LizaGazdija

amikor az Attraction elnevezésű magyar árnyékszínház megnyeri a Britain's Got Talentet, vagyis a brit Csillag születiket. Ez azért mennyire nagy dolog, úristen! Életemben egyszer küldtem SMS-t bármire, ami a tévében ment, az az ő előadásuk volt az itthoni Csillag születikben, ahonnan kiestek. Erre a britet meg megnyerik! El sem hiszem. Akkor én most elmegyek sírni egy kicsit.

Végül nem a Római-partra mentem, hanem a Dagályhoz. Az ok nagyon egyszerű: sokkal könnyebben elérhető itthonról, mint a Római-part. Elég gáz a helyzet. A strand kerítése jóval a strand szintje fölött kezdődik, és azon már átfolyt a víz, amikor én fél 12 körül megérkeztem. Először beálltam homokzsákot adogatni, de onnan elküldtek, mondván, a lányok ne emelgessenek zsákokat, inkább tartsák a zsákot a lapátos embereknek a földkupacnál. Én pontosan tudom magamról, hogy simán elbírom a zsákot akkor is, ha már van benne homok, de nem álltam le vitatkozni, csináltam, amit mondtak. Egyébként zavart, hogy ilyen baromira kímélni akarnak minket, nőket, mert egyikünk sem napozni ment oda, és mindenki tudta, hogy a zsák nehéz, aztán vállalta ezt. Még nem tartottam két perce üres zsákokat, amikor jött egy katasztrófavédelmis, és mondta, hogy ne töltsük a zsákokat, hanem pakoljuk őket arrébb, mert majd jön még egy adag homok, és útban lesznek. Akkor vagy öt percig pakoltuk a zsákokat, amikor megin...

Teljesült a vágyam: elmehettem homokzsákozni. Délután egy lány tett ki egy felhívást az egyik olyan facebookos oldalra, ahol önkénteseket kerestek, hogy megy a férjével Leányfalura, és aki szeretne csatlakozni, azt szívesen elviszik. Rögtön írtam neki, hogy én nagyon szeretnék, be is jöttek értem a Borárosra, és hatalmas dugókban vergődés után este 8 körül megérkeztünk a célhoz. Először egy olyan részen pakoltunk zsákokat, ahol már elöntötte a parthoz legközelebbi házakat a Duna, de a többit még meg akarták menteni. Itt sajnos már a pakolás végére értünk oda, kb. húsz zsákot tehettünk fel a gátra, majd mondták a helyiek, hogy akkor most várni kell, amíg meghozzák a következő adag zsákot, de az órák kérdése. Továbbmentünk. Séta közben engem sokkolt, hogy egy csomó kertben már a kapuig ért a víz, a focipályán a kapu alig látszott ki belőle, és láttunk olyan kertet, aminek a hátsó kapuját is majdnem teljesen ellepte már az ár. Ijesztő volt belegondolni, hogy még nem tetőzik a Duna, en...

Önkénteskedni nem hívtak sehova, a Margitsziget megtelt, messzebb nem tudok eljutni autó nélkül. (Ezt nem én mondtam, hanem akik toboroznak.) Azért szombat reggel még körbetelefonálom az összegyűjtött számokat, hogy kellek-e valahova. Jó lenne, ha kellenék, akkor hasznosnak érezném magam. Addig meg lefényképeztem a Boráros térnél meg a Jászain, hogy hogy áll a Duna. Ijesztő. (Mobilos képek, olyanok is.) Boráros téri kikötő tegnap Szintén Jászai Mari tértől kicsit lejjebb ma délben Durva Volt, aki itt úsztatta a kutyáját, hát, remélem, a kutya túlélte Kisebb tömeg verődött össze a helyszínen, a bátrabbak lementek az útra, és kiültek a víz jelenlegi szélére lábat lógatni.

Ez voltam ma én. (Aki nemsokára enne, vagy most eszik, vagy nemrég evett, az ezt most szerintem inkább hagyja ki!) Sétáltunk nagy vidáman Marcival délután, ő eszegetett némi füvet, szagolgatott, aztán amikor lábhoz hívtam, akkor a lábam mellett battyogott. Aztán egyszer csak lemaradt és leült. Én elnevettem magam, kérdeztem, mi van, mit csinál, erre érkezett is a válasz: búbánatos tekintettel elkezdett öklendezni. Én már kicsit előrébb jártam, de visszarohantam, lecsaptam az esernyőmet, a táskámat a földre, letérdeltem a koszba, kérdeztem a kutyát, jól van-e, de csak öklendezett tovább, úgyhogy megállapítottam, nem, nincs jól. Ekkor már elég sokan néztek minket, mert ezt egy elég forgalmas helyen sikerült előadni - nyilván, majd valami kihalt kis utcán, mi? Szóval ekkor bontakozott ki a következő jelenet: a gazdi térdel a mocsokban, bal kezével erősen összeszorítja az öklendező kutya száját, jobb kezével zacskó után túr a táskájában, közben meg hangosan mondogatja, hogy tudja, hogy...

Jelentkeztem a Vöröskeresztnél önkéntesnek ( itt teheti meg, aki szeretné), állítólag majd hívnak vagy írnak e-mailt. Meglátjuk. Minden évben frusztrál, hogy míg mások homokzsákot pakolnak, addig én itthon ülök, ezért gondoltam, hogy idén én is csinálok valamit. Úgy néz ki a hozzászólások alapján, hogy nem mindenkivel veszik fel a kapcsolatot, de ez csak jó, mert azt mutatja, hogy nagyon sokan jelentkeznek. Mindenféle munka van, a homokzsákok pakolása csak az egyik. Van étel- meg teaosztás, irodai munka, ilyesmi. Azt hiszem, én akkor érezném magam igazán hasznosnak, ha homokzsákozni lehetne menni, de erre igen kicsi az esély, miután többen bekommentelték a felhívás alá, hogy nőket nem küldenek pakolni, mert a 15-20 kilós zsákok kicsit meghaladnák az erejüket. Kíváncsi leszek, megkeresnek-e, és ha igen, mit kell majd csinálnom. Ha nem keresnek, idén akkor is kevésbé fogom rosszul érezni magam, mint az eddigi években, mert úgy fogom érezni, hogy megtettem, amit lehetett. Meglátjuk.

végre én is elestem stepen. Ugyanolyan lassított felvételes esés volt, mint amikor beestem a kádba, és ugyanúgy nem ütöttem meg magam most sem, csak megijedtem, meg kicsit kellemetlen is volt, mert azért mégis ott volt tíz másik lány plusz K. Utóbbi egyébként odajött megkérdezni, jól vagyok-e, nem fáj-e valamim, de mondtam, hogy teljesen rendben van minden, és nem fáj semmim, pedig amúgy a bokám fájt, de sejtettem, hogy ha nem állok meg, akkor el fog múlni, és lőn. Tekintve, hogy volt már olyan, akinek egy hasonló esés következtében megrepedt a bokája, azt hiszem, mázlim volt. Óra végén aztán egy másik lány is megbotlott a padban, mondjuk ő nem esett el, mert megkapaszkodott a fal mentén húzódó rúdban. K. ekkor először erre a lányra nézett felvont szemöldökkel, aztán rám, majd feltette a következő kérdést: "Mi van, zavar titeket a pad?" Mondtuk, hogy igen :) A másik lánynak túl rövid volt, nekem meg túl hosszú, az volt a baj. Szóval edzésre járni jó, addig sem unatkozol...