LizaGazdija

"Van az így. Előfordul, hogy évekig egyetlen csoda sem történik, aztán meg egy csomó egymás után." Nógrádi Gábor: PetePite

Tegnap elmeséltem, most megmutatom őket. A téli tájat Matyi, a szarvasos szalvétagyűrűt Bence csinálta Bence rajza engem ábrázol egy csomó pillangó meg egy fa társaságában Matyi rajza. Vele volt egy vicces párbeszédünk is. Én: "És kik azok?" (a kerítés mögötti alakokra utalva) Matyi: "Hát emberek!"

A hátam készen van, a pereckéim még nem. Nem baj, még csak négy órája kezdtem gyúrni a tésztát. Egyszerűen tényleg nem értem, miért kell nekem mindig sütni szeretetem jeléül. De közben szólnak a vadonatúj fejhallgatómban a karácsonyi zenék, és a vadonatúj körömlakkom is kiállta a próbát, egyáltalán semennyi nem kopott le belőle, pedig nem kíméltem. Ja, igen, mert anyuéknál ma megünnepeltük a névnapomat, és többek között a fejhallgatót meg a körömlakkor kaptam. Meg a gyerekektől SK szalvétagyűrűt, 3D-s karácsonyi képet, rajzokat. Meg még kaptam csokit, függönyt a bejárati ajtómra, arckrémet, méhviaszból készült díszeket. Arról nem is beszélve, hogy még Blankával is sikerült találkozni negyed órára, és tőle is kaptam csokit meg egy könyvet a kívánságlistámról, ami eléggé elöl volt, mert nagyon érdekel (Benyák Zoltán: Az idő bolondjai). A tavalyi molykarácsonyra kaptam az angyalkámtól az Ars Fatalist ugyanettől a szerzőtől, és imádtam, és nagyon kíváncsi vagyok erre a regényre, úgyhogy ...

nem került elő. Amikor pénteken odamentem a fiúhoz az aluljáróban, még mindig majdnem sírt, amikor mondta, hogy szerinte már nem is lesz meg. Most, amikor elmentem mellettük, ott volt a macskahordó, tökre megörültem, hogy mégis csoda történt, de nem: kaptak egy kiskutyát. Nagyon-nagyon aranyos, nagyon-nagyon picike, és már most szeretik. Azért a fiú szája még mindig legörbült, amikor rám nézett, de talán lassan majd túl lesznek a cicán, most, hogy van valaki más, akit szerethetnek. Arra gondoltam, kellene nekik sütni valamit karácsonyra. Jövő héten odaadnám. De nem tudom még, hogy mit. Meg hogy jó ötlet-e egyáltalán. Meg hogy miért akarok én ennyi rengeteg embernek sütni, hát erre egy pékség is kevés, komolyan mondom.

Többször mondtam már, mennyire szeretem a Humans of New York projektet. A ma esti poszton kicsit elsírtam magam. Azt találta ki ez a srác, pontosabban a barátnője, hogy segít olyan embereken, akik ilyen-olyan okból New Yorkban ragadnak karácsonyra, pedig a családjuk nem ott él. Úgy segítenek, hogy ezeket az embereket összehozzák olyan családokkal, ahol van még egy hely az asztalnál meg a kanapén, így aztán legalább néhányan nem magányosan töltik az ünnepet. Ez olyan szép gondolat, de komolyan! Jó, hogy vannak ilyen emberek. Már tavaly is futott a projekt, ez a kép az egyik "kiközvetítésen" készült.

A Helyen is esemény. Bementem ma, amikor hazaértem a koncertről, és már amikor sorban álltam, odajött az egyik ott dolgozó srác, a kezembe adott egy túró rudit, és boldog névnapot kívánt. Később, amikor sorra kerültem, és ki akartam fizetni a kakaómat, akkor azt meg majdnem féláron számolták. Szeretem ezt a helyet, és szeretem ezeket az embereket.

Ma került sor rá az egyik erzsébeti templomban. Fellépett az alsós, a felsős kórus, a női kar, valamint a régi diákok kórusa, ebben énekeltem én. Ja, és volt összkórus, amikor ez a sok csoport mind egyszerre énekelt. Eljöttek régi tanárok, például a szerintem már 80-on fölüli Pista bácsi, aki a nem tagozatosok énektanára volt, a matekos tanító nénim, aki nem ismert meg, mert 16 éve látott utoljára, valamint a régi igazgatónk, aki viszont nemcsak megismert, és tudta, hogy anyu lánya vagyok, hanem még a nevemet is kapásból megmondta. Én nagyon ideges voltam az éneklés előtt, mert az összkórus első dalát kapásból nem is hallottam még soha, és most rögtön énekelni kellett volna. Mondjuk, nem volt túl bonyolult a dallama, szóval az ismétlés már egész jól ment, addig meg blöfföltem. Nyilván senkit nem érdekelt, hogy 200 ember közül 3-4-5 nem tudja, mit kell énekelni, de én utálok úgy kiállni szerepelni, hogy nem vagyok magabiztos, nem tudom rendesen azt, amit elő kellene adni. Gaude...