LizaGazdija

Soha nem álltam még ilyen jól a takarítással, és ilyen rosszul az ajándékokkal karácsony előtt két nappal. Az ígéret szerint ma kiskarácsonyozunk nálam L-lel, és amikor megkérdeztem, feldíszítsem-e a fát az alkalomra, felcsillant a szeme, és mondta, hogy igen, sőt díszítsük fel együtt. Ez egészen addig a pillanatig teljesen jó ötletnek tűnt, míg meg nem világosodtam: a Jézuska nem jön takarítatlan lakásba, de takarítatlan szobába aztán egész biztos, hogy nem*. Úgyhogy csütörtökön nekiálltam pánikszerűen takarítani: meg is csináltam az előszobát meg a fürdőszobát. Ez szép és jó, de a karácsonyfa a szobában lesz, tehát elsősorban ott van szükség nagy tisztaságra és rendre, de nagyon gyorsan. Tegnap kitakarítottam a szobát, ma reggel a konyhát, és már csak a WC van hátra, de mivel ott egy hónapja csináltam utoljára nagytakarítást (mindent lemostam, kimostam, felmostam), ezért akár még azt is megengedem magamnak, hogy csak holnap kerüljön rá sor, ha úgy alakul, már a kiskarácsony után, d...

A Molyon meghirdette egy lány, hogy el lehetne menni együtt moziba, mégpedig erre az animációs filmre. Én csak a legelső teasert láttam belőle, az alapján úgy tűnt, nagyon aranyos mese lesz, nekem való, úgyhogy elmentem. Nos, nem biztos, hogy hiányzott ez nekem. Az előzetes alapján is megnézném, és nem tenném jól. Gyakorlatilag összevágták bele az összes vicces és/vagy aranyos jelenetet. Ennyit érdemes látni ebből a filmből. Szerintem. Adott egy hercegnő, akinek varázsereje van: a kis kezével mindent jéggé varázsol. Kis híján a húgát is. Erre a bölcs uralkodói pár érdekes megoldást eszel ki: bezárják a kastélyt, eldugják az idősebbik lányt, és a kicsi emlékei közül törlik a varázslásos részeket (jó, ez utóbbit a kőtrollok csinálják, de lényeg a lényeg). Én valahol itt veszítettem el a fonalat meg az érdeklődésemet, mert ez annyira végtelenül idióta dolog, annyira hiteltelen, hogy nem is igen érdemes rá szót vesztegetni. Pedig csak ezek után jött a java! A hercegnőből kir...

Mert nyakunkon a karácsony. 1. A molyon nyilvánosan kifejeztem afeletti aggódásomat, hogy az a lány, akit húztam, még nem szólt, hogy megérkezett volna az ajándéka, pedig már egy hete feladtam, mi lesz most, jó lenne, ha szólna valamit, mert ha kiderülne, hogy nem kapott ajándékot, akkor most még lenne időm pótcsomagot összeállítani, majd azt hétfőn személyesen kikézbesíteni. (Basszus, levegőt venni sincs időm, nem is értem, hogyan gondoltam ezt megvalósítani.) Erre rám írt privátban egy moly, aki a postán dolgozik, hogy ha megadom az ajánlott levél számát, akkor utánanéz, merre jár az ajándék. És megadtam. És utánanézett. És kiderült, hogy már kedden átvette a húzottam a borítékot, csak nem írt nekem. (Ami amúgy nem volt szép tőle.) 2. Nekem idén házhoz szállítással érkezett az ajándékom :) Már emiatt is stresszeltem kicsit, hogy miért nincs itt, ideér-e karácsonyig, és emlékszem, hogy már tavaly is ez volt. (Tavalyelőtt meg úgy időzítette az angyalkám, hogy a névnapomra ideérjen,...

L.* meghozta a kedvemet egy jó kis gyrosra. Megfigyelésem szerint ő legalább hetente egyszer eszik egyet, én meg idén szerintem még közelében sem jártam ilyesminek, pedig mennyire szeretem, úgyhogy megkívántam. Hiba volt. Tegnap sikerült kifogni eddigi életem legdrágább és egyben legrosszabb gyrosát. Alig bírtam megenni, annyira borzalmas volt. 700 Ft-ért. 550-nél drágábban még sehol sem láttam. Miért vettem meg? Mert nem volt kiírva az ára, gondoltam, nyilván a szokásos. Miért mentem be olyan üzletbe, ahol nem volt kiírva az ár? Mert nagyon-nagyon éhes voltam. Meg is érdemlem. *Lehet, hogy majd egyszer megmondom a nevét. Egyelőre nem sietünk el semmit, ráérünk. Egyelőre L.

Ez is megvolt. Jól sikerült, bár nem volt annyira karácsonyi hangulat, mint tavaly ilyenkor, mert főleg a spermabankokról esett szó. (Ez halál komoly, nem viccelek.) Mindenesetre K. örült a csokinak, amit vittem neki, meg volt hatva, hogy még emlékszem tavalyról, hogy szereti a mandulát. Most aztán két és fél hétig semmi edzés... Durva lesz. Főleg az, amikor utána először megyek megint 2x60 percre. Még emlékszem a legutóbbi ilyen alkalomra, háát...

Azért tökéletesen illett hozzá az a záróakkord, hogy elmentem salsára - tánccipő nélkül. Hatalmas élmény ám csizmában táncolni, bizony mondom néktek. Ne próbáljátok ki, ha nem muszáj! De a tánc boldogsághormont termel, ráadásul egyre több figurát tudunk, egyre ügyesebbek vagyunk, egyre szebben mutat, amit csinálunk. Az persze vicces, amikor egy srác tőből tépi ki a kezemet vezetés címén, egy másik nem tudja a lépéseket, de nekem sem hagyja, hogy jól lépjem, mert ő vezet (félig-meddig persze igaza van, de én nem bírom, hogy tudom, mit kéne csinálni, csinálnám is, és lefog, és nem engedi), a harmadik meg, szintén vezetés címén, jobbra-balra hajigál, hogy alig állok meg a lábamon. Egész órán fülig ért a szám. És Esztivel egyszerre találtunk nekem egy nagyon jót, és aztán ő megsúgta, hogyan tudom könnyen-gyorsan megcsinálni, nem elbénázni. Úgyhogy kb. életemben először magamnak is fogok ajándékot gyártani a két kezemmel, igaz, már csak januárban. Ilyenem lesz: Cirkuszos lámpa :) ...

Egyszer, csak egyszer sikerülne egy hímzést a rendelkezésre álló kongré közepére rendezni! Mert ha valamelyik oldalon nagyon kevéske szegély marad, egy másik oldalon meg háromszor annyi, mint kéne, akkor bizony nagyon-nagyon nehéz keretet találni a képre. Sok sikert nekem! Jól látjátok, nincs jó napom.