LizaGazdija

A Helyen is esemény. Bementem ma, amikor hazaértem a koncertről, és már amikor sorban álltam, odajött az egyik ott dolgozó srác, a kezembe adott egy túró rudit, és boldog névnapot kívánt. Később, amikor sorra kerültem, és ki akartam fizetni a kakaómat, akkor azt meg majdnem féláron számolták. Szeretem ezt a helyet, és szeretem ezeket az embereket.

Ma került sor rá az egyik erzsébeti templomban. Fellépett az alsós, a felsős kórus, a női kar, valamint a régi diákok kórusa, ebben énekeltem én. Ja, és volt összkórus, amikor ez a sok csoport mind egyszerre énekelt. Eljöttek régi tanárok, például a szerintem már 80-on fölüli Pista bácsi, aki a nem tagozatosok énektanára volt, a matekos tanító nénim, aki nem ismert meg, mert 16 éve látott utoljára, valamint a régi igazgatónk, aki viszont nemcsak megismert, és tudta, hogy anyu lánya vagyok, hanem még a nevemet is kapásból megmondta. Én nagyon ideges voltam az éneklés előtt, mert az összkórus első dalát kapásból nem is hallottam még soha, és most rögtön énekelni kellett volna. Mondjuk, nem volt túl bonyolult a dallama, szóval az ismétlés már egész jól ment, addig meg blöfföltem. Nyilván senkit nem érdekelt, hogy 200 ember közül 3-4-5 nem tudja, mit kell énekelni, de én utálok úgy kiállni szerepelni, hogy nem vagyok magabiztos, nem tudom rendesen azt, amit elő kellene adni. Gaude...

volt már jobb névnapom is.

hogy szerdán betörtek az egyik gangos lakásba a másodikon, és én hallottam, hogy kétségbeesetten ugat a kutyájuk, és nem csináltam semmit, mert nem tudtam, hogy az ő kutyájuk (nagyon visszhangzik az egész, az sem volt biztos, hogy egyáltalán a mi házunkban ugat a kutya, és nem a szomszédban, ráadásul ezt a kutyát még sosem hallottam megnyikkanni se). Mondjuk, azt nem tudom, mit tehettem volna, de pl. biztos hívtam volna rendőrt, vagy bekopogtam volna valamelyik szomszédhoz, hogy többen menjünk le a lakáshoz, vagy valami. Voltam most náluk, eléggé el vannak keseredve. Az a nagy szerencse, hogy a kutyát (tündéri, zsemleszínű tacskójuk van) nem bántották. Viszont nyomorultnak eléggé megviselte az idegeit a kaland, konkrétan minden kis nesztől frászt kap, és ugat meg nyüszít. Alig akarta hagyni, hogy megsimogassam. Szegénykém. Remélem, rendbe jön a lelke. Azon meg nem szeretnék elgondolkodni, milyen világban élünk, ahol úgy törnek be egy lakásba, hogy senki nem lát semmit , pedig a szoms...

amikor kinyitom a szemem, és az első két szó, amit hozzám intéznek, a "boldog névnapot" :) Meg az is, amikor délelőtt 11-ig a csoportomból ketten hívnak fel, hogy boldog névnapot kívánjanak, az egyikük úgy, hogy nem is tudja a telefonszámomat, de csak azért levadássza a csoporttársát, hogy kitudja tőle. Eddig csupa ❤ ez a nap :)

Tegnap kétszer is átéltem. Először kívülállóként, aztán érintettként. Reggel kimentem Csepelre, a strandhoz, mert kellett nekem egy süteménykiszúró, amit csak ott árultak normális áron. Tudom, nem vagyok normális, de ugorjunk. A 71-es busszal utaztam, ahol azt figyeltem meg, hogy a buszra felszálló idős emberek mind ismerik egymást és a buszvezetőt is. Szóval ez egy kis közösség, a 71-es busz utasai, vagy mondhatjuk, a környékbeliek. Este voltam énekkari próbán a volt általános iskolámban, most utoljára - mindjárt fellépés. A próba egy pontján bejött a terembe egy idős úr, akiben azonnal felismertem a gyerekorvosomat, akit csak Drenyó néven emlegetett mindenki. Az unokáit kereste, akik hegedűórán voltak, az énektanárnő el is igazította őt, és közben a mindenféle korú volt lázárosok összesúgtak, és kiderült, hogy a 34 évesnek és a 18 évesnek is ő volt az orvosa gyerekkorában. Nekem is. (Sőt a nagynénémnek is, aki 20 évvel idősebb nálam.) Ez is egy kis közösség: az erzsébetiek. Jó ...

Legalább három hete itthon van a húzottam ajándéka, ha nem régebben, és legalább egy hete megvettem mellé a csokit, és megcsináltam a kézzel készített apróságot. Mégsem szántam rá magam, hogy becsomagoljam és elvigyem a postára. De mivel most már napi tíz ember írja be az eseményhez, hogy feladta a csomagot, elszégyelltem magam, és ma erőt vettem magamon. Holnap irány a posta :) Az ajándékozás kapcsán megint elém került a szerintem legszebb karácsonyi idézet. Angolul és magyarul is nagyon-nagyon szeretem. Persze, hogy Dickens Karácsonyi énekéből való, Scrooge szájából hangzik el. Íme: "I will honour Christmas in my heart, and try to keep it all the year. I will live in the Past, the Present, and the Future. The Spirits of all Three shall strive within me." "Meg fogom ünnepelni a karácsonyt szívemben, és iparkodom egész esztendőben ünnepelni. Élni akarok a Múltban, a Jelenben és a Jövőben. Versengjen bennem ennek a háromnak a szelleme." (Benedek Marcell fordítása...