Jó dolgok ebben a napban
- Majd egyszer csinálok egy listát a Castle tíz legjobb részéről, és abban nagyon jó eséllyel benne lesz az 5x17, a Scared to Death (Halálra rémülve). Rég nevettem ennyit és ilyen hangosan Castle-epizódon, bár nagy szerencse, hogy kora délután néztem, különben nem sok alvás várna ma rám.
- Volt időm megcsinálni egy rendes takarítást, miután egy programom elmaradt.
- Megjelent a könyvem!!!
- Voltam sétálni Marcival, és a Boráros téren leültünk nézni a Dunát. Ezt gyakran csináljuk, szerintem nagyon léleksimogató hatása van, de még tudott dobni az élményen, hogy fújt a szél, és pont végignézhettük, ahogy kiköt egy hajó. Hogy Marci milyen izgatott lett! El is indult, hogy ő akkor felszáll, de lebeszéltem. Amúgy még a hétfői sétánkon volt az, hogy egy hajléktalan férfi megkérdezte, nem adom-e neki a kutyát, mert nagyon szép, és jól tudna vele kéregetni. De mondtam, hogy ne haragudjon, szó sem lehet róla. Kicsit nevettem is, ami csúnya volt, de annyira abszurd volt ez az elgondolás!
- Futottam. Nem hajnalban (nem ébredtem fel), nem két kört, hanem este és csak egyet, de azt 33 perc alatt, és még maradt a lábamban legalább fél kör, csak rám sötétedett, és én sötétben nem futkározom sehol, még a Margitszigeten sem. (Ha majd jön a tél, és rövidülnek a nappalok, kénytelen leszek ezen a hozzáálláson változtatni, különben úgy fogok járni, mint eddig minden évben: nem fogok futni egyáltalán. Hacsak nem gépen. Hmm, hmm.)
- Anyu elolvasta a fordításom kétharmadát (nem azt, ami most megjelent, egy másikat), és azt mondta, nagyon jó, magával ragadta a történet. Ez persze alapvetően az írónő érdeme, de egy kicsit az enyém is, mert rossz fordítás esetén az ember a haját tépi, és szenved a könyvvel. Úgyhogy ez így jó jel.
Nem állítanám, hogy a lelkem gyógyultan távozik aludni, viszont a gödör legaljáról sikerült elmozdulni, ami mindenképp pozitív.
- Volt időm megcsinálni egy rendes takarítást, miután egy programom elmaradt.
- Megjelent a könyvem!!!
Ezt fordítottam tavaly nyáron. Én most úgy, de úúúgy örülök!!!
- Voltam sétálni Marcival, és a Boráros téren leültünk nézni a Dunát. Ezt gyakran csináljuk, szerintem nagyon léleksimogató hatása van, de még tudott dobni az élményen, hogy fújt a szél, és pont végignézhettük, ahogy kiköt egy hajó. Hogy Marci milyen izgatott lett! El is indult, hogy ő akkor felszáll, de lebeszéltem. Amúgy még a hétfői sétánkon volt az, hogy egy hajléktalan férfi megkérdezte, nem adom-e neki a kutyát, mert nagyon szép, és jól tudna vele kéregetni. De mondtam, hogy ne haragudjon, szó sem lehet róla. Kicsit nevettem is, ami csúnya volt, de annyira abszurd volt ez az elgondolás!
- Futottam. Nem hajnalban (nem ébredtem fel), nem két kört, hanem este és csak egyet, de azt 33 perc alatt, és még maradt a lábamban legalább fél kör, csak rám sötétedett, és én sötétben nem futkározom sehol, még a Margitszigeten sem. (Ha majd jön a tél, és rövidülnek a nappalok, kénytelen leszek ezen a hozzáálláson változtatni, különben úgy fogok járni, mint eddig minden évben: nem fogok futni egyáltalán. Hacsak nem gépen. Hmm, hmm.)
- Anyu elolvasta a fordításom kétharmadát (nem azt, ami most megjelent, egy másikat), és azt mondta, nagyon jó, magával ragadta a történet. Ez persze alapvetően az írónő érdeme, de egy kicsit az enyém is, mert rossz fordítás esetén az ember a haját tépi, és szenved a könyvvel. Úgyhogy ez így jó jel.
Nem állítanám, hogy a lelkem gyógyultan távozik aludni, viszont a gödör legaljáról sikerült elmozdulni, ami mindenképp pozitív.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése