LizaGazdija

Nem tudom, nekem azért undorító, hogy valaki, miután elüt egy babakocsit, ezzel megöl két kisbabát, azt merészeli kérni, hogy adják vissza a jogosítványát, mert nem szegte meg a KRESZ-t, csak véletlenül úgy alakult, hogy az a babakocsi elütődött, a gyerekek meg meghaltak. Nagyon-nagyon durva. Nyilván a körülmények a hibásak meg a szülők, lehet, hogy a kisbabák is, egy biztos: ő nem. Mennyire nem bírom az ilyen hozzáállást.

Kedden csak hárman voltunk K-nál stepen, négyen a második órán. Erre ő így reagált: "Már megfigyeltem, hogy az jár rendszeresen edzésre, akinek semmi szüksége sincs rá, mert tök jól néz ki." Hát, ezt magamra vettem, gondoltam, nekem is szól, nem csak a két vagy három másik lánynak (nem emlékszem, melyik órán mondta), és tök jólesett. A mai stepen sok volt az új ember, kicsit meg is ijedtem, mikor mondta K., hogy akkor most "lájtos" órát tartunk, miután pont nemrég öntöttem szavakba, miért nem szeretem a "lájtos" dolgokat. Na, a "lájtos" óra nála azt jelentette, hogy kis egységekben tanította be a koreográfiát, tehát egyszerre nem nyolc, hanem négy ütemet néztünk meg. Én annyira pörögtem, hogy csak úgy pattogtam, mint a gumilabda. (Nem feltétlenül szeretnék részleteket mesélni, maradjunk annyiban, hogy ma is bőven volt mit kiugrálni magamból.) Az óra végén odajött hozzám az egyik új lány, aki mögöttem állt, és a következőt mondta (én állok legel...

1. Az Unicum csodaszer. Annyira rosszul voltam tegnap este, hogy már nem tudtam magammal mit kezdeni. Unicum évek óta mindig van itthon, évi kb. egy deci fogy el belőle, akkor nyúlok hozzá, ha olyan gáz a helyzet, mint tegnap. Most nem azt csinálta, amit vártam tőle, de elmúlt a gyomorfájás, a torokfájás, már nem érzem úgy, mintha a torkomon akadt volna egy vattapamacs. Igaz, a hasam felfújódott és bekeményedett, de ez legalább fájdalommal nem jár, csak hülyén néz ki. Szóval az Unicum csodaszer, ha még nem mondtam volna. 2. Szeretett volna kifogni rajtam a technika, de nem hagytam magam. Megkaptam a következő fordítási munkámat, szerettem volna rátenni a könyvet Kindle-re, hogy el tudjam kezdeni olvasni. Doc formátumban kaptam, és akárhogy próbálkoztam, nem akart rámenni a kis gépemre, és az ingyenes Kindle által támogatott formátumra konvertáló programom sem akart kezdeni vele semmit. Ekkor cselhez folyamodtam: ingyenes, online programmal pdf-fé változtattam a doc-ot, majd azt átkon...

Mama 78. születésnapja, Ibolya néni halálának 5. évfordulója (ő még mindig csak 56 éves lenne).

Megvolt az év első kirándulása, már ha a hótalpas túrát nem számítjuk. Elég szégyen, hogy ilyen sokáig kellett rá várni, de a fő, hogy ez is eljött. Négyen mentünk: Blanka, Gyöngyvér, Zoli (Gyöngyvér barátja) meg én. 10-kor találkoztunk a Moszkván, és a következő útvonalon haladtunk: Hűvösvölgy --> Erzsébet-kilátó --> Normafa --> Moszkva tér. Volt benne jó kis mászás, aztán sok szintben gyaloglás is, meg kilátás meg rétes. Meg csodaszép idő. Azért a pulcsi elkélt, de nagyon szépen sütött a nap, és egy darabig kifejezetten meleg is volt. Képriport következik. Blanka a képek egyikén sem szerepel, de ott volt, elhihetitek. Nagyrét Őszi erdő, gyönyörű Avarban trappolni jó! Egyikünk lelkesen sziklát is mászott. Gyöngyvér pakol Szépjuhászné, gyermekvasút-állomás (nem tudom, hogy keveredtünk ide, nem erre akartam jönni, de végül is elértük a kilátót, és abból az irányból, amelyikből szerettük volna) Útitársak, akik közül egyik sem Blanka Bl...

A Moszkván. "Tájékoztatjuk kedves utasainkat, hogy a 4-6-os villamosok a Széll Kálmán tér és a Blaha Lujza tér között rendezvények miatt nem közlekednek. A villamos pótlására nincs mód." Nincs vele semmi baj, teljesen korrekt, de én annyira nevettem, csak úgy a szituáción. Amúgy megúsztam a napot egyetlen "rendezvény" nélkül, csak a Corvin közi tömegjelenetet láttam este a villamosról, azt is kb. két másodperc erejéig. Így szinte maradéktalanul teljesült az a vágyam, hogy egész nap ne lássak semmit, aminek a politikához köze van, de még messziről se.

Ma volt a harmadik alkalom. Most már kevésbé éreztem vadidegennek az embereket, és most először csillant fel a remény, hogy egyszer majd nem lesz nagyon gáz a fiúkkal táncolni. Eddig azért volt gáz, mert a legtöbben a szemembe akarnak nézni közben (mármint nemcsak az enyémbe, hanem mindig azéba, akivel táncolnak), én meg nem bírok számomra ismeretlen ember szemébe nézni sokáig. Meg úgy egyáltalán, a szemkontaktus azért bensőséges dolog. De most már harmadszor láttam őket, kezdem ismerősöknek érezni mindegyiküket, meg ma volt egy új fiú, aki jóképű, kedves, közvetlen, és engem választott, amikor fel kellett kérni lányokat, így már nem olyan szörnyű. Meg jött ma az a lány, akivel első alkalommal jót beszélgettünk, aztán múlt héten nem volt, és ő sokkal jobb kapcsolatteremtésben, mint én, sokkal könnyebben beszélget mindenféléről idegen emberekkel, és mivel én vele álldogáltam óra előtt, én is bevonódtam a beszélgetésbe, így aztán olyan volt, mintha én is tudnék kapcsolatot teremteni. És ...