Napi pozitív

Kedden csak hárman voltunk K-nál stepen, négyen a második órán. Erre ő így reagált: "Már megfigyeltem, hogy az jár rendszeresen edzésre, akinek semmi szüksége sincs rá, mert tök jól néz ki." Hát, ezt magamra vettem, gondoltam, nekem is szól, nem csak a két vagy három másik lánynak (nem emlékszem, melyik órán mondta), és tök jólesett.

A mai stepen sok volt az új ember, kicsit meg is ijedtem, mikor mondta K., hogy akkor most "lájtos" órát tartunk, miután pont nemrég öntöttem szavakba, miért nem szeretem a "lájtos" dolgokat. Na, a "lájtos" óra nála azt jelentette, hogy kis egységekben tanította be a koreográfiát, tehát egyszerre nem nyolc, hanem négy ütemet néztünk meg. Én annyira pörögtem, hogy csak úgy pattogtam, mint a gumilabda. (Nem feltétlenül szeretnék részleteket mesélni, maradjunk annyiban, hogy ma is bőven volt mit kiugrálni magamból.) Az óra végén odajött hozzám az egyik új lány, aki mögöttem állt, és a következőt mondta (én állok legelöl, ezt még érdemes tudni hozzá): "Nagyon jó voltál! Komolyan! Végig téged néztelek, azért tudtam, mit kell csinálni. Nagyon jól nyomtad!" Hát, szóval ez is nagyon jólesett.

Még megtanulok boldog lenni egyedül, és minden jó lesz.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai