LizaGazdija

Hívők csak saját felelősségre olvassák, mert senkit sem szeretnék megsérteni a vallásában. Köszi. Mostanában többször előkerült a térítés több helyen is, például egy blogon, amit olvasok, és az Isten rabjaiban is bőséggel volt szó erről. Eszembe juttatta ez, milyen furcsa, hogy én még sosem próbáltam meggyőzni egyetlen hívőt sem arról, hogy nincs Isten, mert úgy gondoltam, szíve joga, viszont már nem egy hívő próbált engem meggyőzni arról, hogy van Isten. Ez szerintem nem igazságos: ha én tiszteletben tartom valaki véleményét, akkor szerintem engem is megillet, hogy ő is tiszteletben tartsa az én véleményemet. A térítéssel úgy általában csak az a bajom, hogy létezik. Nekem már bűzlik az egész attól a perctől fogva, amikor kiderül, hogy egy igaz Isten van, és az adott pont adott vallás istene. Akkor viszont nagyon durva ellenérzések támadnak bennem, amikor például útra is kelnek a jó keresztény barátok, és nekiállnak győzködni idegen kultúrákban élő idegen embereket, hogy a mi isten...

Tök jól megvagyunk a kutyával, mindenféle fennakadás nélkül telnek a mindennapok. Ma arra lettem figyelmes, hogy már egészen kutyaszámba vesz. Ha a parton nem találkozunk senkivel séta közben, akkor visszafelé szoktam futni vele. Vagyis vele futni azért elég nehéz lenne, mert iszonyú gyors, de azt szoktuk csinálni, hogy nekilódulok, mire kilő, mint egy rakéta, és aztán vagy egy percig nyargal. Aztán bevár, megint nekilódulok, mire megint kilő, és megint nyargal egy percig. Most viszont, miután kilőtt, mint egy rakéta, csak nagyon rövid ideig nyargalt, aztán visszafordult, és felém rohant, mintha oda akarna futni hozzám, és amikor lehajoltam, vagy felé nyújtottam a kezem, akkor leszorította a mellkasát a földre, olyan kis játékosan, ahogy a pajtikkal szokta, és amikor tettem felé egy lépést, akkor cikázott előttem jobbra-balra, én próbáltam elkapni, és amikor majdnem sikerült, akkor megfordult, elfutott előlem, aztán hamarosan megint visszajött, és incselkedett tovább. És hozzá morgás...

Nem mai napi, de azért bók. Séta közben ért a körúton. - Szép a kutyád! Te is szép vagy! Nagyon komolyan azért nem vettem a második részt, de Marciról elhiszem, hogy tényleg szép, mert rendszerint felsikoltanak emberek, amikor meglátják, hogy "jaj, de szép!"

- Nem teszed bolonddá a csupa ész Tódit! Megparancsolom, hogy főzz, főzz, főzz! - De én... - Semmi de, maci! Ha ellenkezel, a nagy kínzókamrába vitetlek, és kész! - Jaj! Megkínoznátok? - Mi az, hogy! És még a szörnyek kórusát is végig kéne hallgatnod! Nagy öröm nekem, hogy megvan az egész sorozat az összes résszel, így a gyerekeim is látni fogják ezt a szuper rajzfilmsorozatot, ami az én gyerekkorom egyik nagy kedvence volt :) 

Ha elveszítünk valamit, ne hisztizzünk, ne akarjuk visszaszerezni mindenáron, és akkor idővel visszakapjuk. Ez már többször bebizonyosodott, de ma újabb megerősítést nyert ez a tézis. Két hete veszítettem el valamit, ami pedig jó volt, hogy volt. Először nagyon vártam, hogy majd visszakapom, aztán elkezdtem keresni, végül múlt csütörtökön kimondtam, hogy így jártam, nincs mit tenni. Ma reggel erre ráerősítettem, amikor egyik barátnőm rákérdezett, és erre ma délre visszakaptam :)

Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke...

Apuék egész nap itt voltak, és egy csomó mindent csináltak. Most részben a szépítésé, de főleg a biztonságossá tételé volt a főszerep. Miután az elmúlt időszakban eléggé megnőtt a betörés veszélye (bár kiderült, hogy eddig is voltak betörések a házban, csak én nem tudtam erről), mindenféle biztonsági intézkedéseket hajtott végre apu. És megjavította a kaputelefont!!! Mostantól nem kell lemenni, ha be akarok engedni valakit, csak nyomni kell a gombot :)