hulla is bőségesen, amit már kevésbé kedvelek, de hát ilyen ez a popszakma. Meg a kincsvadászat. Úgyis ellensúlyozza a rengeteg humor, ennek köszönhetően állt elő az a nagyon furcsa helyzet, hogy hangosan röhögtem egy brutális gyilkosság közben. Igaz, nem mag...

Még tavaly döntöttem el, hogy meg szeretném nézni, mert felkeltette az érdeklődésemet az előzetes. Ben Stillert eddig a hülyeségeiről ismertem, meg is lepett, amikor azt láttam, hogy ez nem a szokásos ökörködés. Még nagyobbat néztem, amikor a film végén kiírták, hogy maga Ben Stiller a rendező - szeretnék írni neki valahol, és ez lenne az üzenet tartalma: "Rendezz! Sokat! Csak ilyet!" Akkor meg aztán köpni-nyelni nem tudtam, amikor szintén a film végén megtudtam, hogy James Thurber egyik novellájából írták a forgatókönyvet. De hát én imádom James Thurbert! A 13 falióra meg a Thurber Country hihetetlenül jó művek, nekem most rögtön KELL ez a novella is! Errefelé lehet megtalálni angolul, és ingyen letölthető az audio változat is, mégpedig Ben Stiller felolvasásában és kommentárjaival, wow, megvan az esti program*. Azt meg már ne is mondjam, hogy ez egy 1947-es film újrázása, nyilván azt is meg kellene nézni. A lényeg, hogy ha ezeket az információkat előbb tudom, fejveszt...

A salsa oktatónk még karácsony előtt kezdett a bachata bősz reklámozásába. Az is egy tánc, az is latin, és a reklám része volt, hogy sokkal erotikusabb, mint a salsa - ez utóbbit kb. százszor mondta el a pasi. Nem győzök csodálkozni, hogy egy csomó salsás elment a tanfolyamra, és még csak nem is a saját párjával, hanem egyedül, és ugyanúgy sűrű párcserével tanulnak, mint a salsán. Megmutatom, milyen a bachata: Na most... Felmerült bennem a kérdés, hogy én vagyok besavanyodott/prűd, vagy tényleg furcsa a gondolat, hogy egymásnak idegen, de legalábbis alig ismerős fiúk-lányok ezt a táncot nyomják, így összedörgölőddzenek, a lányok így feldobálják a combjukat a fiúk combjára... Tudom, minek foglalkozom hülyeségekkel, nem kötelező járni rá, mint ahogy nem is járok, de akkor is foglalkoztat, hogy tényleg ennyire be vagyok feszülve, vagy jól érzem, hogy ez azért nem stimmel egészen.

Gyerekkoromban főleg úgy bővült a magánkönyvtáram, hogy az évi két nagyon nagy nagytakarításkor, amikor egyesével leszedtük és az erkélyen kiporoltuk az összes könyvet, ami nem kevés, és napokig tartó munka volt, anyu mindig odaadta nekem azokat a könyveket, amikről úgy gondolta, már elég nagy vagyok hozzájuk: elvihettem őket a saját szobámba, onnantól nálam lakhattak. Így kaptam meg valamikor nyolc-tízévesen a Mogyoró és a Mogyoró kinövi a kabátját című ifjúsági regényeket, amiket anyu is még kislányként olvasott. Imádtam őket. Mogyoróval nagyjából egyidősek voltunk, amikor megismerkedtem a történettel, ami megkönnyítette a főszereplővel való azonosulást, ráadásul annyira mindennapi dolgok estek meg vele, hogy igazán nem volt nehéz beleélni magamat a helyébe. Igaz, én nem mertem volna porcukorral szórt sütit csórni vendégségben, és azt sem kockáztattam volna meg, hogy a bolttól hazáig kiegyem a kenyér belét, és odaadjam anyunak a becsomagolt kenyérhajat, no de nem lehetünk egyformák...

De komolyan. Egy csomó új dolgot tudok meg. Eddig például azt gondoltam, csak törzseknek van totemállatuk, erre kiderült, hogy egyéneknek is lehet. Úgy hívják, spirit animal, és nekem nagyon falsul csengett, hogy azt írjam, "ez a te totemállatod", ezért utánanéztem, van-e ennek valami más neve. Van. Erőállat. Ha már ott voltam, pár percre megszakítottam a munkát, hogy az internet  egy teszt segítségével  felvilágosítson arról, nekem melyik az erőállatom. A farkas. Íme, a leírás: "Powers: Stealth, hunting ability, enhanced senses of smell and hearing, as well as strength and stamina 'Family comes first' could be a Wolf's motto. You form deep connections with close friends and family members, and they know you'd do anything to protect them. You're loyal, devoted, and passionate. Your worst fear is being alone, but be careful not to drown your loved ones in too much emotion. Best matches: Swans, Otters, Crows Watch out for: Spiders, Owls, Foxes" ...

Amikor jöttem ki az órámról az Ericsson épületéből, tűzriadó volt. Nem működött a lift, minden ajtó nyitva volt (amúgy kártyával nyílnak), a tanítványom mondta, hogy jó eséllyel hamarosan tűzoltókocsi is érkezik, valamint vastagon füst borította a negyedik emeletnek azt a részét, ahol mi voltunk. Hogy ebben mi a poén? Hát, az, hogy szerencsére nem tűz ütött ki, csak valaki elszenesített egy adag popcornt egy mikró segítségével. Ez mennyire ciki, nem? Mert ha otthon tüzelsz el valamit, azt senki sem tudja meg. De ez, hogy a bénázásoddal megnehezíted néhány tucat ember munkáját? Ez nagyon-nagyon gáz. Ráadásul a tanítvány szerint a ludas az égésen kívül még mindenféle büntetésre is számíthat, például vele fogják kifizettetni a tűzoltók kiszállását, és a fegyelminek valami enyhébb formáját is zsebre teheti. Jó, ezek a részek nem poénosak, sajnálom szerencsétlent, de ha belegondolok, hogy micsoda kavarodás lett egy adag odaégett popcornból, hát, az nagyon vicces.

Nem igazán az, mert a Humans of New York oldalának egyik posztja alá írta be valaki hozzászólásként, de tökre igaz: "Givers have to set limits, because takers rarely do." Vagyis: "Aki ad, annak meg kell szabnia bizonyos határokat, mert aki kap, az nem szokott." Nem igazán jó fordítás ez most, mert fáradt is vagyok meg nincs is igazán kedvem ezen hosszasan töprengeni, de a lényeg, hogy nagyon egyetértek vele, és nekem is figyelnem kell erre, mert én is olyan ember vagyok, aki szeret adni, és sokat is adok, ezért mindig fennáll a veszélye, hogy kihasználnak.