Árvíz a Dagálynál

Végül nem a Római-partra mentem, hanem a Dagályhoz. Az ok nagyon egyszerű: sokkal könnyebben elérhető itthonról, mint a Római-part.

Elég gáz a helyzet. A strand kerítése jóval a strand szintje fölött kezdődik, és azon már átfolyt a víz, amikor én fél 12 körül megérkeztem. Először beálltam homokzsákot adogatni, de onnan elküldtek, mondván, a lányok ne emelgessenek zsákokat, inkább tartsák a zsákot a lapátos embereknek a földkupacnál. Én pontosan tudom magamról, hogy simán elbírom a zsákot akkor is, ha már van benne homok, de nem álltam le vitatkozni, csináltam, amit mondtak. Egyébként zavart, hogy ilyen baromira kímélni akarnak minket, nőket, mert egyikünk sem napozni ment oda, és mindenki tudta, hogy a zsák nehéz, aztán vállalta ezt. Még nem tartottam két perce üres zsákokat, amikor jött egy katasztrófavédelmis, és mondta, hogy ne töltsük a zsákokat, hanem pakoljuk őket arrébb, mert majd jön még egy adag homok, és útban lesznek. Akkor vagy öt percig pakoltuk a zsákokat, amikor megint jött a pasi, és azt az utasítást adta, hogy ne ezeket a zsákokat pakoljuk, hanem láncot alkotva adogassuk a zsákokat a tűzoltóknak, mert nagyon jön be a víz. Akkor mentünk láncot alkotni, amikor is néhány pasi nagy hangon izgulni kezdett, hogy jaj, a lányoknak nehéz lesz a zsák, és konkrétan kilökdöstek többünket a láncból, de aztán mi, a lányok néhány másik pasival megerősítve elmagyaráztuk, hogy köszönjük, nem szeretnénk álldogálni meg szájat tátani, hanem zsákot szeretnénk adogatni, és akkor onnantól már csak arra volt példa, hogy egy-egy jobban megpakolt zsák esetében, amit a pasik is alig tudtak megemelni, minket kihagytak az adogatásból. Aztán jött, hogy most pihenő, aztán az, hogy most lánc, aztán az, hogy most mégsem lánc, inkább pihenő. Szóval összevissza jöttek folyamatosan az egymásnak ellentmondó utasítások, ami engem eléggé zavart eleinte, de gyorsan belejöttem. Meg egy idő után az emberek többsége már magától is látta, hova kell menni, hol van szükség a segítségére, és akkor annyi instrukció sem jött már. Amúgy a legjobb fejek a tűzoltók, mindenki igyekezett köréjük csoportosulni, mert folyamatosan nevettek, ugratták egymást, és mindenféle érdekeseket meséltek. Ők szerda reggel kezdték a homokzsákozást, azóta nem voltak otthon. Ez az igazán kemény.

Az elég durva látvány volt, hogy adogatjuk a zsákokat, a tűzoltók építik a gátat, és alatta folyamatosan jön a víz, egyre több és egyre gyorsabban. Egy idő után már egyébként a kutya sem törődött azzal az ukázzal, hogy homokzsákot csak tűzoltó hajtogathat össze és építhet be, a civilek csak tölthetnek meg adogathatnak, még a tűzoltók is pont lesz*rták, mindenki segíthetett rakni a zsákokat, mert tényleg eléggé jött a víz. Közben volt két rövid szünet, amikor kaptunk csokit, szendvicset, kávét, üdítőt, vizet, pogácsát, szóval nagyon menő ellátás volt. Ja, ráadásul osztottak kertészkedéshez használatos kesztyűt, ami azért jó, mert kevésbé teszi tönkre az ember kezét a zsák. Nekem így is rendesen odavan mindkét tenyerem, de ha nem lett volna kesztyű, lehet, hogy bőr sem lenne rajtuk.

Akkor már nem voltam ott, amikor eleredt az eső, gondolom, marhára örültek az ott dolgozók. Akkor még elvileg ugyan ott voltam, amikor megjött az egyik Fontos Ember helyszíni szemlére, de nem találkoztam vele, sőt azt sem tudtam, hogy ott van, csak az Indexről értesültem utólag. Amúgy agyamra mennek a Fontos Emberek. Az összes. És feláll a szőr a hátamon azoktól, akik a pártjuk vagy politikai egyesületük nevével díszített pólóban jelennek meg homokzsákot pakolni, és láthatóan állati büszkék rá, hogy ők ilyen-olyan aktivistaként jöttek. Miért nem tud Kiss Józsi Kiss Józsiként zsákot pakolni? Önmaga képviseletében. Miért kell mindenből politikát csinálni? Egyszerűen hányok ettől. Akkor is, ha közös volt a célunk, mert ezek az emberek is segíteni mentek meg én is.

Eredetileg azt terveztem, hogy megyek holnap is, de az az igazság, hogy annyira elfáradt mindkét karom, hogy valószínűleg nem megyek már vissza. De ha valakinek van ideje, játszós ruhája, esetleg egy pár gumicsizmája, akkor az legyen kedves, és menjen, mert kell a segítség (ott is)!

Amúgy a pihenőkben volt időm fényképezni is néhányat, nézzétek: