Szívfacsarás
Van nálunk az aluljáróban egy fiatal pár, szerintem fiatalabbak, mint én. Minden nap itt vannak, estére általában eltűnnek minden cuccukkal együtt, de reggel visszajönnek. Néhány hónapja magukhoz vettek egy akkor még tenyérnyi, gyönyörűséges kiscicát. Etetik, itatják, szeretgetik, nevelgetik. Valakitől kaptak egy macskahordót, abba szokták betenni, ha nem tudnak rá figyelni, mert mondjuk alszanak.
Alig egy órája jöttem ki a Cserpesből, miután megittam a napi kakaómat, és álltam a zebránál, mert kreatív hobbiba akartam menni, amikor egyszer csak láttam, hogy a cica kilő az aluljáróból, és összevissza rohangál. Megijedhetett valamitől. Elindultam utána, szólongattam, mert rögtön láttam, hogy ennek nem így kéne lennie, mert tudom, hogy nem jöhet ki az aluljáróból. Két pillanat múlva megjelent a gazdája is, a fiú. Feszült arccal, rémülten kezdte szólongatni ő is, de a cica se látott, se hallott. (Mondjuk szerintem nem is hallgatnak a nevükre, de ezt nem tudhatom biztosan, nem volt még cicám, és nem is kedvelem őket különösebben.) Esze nélkül futkosott, berohant egy parkoló kocsi alá, felugrott a futóműre (vagy mire, a kocsikhoz sem értek), és amikor a srác lefeküdt a földre, hogy kibányássza onnan, a macska átrohant az úttesten, egyesen a szerencsére szintén éppen álló villamos alá. A sráccal odaálltunk a zebrához, de mikor elment a villamos, a cicának már nyoma sem volt. A srác majdnem elsírta magát, miközben járkált és meresztette a szemét, hátha meglátja azt a kis állatot. Mondtam neki, hogy én sokat járok errefelé, úgyhogy ha látom a cicát, megpróbálom megfogni nekik, és remélem, megkerül. Erre ő síri hangon: "Köszönöm. Én is remélem." Aztán visszament az aluljáróba. Nem volt könnyű uralkodni magamon, hogy sírva ne fakadjak, de azért sikerült. Negyed órával később az aluljárón át jöttem hazafelé, és láttam, hogy a lány felváltva kiabál és sír, a fiú meg próbálja vigasztalni :( Hát, a szívem majd megszakadt értük.
Azért mennyire igazságtalan az élet, nem? Egy aluljáróban laknak, de egymáson kívül legalább egy cicájuk van, akit szeretnek, és akkor elveszítik a cicát, ráadásul nem egészen két héttel karácsony előtt. Annyira rossz :(
 |
| Ilyesmi cicát kell elképzelni. Csak kicsit kisebbet. |
Alig egy órája jöttem ki a Cserpesből, miután megittam a napi kakaómat, és álltam a zebránál, mert kreatív hobbiba akartam menni, amikor egyszer csak láttam, hogy a cica kilő az aluljáróból, és összevissza rohangál. Megijedhetett valamitől. Elindultam utána, szólongattam, mert rögtön láttam, hogy ennek nem így kéne lennie, mert tudom, hogy nem jöhet ki az aluljáróból. Két pillanat múlva megjelent a gazdája is, a fiú. Feszült arccal, rémülten kezdte szólongatni ő is, de a cica se látott, se hallott. (Mondjuk szerintem nem is hallgatnak a nevükre, de ezt nem tudhatom biztosan, nem volt még cicám, és nem is kedvelem őket különösebben.) Esze nélkül futkosott, berohant egy parkoló kocsi alá, felugrott a futóműre (vagy mire, a kocsikhoz sem értek), és amikor a srác lefeküdt a földre, hogy kibányássza onnan, a macska átrohant az úttesten, egyesen a szerencsére szintén éppen álló villamos alá. A sráccal odaálltunk a zebrához, de mikor elment a villamos, a cicának már nyoma sem volt. A srác majdnem elsírta magát, miközben járkált és meresztette a szemét, hátha meglátja azt a kis állatot. Mondtam neki, hogy én sokat járok errefelé, úgyhogy ha látom a cicát, megpróbálom megfogni nekik, és remélem, megkerül. Erre ő síri hangon: "Köszönöm. Én is remélem." Aztán visszament az aluljáróba. Nem volt könnyű uralkodni magamon, hogy sírva ne fakadjak, de azért sikerült. Negyed órával később az aluljárón át jöttem hazafelé, és láttam, hogy a lány felváltva kiabál és sír, a fiú meg próbálja vigasztalni :( Hát, a szívem majd megszakadt értük.
Azért mennyire igazságtalan az élet, nem? Egy aluljáróban laknak, de egymáson kívül legalább egy cicájuk van, akit szeretnek, és akkor elveszítik a cicát, ráadásul nem egészen két héttel karácsony előtt. Annyira rossz :(
másrészről viszont nem véletlen, hogy más hajléktalanok inkább kutyát tartanak... a macskának szüksége van a saját territóriumra, ami valljuk be, az aluljáróban nem igazán lesz soha az övé.. érthető, hogy meglépett. :(
VálaszTörlésIgen, én is gondoltam rá, hogy a macska túl önfejű ahhoz, hogy kiengedjék őt az aluljáróban. Nem tudom, miért pont cicát vettek magukhoz, talán kapták valakitől, de a lényeg akkor is csak az, hogy nagyon elkeseredtek, mert nagyon szerették azt a kisállatot. Ma egyébként nem is láttam még őket, és a helyükön más ül.
Törlés