LizaGazdija

Mint mondtam, vasárnap voltunk a Hajógyárin, ahol a kutya úszott és labdázott egy jót. Megkaptam erről a képeket. Virágok közt Rákészül Beleveti magát Ismerkedik Dobd már el azt a labdát! És akkor beúszom érte Versenyeznek Kiúszik Véget ért a móka mára Bónusz: Marci, amint a Városligetben csobban. (Ezt nem szabad neki, de ez azon ritka esetek egyike, amikor nem nagyon érdekli, a gazdi szerint mit szabad és mit nem.) Az eseménynél nem voltam jelen, a videót csak úgy kaptam, hogy ne maradjak ki teljesen az élményből: (Valamiért nem látszik normálisan a feltöltés után, úgyhogy elmondom, hogy úgy néz ki a kutya ezen a videón, mint egy kis bakkecske. Ja, és kacsákat üldöz.)

Sajnáljuk, de a jelszónak tartalmaznia kell egy nagybetűt, egy számot, egy haikut, egy bandajelet, egy hieroglifát, valamint egy szűz vérét.

Egy dologban voltam biztos: nem fogok itthon üldögélni egyedül május 1-jén*. Két barátnőmet kérdeztem meg, nem akarja-e velem tölteni ezt a napot, egyikük nem ért rá, másikuk nem is írt vissza, amiből arra következtettem, hogy akkor ő sem ér rá. Mást már nem kérdeztem meg, mert attól fogva, hogy felmerült bennem, lehet, hogy egyedül leszek, rájöttem, hogy én egyedül akarok lenni. Elhatároztam, hogy jól fogom érezni magam, és semmi nem állhat a jókedvem útjába. Ezek után már csak az volt a kérdés, mit csináljak. Több ötletem volt: kimehetek a Vidámparkba, kimehetek a Palatinusra, vagy csak kifekhetek a Millenárisra olvasni. Ezek közül még egyiket sem csináltam egyedül soha, bár lehet, hogy a Millenárison napoztam már magamban, de nem vagyok biztos benne. Mindenesetre ez utóbbi tűnt a legsótlanabb gondolatnak, ezért gyorsan ki is ejtettem, és kettő között vacilláltam. Tulajdonképpen a Facebook döntött helyettem, pontosabban a Cirkusz adatlapja. Tudni kell rólam, hogy két olyan hely va...

Tegnap este végül tényleg a torna mellett döntöttem. Jillian Michaels 30 Day Shredjét szedtem elő, és mindjárt a kettes szinttel nyitottam, gondoltam, az elmúlt több, mint egy év heti kétszer 120 perces edzése csak adott annyi állóképességet, hogy végig tudjam csinálni helyből. És tényleg. Nem mondom, hogy nem kapkodtam levegő után a vége felé, azt sem, hogy nem izzadtam, mint a ló, és azt sem, hogy nem fáradtam el, mert de. Viszont tisztán emlékszem, hogy amikor a második kör súlyzózásánál azt mondja a nő, hogy "Hang in there, guys", akkor én már teljesen készen szoktam lenni, és az életemért küzdök, és most attól nagyon messze voltam. Úgyhogy a végén elégedetten állapítottam meg, hogy J.M. még mindig nagyon kemény, de most már én is keményebb vagyok, mint amikor legutóbb csináltam ezt a tornát.

Nagyon szeretem ezt a játékot, az egyik kedvencem. Nagyon régen játszottam utoljára, de amikor feszült vagyok, akkor tud segíteni. Tehát múlt pénteken, amikor sok volt kicsit a megpróbáltatás, megint elővettem ezt a fajtáját , csak nem volt türelmem hozzá, annyira ideges voltam. Aztán most este megint belevágtam, és első nekifutásra sikerült végigjátszani 20635 ponttal, pedig eddig a 12-ből általában csak 8 pálya ment, a kilencediken mindig elfogyott az idő. Most akkor örülök.

Hétfőn, amikor a céges órámról éppen indultam volna a koreai kislányokhoz, jött egy sms az anyukájuktól, hogy a lányok nincsenek jól, ne menjek. Erre egy diszkrét "Yesss!" felkiáltással reagáltam, majd a mellettem álló tanítványom arcát látva gyorsan hozzátettem, hogy annak nyilván nem örülök, hogy betegek a kicsik, de az nagyon jólesik a délelőtti utolsó órás stressz után, hogy most hazamehetek. Fél óra múlva, amikor már a villamoson zötyögtünk hazafelé, a következő beszélgetés zajlott le: Sz.: És mit tervezel így, hogy ennyi plusz időd lett estére? Én: Nem is tudom. Iszom egy kakaót. Aztán nem csinálok semmit. És ettől nagyon boldog leszek. És így is tettem. A kakaó kivételesen házi készítésű volt, mert most már annyira rendbe jöttem, hogy bármit tudok enni-inni. Ma meg odasiettem K. órájára, tökre örültem, hogy ugrálhatok egy jót, attól is megnyugszom majd egy kicsit (tényleg állandó jelleggel zaklatott vagyok, de már nem a diákok, hanem más miatt, amiről most nem me...

Kicsit stresszelek meg nem jó a kedvem, de biztos örültök, ha inkább valami jóról írok. Úgyhogy akkor elmondanám, hogy hatalmas ötlet a színtelen púder, és éljen, aki kitalálta. Engem tökre zavar, amikor lányok rikító narancssárga fejjel és fehér/barna nyakkal szaladgálnak az utcán, és minden reggel nagy erőfeszítésbe meg sok időbe telik, hogy legalább én ne legyek rikító narancssárga. Hétvégén viszont megláttam a DM-ben, hogy az Alverdének van színtelen púdere, és gondoltam, azt az ezrest megéri a kísérlet. És nem hiszitek el, de ez tényleg színtelen, ezért olyan színe van a fejemnek, amilyen akkor lenne, ha nem kennék magamra semmit. Ettől az elmúlt három reggelen, amióta használom, minden esetben jó lett a kedvem. Könnyű engem boldoggá tenni, szó se róla :)