Aranyvasárnap
Soha nem álltam még ilyen jól a takarítással, és ilyen rosszul az ajándékokkal karácsony előtt két nappal.
Az ígéret szerint ma kiskarácsonyozunk nálam L-lel, és amikor megkérdeztem, feldíszítsem-e a fát az alkalomra, felcsillant a szeme, és mondta, hogy igen, sőt díszítsük fel együtt. Ez egészen addig a pillanatig teljesen jó ötletnek tűnt, míg meg nem világosodtam: a Jézuska nem jön takarítatlan lakásba, de takarítatlan szobába aztán egész biztos, hogy nem*. Úgyhogy csütörtökön nekiálltam pánikszerűen takarítani: meg is csináltam az előszobát meg a fürdőszobát. Ez szép és jó, de a karácsonyfa a szobában lesz, tehát elsősorban ott van szükség nagy tisztaságra és rendre, de nagyon gyorsan. Tegnap kitakarítottam a szobát, ma reggel a konyhát, és már csak a WC van hátra, de mivel ott egy hónapja csináltam utoljára nagytakarítást (mindent lemostam, kimostam, felmostam), ezért akár még azt is megengedem magamnak, hogy csak holnap kerüljön rá sor, ha úgy alakul, már a kiskarácsony után, de még az igazi előtt.
Ezzel szemben még mindig van négy ember, akire ötletem sincs ajándék szempontjából, és ebből hárommal jó eséllyel találkozunk karácsonykor, szóval nem érek rá kiötleni valami nagyon jót a két ünnep között. Ma vagy holnap meg kell lennem a kiötléssel.
Rendhagyó karácsony ez, úgy látom.
*Életre szóló rossz élményem, amikor kb. tíz éve meglátogattam karácsonykor az akkori barátomat. Susogós melegítőben volt az egész család, semmi szép ruha vagy bármi, de ami ennél is durvább, oda volt hajítva a szobában uralkodó káosz, rendetlenség és mocsok közepére egy műfenyő, aztán ne', karácsony. Én addig nem értettem egészen, mi ez az izé anyunak, hogy karácsony előtt nagytakarítás, akármilyen kevés idő van is rá, miért nem elég csak felporszívózni-felmosni, vagy akár még azt sem**. Akkor megértettem.
** Éljen a lustaság és a takarításundor!
Az ígéret szerint ma kiskarácsonyozunk nálam L-lel, és amikor megkérdeztem, feldíszítsem-e a fát az alkalomra, felcsillant a szeme, és mondta, hogy igen, sőt díszítsük fel együtt. Ez egészen addig a pillanatig teljesen jó ötletnek tűnt, míg meg nem világosodtam: a Jézuska nem jön takarítatlan lakásba, de takarítatlan szobába aztán egész biztos, hogy nem*. Úgyhogy csütörtökön nekiálltam pánikszerűen takarítani: meg is csináltam az előszobát meg a fürdőszobát. Ez szép és jó, de a karácsonyfa a szobában lesz, tehát elsősorban ott van szükség nagy tisztaságra és rendre, de nagyon gyorsan. Tegnap kitakarítottam a szobát, ma reggel a konyhát, és már csak a WC van hátra, de mivel ott egy hónapja csináltam utoljára nagytakarítást (mindent lemostam, kimostam, felmostam), ezért akár még azt is megengedem magamnak, hogy csak holnap kerüljön rá sor, ha úgy alakul, már a kiskarácsony után, de még az igazi előtt.
Ezzel szemben még mindig van négy ember, akire ötletem sincs ajándék szempontjából, és ebből hárommal jó eséllyel találkozunk karácsonykor, szóval nem érek rá kiötleni valami nagyon jót a két ünnep között. Ma vagy holnap meg kell lennem a kiötléssel.
Rendhagyó karácsony ez, úgy látom.
*Életre szóló rossz élményem, amikor kb. tíz éve meglátogattam karácsonykor az akkori barátomat. Susogós melegítőben volt az egész család, semmi szép ruha vagy bármi, de ami ennél is durvább, oda volt hajítva a szobában uralkodó káosz, rendetlenség és mocsok közepére egy műfenyő, aztán ne', karácsony. Én addig nem értettem egészen, mi ez az izé anyunak, hogy karácsony előtt nagytakarítás, akármilyen kevés idő van is rá, miért nem elég csak felporszívózni-felmosni, vagy akár még azt sem**. Akkor megértettem.
** Éljen a lustaság és a takarításundor!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése