LizaGazdija

nyáron egyedül lenni rossz. Mert ha nem lennék egyedül, a következőket lehetne csinálni: - Kánikulai napokon a párommal lehetne strandolni. - A párommal lehetne nyaralni. - A párommal lehetne a Margitszigeten naplementét nézni, majd csak úgy ülni a sötétben. - A párommal akár még kiülős helyekre is el lehetne menni. - A párommal lehetne menni a Szigetre. - Arról nem is beszélve, hogy a Vidámpark tematikus éjszakai programját is meg lehetne látogatni. Így meg lehet itthon ülni egyedül, meg körbe lehet futni a Margitszigetet (35 perc alatt, mert teljesen lemerevedett mindkét lábam, alig bírtam hazajönni, nem tudom, mi van), meg felhasználatlan maradhat a Vidámpark-bérletem, meg mehetek egyedül a Szigetre. Hatalmas, tényleg. Én nagyon próbálok türelmes lenni, de nagyon elegem van, és nagyon rossz, és nem tudom, hogyan tudnék változtatni. Az idő meg megy. Már augusztus van, mindjárt vége a nyárnak, és én egyedül töltöttem a nyarat. Óriási, igazán, nem is tudom, mivel érdemeltem ...

Azt beszéltük meg Blankával, hogy tegnap este kimegyek hozzá. Pesttől kb. fél órányi vonatozásra lakik. Gondoltam, péntek is van, nyár is van, kánikula is van (laza 35 fok), mindenki megcélozza a Balatont, nem árthat, ha a vonat indulása előtt azért már ott vagyok a pályaudvaron, hátha sor lesz. Ki is értem az indulás előtt 20 perccel, és akkora sor fogadott, amekkorát én már régen láttam utoljára. Brutális volt. A pénztárak kb. fele üzemelt csak, de lehet, hogy kevesebb, elviselhetetlen meleg volt, ahogy összezsúfolódott az a rengeteg ember, szóval nem volt kellemes, kicsit sem. De még az milyen kellemetlen volt, amikor a vonat indulása előtt két perccel megkértem az előttem álló négy-öt embert, engedjenek előre, mert az ő vonatuk akkor még negyed órára volt az indulástól, és még így is úgy jártam, hogy amikor kiértem a peronra, még láthattam, ahogy elindul a vonat, majd szép lassan eltűnik. Nem lettem sík ideg, áhh, miért lettem volna, nem? Óránként van vonat, Blanka javasolta, üljek...

Az ember csak magára számíthat*. És ez már 11:10-kor megvolt, ez egy ilyen nap. *Meg Blankára, de ő sem tud mindenben segíteni.

A magyar legendásan kegyetlen nép, velünk senki sem akar igazán rosszban lenni. Ez még napjainkban is így van, bizony. Volt például az az eset, amikor kiadtuk az azeri baltás gyilkost a hazájának, de csak azért, mert az azeriek megígérték, hogy náluk is börtönben fog ülni. Nos, a gépe landolását követően nem börtönbe, hanem szabadlábra és nemzeti hősi státuszba került. (Emlékeztetőül: ezt azzal a hősies cselekedettel érte el, hogy baltával agyonvágta éppen alvó, örmény diáktársát Budapesten.) A magyarok persze nagyon megharagudtak, amiért az azeriek átverték őket. Tombolunk dühünkben, iszonyú látvány. Felháborodásunknak hangot is adunk: azeri parkot fogunk építeni valahol Budapesten, valószínűleg a Városligetben. Ez majd örök mementóul szolgál utódainknak: lám, így jár, aki ujjat húz a magyarokkal! A parkba a vajdasági példa alapján kell egy szobor is, úgyhogy én szeretnék javasolni: szerintem az azeri baltás gyilkos szobrát kellene megformálni, hogy unokáink se felejtsék el, honnan ...

- Majd egyszer csinálok egy listát a Castle tíz legjobb részéről, és abban nagyon jó eséllyel benne lesz az 5x17, a Scared to Death (Halálra rémülve). Rég nevettem ennyit és ilyen hangosan Castle-epizódon, bár nagy szerencse, hogy kora délután néztem, különben nem sok alvás várna ma rám. - Volt időm megcsinálni egy rendes takarítást, miután egy programom elmaradt. - Megjelent a könyvem!!! Ezt fordítottam tavaly nyáron. Én most úgy, de úúúgy örülök!!! - Voltam sétálni Marcival, és a Boráros téren leültünk nézni a Dunát. Ezt gyakran csináljuk, szerintem nagyon léleksimogató hatása van, de még tudott dobni az élményen, hogy fújt a szél, és pont végignézhettük, ahogy kiköt egy hajó. Hogy Marci milyen izgatott lett! El is indult, hogy ő akkor felszáll, de lebeszéltem. Amúgy még a hétfői sétánkon volt az, hogy egy hajléktalan férfi megkérdezte, nem adom-e neki a kutyát, mert nagyon szép, és jól tudna vele kéregetni. De mondtam, hogy ne haragudjon, szó sem lehet róla. Kicsit nevett...

ébred bennem, amikor - éjféltől hajnali kettőig nem tudok aludni, mert az ablakom alatt betont törnek, vagy én nem tudom, mit csinálnak, de azt kva hangosan, és hiába csukom be az ablakot, mert akkor is kva hangos, plusz akkor még meg is fulladok a melegtől, - hajnali kettőtől bizonytalan ideig megint csak nem tudok aludni, mert valami idióta akkor szeret gyorsulgatni a körúton. Az ilyet annyira megverném ilyenkor, pedig én alapvetően elég békés természetű ember vagyok. De minimum megkérdezném, nem tanította-e meg arra az anyukája, hogy éjszaka a normális emberek aludni szoktak, és ha neki nem megy, akkor csendben kussol, és hagyja a normális embereket pihenni, nem pedig gyorsulgat a motorjával vagy a kocsijával mások ablaka alatt. Fú, mennyire utálom az ilyeneket. Tudom, mit képzelek, hogy a belvárosban élek, az bezzeg nem baj, hogy az ablakom alatt áll meg a négyeshatos , tudom, tudom.

„Mert az a helyzet, hogy senki nem tehet boldoggá minket, csakis saját magunk tehetjük boldoggá magunkat.” Bagdy Emőke – Daubner Béla – Popper Péter: Öröm, harmónia, boldogság Ez szívás.