LizaGazdija

Tegnap kétszer is átéltem. Először kívülállóként, aztán érintettként. Reggel kimentem Csepelre, a strandhoz, mert kellett nekem egy süteménykiszúró, amit csak ott árultak normális áron. Tudom, nem vagyok normális, de ugorjunk. A 71-es busszal utaztam, ahol azt figyeltem meg, hogy a buszra felszálló idős emberek mind ismerik egymást és a buszvezetőt is. Szóval ez egy kis közösség, a 71-es busz utasai, vagy mondhatjuk, a környékbeliek. Este voltam énekkari próbán a volt általános iskolámban, most utoljára - mindjárt fellépés. A próba egy pontján bejött a terembe egy idős úr, akiben azonnal felismertem a gyerekorvosomat, akit csak Drenyó néven emlegetett mindenki. Az unokáit kereste, akik hegedűórán voltak, az énektanárnő el is igazította őt, és közben a mindenféle korú volt lázárosok összesúgtak, és kiderült, hogy a 34 évesnek és a 18 évesnek is ő volt az orvosa gyerekkorában. Nekem is. (Sőt a nagynénémnek is, aki 20 évvel idősebb nálam.) Ez is egy kis közösség: az erzsébetiek. Jó ...

Legalább három hete itthon van a húzottam ajándéka, ha nem régebben, és legalább egy hete megvettem mellé a csokit, és megcsináltam a kézzel készített apróságot. Mégsem szántam rá magam, hogy becsomagoljam és elvigyem a postára. De mivel most már napi tíz ember írja be az eseményhez, hogy feladta a csomagot, elszégyelltem magam, és ma erőt vettem magamon. Holnap irány a posta :) Az ajándékozás kapcsán megint elém került a szerintem legszebb karácsonyi idézet. Angolul és magyarul is nagyon-nagyon szeretem. Persze, hogy Dickens Karácsonyi énekéből való, Scrooge szájából hangzik el. Íme: "I will honour Christmas in my heart, and try to keep it all the year. I will live in the Past, the Present, and the Future. The Spirits of all Three shall strive within me." "Meg fogom ünnepelni a karácsonyt szívemben, és iparkodom egész esztendőben ünnepelni. Élni akarok a Múltban, a Jelenben és a Jövőben. Versengjen bennem ennek a háromnak a szelleme." (Benedek Marcell fordítása...

Van nálunk az aluljáróban egy fiatal pár, szerintem fiatalabbak, mint én. Minden nap itt vannak, estére általában eltűnnek minden cuccukkal együtt, de reggel visszajönnek. Néhány hónapja magukhoz vettek egy akkor még tenyérnyi, gyönyörűséges kiscicát. Etetik, itatják, szeretgetik, nevelgetik. Valakitől kaptak egy macskahordót, abba szokták betenni, ha nem tudnak rá figyelni, mert mondjuk alszanak. Ilyesmi cicát kell elképzelni. Csak kicsit kisebbet. Alig egy órája jöttem ki a Cserpesből, miután megittam a napi kakaómat, és álltam a zebránál, mert kreatív hobbiba akartam menni, amikor egyszer csak láttam, hogy a cica kilő az aluljáróból, és összevissza rohangál. Megijedhetett valamitől. Elindultam utána, szólongattam, mert rögtön láttam, hogy ennek nem így kéne lennie,  mert tudom, hogy nem jöhet ki az aluljáróból. Két pillanat múlva megjelent a gazdája is, a fiú. Feszült arccal, rémülten kezdte szólongatni ő is, de a cica se látott, se hallott. (Mondjuk szerintem nem is hall...

Tudom, már számtalanszor megígértem magamnak, hogy nem olvasok bulvárt soha többé, de mindig elcsábulok egy-egy jól sikerült cím és felvezető láttán. A mai első nevetést például ez a gyöngyszem váltotta ki: "Persze nem volt szép dolog a házassági pofon, de nem bántam meg. Sok párkapcsolatban megtörténik ilyesmi, de úgy gondolom, egy nő ezt ki tudja provokálni. Nem mindig volt heves Veronika. Aznap nyilván volt benne valami cucc, azért támadott rám. Pedig csak annyit mondtam neki, hogy buta. " Mennyire szép ez, nem? És az az utolsó mondat, a csattanó... Gyönyörű!

Amikor már hajnalban felhív, hogy jó reggelt kívánjon, és megkérdezze, hogy aludtam, az eléggé ❤

Ha ennyire tudok aggódni valakiért, akit csak másfél hete ismerek, vajon nekem való móka a gyereknevelés? Ezen töprengtem el így reggel, amikor már alig kaptam levegőt, annyira féltem, hogy mi lehet vele. Aztán nyilván kiderült, hogy nincs is vele semmi, illetve az van, amire még legelőször gondoltam, amikor még nem aggódtam, szóval él és virul, megvan minden testrésze, és a kapcsolatot is fel tudja (és akarja) venni velem. Basszus...

6-kor keltem iszonyú torokfájással, amit gyorsan orvosoltam némi forró teával, aztán visszafeküdtem, és aludtam fél 11-ig. Utána nagyon keveset fordítottam. Aztán írt Eszti, hogy menjünk rénszarvast simogatni, kakaót inni meg WAMP-ot nézni, és mivel utóbbi kettőt eleve is terveztem, valamint elég régen találkoztunk már, nagyon örültem, és mentünk is. Közben még egy Marci-séta is belefért. Rénszarvas a Corvinban (by Eszti) Séta Marcival (by Eszti) Vidámparkos karácsonyfadísz a WAMP-ról Most meg hőemelkedésem van, és kicsit feszült is vagyok. De remélem, előbbi elmúlik, utóbbira meg nincs okom, és az is elmúlik.