Vonatozás

Azt beszéltük meg Blankával, hogy tegnap este kimegyek hozzá. Pesttől kb. fél órányi vonatozásra lakik. Gondoltam, péntek is van, nyár is van, kánikula is van (laza 35 fok), mindenki megcélozza a Balatont, nem árthat, ha a vonat indulása előtt azért már ott vagyok a pályaudvaron, hátha sor lesz. Ki is értem az indulás előtt 20 perccel, és akkora sor fogadott, amekkorát én már régen láttam utoljára. Brutális volt. A pénztárak kb. fele üzemelt csak, de lehet, hogy kevesebb, elviselhetetlen meleg volt, ahogy összezsúfolódott az a rengeteg ember, szóval nem volt kellemes, kicsit sem. De még az milyen kellemetlen volt, amikor a vonat indulása előtt két perccel megkértem az előttem álló négy-öt embert, engedjenek előre, mert az ő vonatuk akkor még negyed órára volt az indulástól, és még így is úgy jártam, hogy amikor kiértem a peronra, még láthattam, ahogy elindul a vonat, majd szép lassan eltűnik. Nem lettem sík ideg, áhh, miért lettem volna, nem? Óránként van vonat, Blanka javasolta, üljek le addig valahova és olvassak, és ekkor jött a következő döbbenet: az egész Déliben egyetlen szál pad sincs. Azt értitek? Egy darab sem, sehol.

Akkor már csak néhány kérdés. A MÁV-nál idióták végzik a szervezési feladatokat? Nem merült fel bennük, hogy egy nyári, kánikulai pénteken esetleg ne 5-6, hanem mondjuk 10-11 pénztár legyen nyitva mondjuk öt és kilenc között, amikor az emberek nagy része kiér a pályaudvarra a balatoni vonathoz? Az sem merült fel bennük, hogy nem lenne hülyeség padokat rakni a pályaudvarra, hogy a nyomorult utas esetleg leülhessen, ha esetleg lekési a kva vonatot, hiába ér ki hozzá 20 perccel indulás előtt? Ezek nagyon bonyolult gondolatok, hogy egy illetékesnek sem jutottak eszébe? És ezért nem kevés pénzt be is szednek, az még benne a gyönyörű. Hát fúj.

Egy szerencse van: Blankáéknál mindig jó, és most még a szülei is otthon voltak, úgyhogy anyukájával is beszélgettünk egy kicsit, és az is nagyon jó volt.