LizaGazdija

Az elmúlt héten minden barátnőmmel találkoztam. Ilyen utoljára egyetemista koromban volt, és nagyon örülök, hogy most összejött. Az Andik és Livi jöttek hozzám, én meg mentem Blankához. Mondjuk Rékával csak két percre futottunk össze az utcán, de az is több, mint a semmi. Amúgy meg kiderült, hogy a bejglim mégis szeletelhető, csak le kellett hámozni róla a ráragadt sütőpapírt. Szóval egész ügyes voltam így elsőre, már persze a külcsíntől eltekintve :)

Tényleg horror. Akinek nem bírja a gyomra, vagy a húsvétra való tekintettel nem vágyik horrorra, az ne olvassa el, köszi. Megyek a hobbiboltba további fából kivágott tojásokért, amiket lehet, hogy lesz kedvem lefesteni valamikor, aztán ragasztani rájuk szalvétából kivágott kis nyuszikat meg csibéket, és akkor azt látom, hogy a járda közepén fekszik egy fejetlen galamb, és a felhasított begyéből csipegeti a magokat egy másik galamb. Azt hiszem, felkiáltottam, valami olyasmit, hogy jaj, úristen, amire a mögöttem haladó pár elkezdett hangosan röhögni. De annyira borzasztó volt, én még sosem láttam ilyet, ez tiszta kannibalizmus, hogy tehet ilyet egyik galamb a másik hullájával, ez iszonyú. A galambok nem normálisak.

A tegnapi sütis posztra reflektálva: kiskanál, de sebaj :) Valamint így reggelre kelve felmerült bennem a kérdés: vajon én már örök életemben köhögni fogok?

azokról az eseményekről, amikről nem volt kedvem, időm vagy agyam beszámolni, pedig érdekesek (nekem). Megint bohócos süti :) Kiskutya, nagy hósesés Tavaszi este a Duna-parton A házunk udvarán álló fa Pizzaaa! Pizzaaa! (Jó, a tésztát nem én dagasztottam, hanem csak kaptam, de a többi az én érdemem, és nagyon-nagyon jólesett, időtlen idők óta nem ettem pizzát.) Ázott veréb. Vagy öntött ürge. Vagy Marci a szakadó esőben megtett reggeli séta és az azt követő törölközés után.

Négy sütit akartam sütni ma eredetileg. Ez háromra módosult, amikor rájöttem, hogy a hétfőn szállítandó tortát talán hülyeség pénteken megsütni. Később kettőre, amikor rájöttem, hogy két süti összerakása, kinyújtása és sütőbe pakolása után nincs kedvem egy harmadikhoz is. Az mondjuk sütés nélküli, hála a jó égnek, és szintén csak hétfőn kell, úgyhogy egyelőre no para. Szóval készült két tepsi sajtos keksz, illetve eddig egy, a másik még nem ment be a sütőbe, merthogy ott most a mákos bejgli süldögél. Hallottam sztorikat arról, hogyan szokott sikerülni az ember életének első bejglije, na, hát nem én leszek a kivétel. Mondjuk nem voltak illúzióim. Szerencsére már az elején megígértem magamnak, hogy bármi legyen is a végeredmény, meg fogom enni. Mivel a tészta és a töltelék is isteni finom volt már nyersen is, ezért jó eséllyel tudom majd tartani magam az ígéretemhez. Akkor most mulassunk rajtam! A bejglireceptnek volt egy olyan pontja, hogy feltekerjük a megkent tésztát, majd szúrun...

Itt van öt nap a húsvét örömére, amit pihenésre lehetne fordítani. Nem fogjátok kitalálni, de egyetlen pihenőnapot sem sikerült szerveznem. Egyet sem. És csak egy olyat, amikor nem kell órára kelni. Viszont van benne bőven utazás, tanítás, meg kb. fél napnyi sütés. Egyszer valami hozzáértő majd elmagyarázhatná, ezt vajon miért csinálom.

egy idős bácsi jött fel az aluljáróból a Corvin negyednél, mégpedig üvöltve. Ezt üvöltötte: "Rohadt koldusok! El kell küldeni mindet!" És tekintgetett körbe, helyesel-e valaki, de inkább csak kikerülték az emberek, amit nem csodálok, én sem szívesen mentem volna el mellette. Tényleg nem jó, hogy az aluljáróban fekszenek. Az sem jó, hogy koldulnak. Mondjuk én még egyszer sem tapasztaltam, hogy agresszívek lennének, megszólítani sem szoktak, csak ülnek, és remélik, hogy valaki ad nekik pénzt. (Én mondjuk nem csinálom jól, mert nem szoktam adni: az egész fizetésemet rájuk költhetném, ha mindegyiküknek szeretnék segíteni, ha meg nem mindegyiküknek, akkor mi alapján válogatom ki, hogy kinek igen, kinek nem.) Az nem derült ki, a bácsi szerint mégis hová kéne elküldeni a "rohadt koldusokat". Azt kéne megérteni, hogy nekik sem jó, hogy az utcán élnek, nem poénból csinálják, hanem egyszerűen nincs más lehetőségük. A szállókon nincs elég hely, és ha van, akkor sem mindenk...