Árad a szeretet
Mert nyakunkon a karácsony.
1. A molyon nyilvánosan kifejeztem afeletti aggódásomat, hogy az a lány, akit húztam, még nem szólt, hogy megérkezett volna az ajándéka, pedig már egy hete feladtam, mi lesz most, jó lenne, ha szólna valamit, mert ha kiderülne, hogy nem kapott ajándékot, akkor most még lenne időm pótcsomagot összeállítani, majd azt hétfőn személyesen kikézbesíteni. (Basszus, levegőt venni sincs időm, nem is értem, hogyan gondoltam ezt megvalósítani.) Erre rám írt privátban egy moly, aki a postán dolgozik, hogy ha megadom az ajánlott levél számát, akkor utánanéz, merre jár az ajándék. És megadtam. És utánanézett. És kiderült, hogy már kedden átvette a húzottam a borítékot, csak nem írt nekem. (Ami amúgy nem volt szép tőle.)
2. Nekem idén házhoz szállítással érkezett az ajándékom :) Már emiatt is stresszeltem kicsit, hogy miért nincs itt, ideér-e karácsonyig, és emlékszem, hogy már tavaly is ez volt. (Tavalyelőtt meg úgy időzítette az angyalkám, hogy a névnapomra ideérjen, és pontban 13-án itt is volt.) Én nem voltam itthon, amikor az angyalkám megérkezett, úgyhogy a szomszéd néni vette át a borítékot, és én nagyon-nagyon örültem, amikor hazaérve az az üzenet várt az ajtómon, gyönyörű, muchás jegyzetlapon, hogy menjek át, mert jött nekem valami, amit ő átvett :)
3. A postaládák tetején találtam kedden egy borítékot. A postás oda szokta feldobálni azokat a leveleket, amiknek a címzettjét nem találja. Nagyon szép volt a boríték, karácsonyos bélyeg volt rajta meg minden. Úgyhogy megsajnáltam szegényt, és mivel a címzett nem tucatnévvel él, felhoztam a képeslapot, megkerestem Facebookon az illetőt, írtam neki, hogy nálam van a képeslapja, majd vártam a hatást. A hatás el is érkezett: kiderült, hogy tényleg egy házban lakunk, csak még sosem találkoztunk. Ma este le is ballagtam a borítékkal a kezemben. És képzeljétek, kaptam érte cserébe egy szépséges virágot! Megköszöntem, de megkérdeztem, nem túlzás-e ez, amire azt mondta a pasi, hogy nem, mert nélkülem nem kapta volna meg a képeslapot, mert ő nem szokta figyelni a postaládák tetejét, azt meg mindketten tudjuk, hogy néhány nap után valaki behajítja ezeket a gazdátlan küldeményeket a kukába. De milyen kedves már!
4. Mivel annyira értékelték a mikulásokat, sütöttem A Hely dolgozóinak két tepsi amerikai csokis sütit. Nem ma akartam átadni, de egyikük mondta, hogy ő ma van utoljára, mert temetésre kell mennie külföldre (ez milyen már, pláne karácsonykor?!), úgyhogy hazaszaladtam, aztán levittem a sütit, nehogy kimaradjon belőle. És ennek is örültek. Őt mondjuk pont nem tudom, mert addigra már elment szünetre, de gondolom, megkapta a neki járó két szem sütit, amikor visszaért. Vagy legalábbis remélem.
1. A molyon nyilvánosan kifejeztem afeletti aggódásomat, hogy az a lány, akit húztam, még nem szólt, hogy megérkezett volna az ajándéka, pedig már egy hete feladtam, mi lesz most, jó lenne, ha szólna valamit, mert ha kiderülne, hogy nem kapott ajándékot, akkor most még lenne időm pótcsomagot összeállítani, majd azt hétfőn személyesen kikézbesíteni. (Basszus, levegőt venni sincs időm, nem is értem, hogyan gondoltam ezt megvalósítani.) Erre rám írt privátban egy moly, aki a postán dolgozik, hogy ha megadom az ajánlott levél számát, akkor utánanéz, merre jár az ajándék. És megadtam. És utánanézett. És kiderült, hogy már kedden átvette a húzottam a borítékot, csak nem írt nekem. (Ami amúgy nem volt szép tőle.)
2. Nekem idén házhoz szállítással érkezett az ajándékom :) Már emiatt is stresszeltem kicsit, hogy miért nincs itt, ideér-e karácsonyig, és emlékszem, hogy már tavaly is ez volt. (Tavalyelőtt meg úgy időzítette az angyalkám, hogy a névnapomra ideérjen, és pontban 13-án itt is volt.) Én nem voltam itthon, amikor az angyalkám megérkezett, úgyhogy a szomszéd néni vette át a borítékot, és én nagyon-nagyon örültem, amikor hazaérve az az üzenet várt az ajtómon, gyönyörű, muchás jegyzetlapon, hogy menjek át, mert jött nekem valami, amit ő átvett :)
3. A postaládák tetején találtam kedden egy borítékot. A postás oda szokta feldobálni azokat a leveleket, amiknek a címzettjét nem találja. Nagyon szép volt a boríték, karácsonyos bélyeg volt rajta meg minden. Úgyhogy megsajnáltam szegényt, és mivel a címzett nem tucatnévvel él, felhoztam a képeslapot, megkerestem Facebookon az illetőt, írtam neki, hogy nálam van a képeslapja, majd vártam a hatást. A hatás el is érkezett: kiderült, hogy tényleg egy házban lakunk, csak még sosem találkoztunk. Ma este le is ballagtam a borítékkal a kezemben. És képzeljétek, kaptam érte cserébe egy szépséges virágot! Megköszöntem, de megkérdeztem, nem túlzás-e ez, amire azt mondta a pasi, hogy nem, mert nélkülem nem kapta volna meg a képeslapot, mert ő nem szokta figyelni a postaládák tetejét, azt meg mindketten tudjuk, hogy néhány nap után valaki behajítja ezeket a gazdátlan küldeményeket a kukába. De milyen kedves már!
4. Mivel annyira értékelték a mikulásokat, sütöttem A Hely dolgozóinak két tepsi amerikai csokis sütit. Nem ma akartam átadni, de egyikük mondta, hogy ő ma van utoljára, mert temetésre kell mennie külföldre (ez milyen már, pláne karácsonykor?!), úgyhogy hazaszaladtam, aztán levittem a sütit, nehogy kimaradjon belőle. És ennek is örültek. Őt mondjuk pont nem tudom, mert addigra már elment szünetre, de gondolom, megkapta a neki járó két szem sütit, amikor visszaért. Vagy legalábbis remélem.
ezek de jók!!!! a Muchás értesítő papír a hab a tortán :))
VálaszTörlésHát, igen, egy kis lélekmelengetés sosem árt :) És Muchát annyira szeretem! Szerintem nem is írnék a jegyzetlapokra, sajnálnám összefirkálni őket :)
VálaszTörlés