A minap

egy idős bácsi jött fel az aluljáróból a Corvin negyednél, mégpedig üvöltve. Ezt üvöltötte: "Rohadt koldusok! El kell küldeni mindet!" És tekintgetett körbe, helyesel-e valaki, de inkább csak kikerülték az emberek, amit nem csodálok, én sem szívesen mentem volna el mellette.

Tényleg nem jó, hogy az aluljáróban fekszenek. Az sem jó, hogy koldulnak. Mondjuk én még egyszer sem tapasztaltam, hogy agresszívek lennének, megszólítani sem szoktak, csak ülnek, és remélik, hogy valaki ad nekik pénzt. (Én mondjuk nem csinálom jól, mert nem szoktam adni: az egész fizetésemet rájuk költhetném, ha mindegyiküknek szeretnék segíteni, ha meg nem mindegyiküknek, akkor mi alapján válogatom ki, hogy kinek igen, kinek nem.)

Az nem derült ki, a bácsi szerint mégis hová kéne elküldeni a "rohadt koldusokat". Azt kéne megérteni, hogy nekik sem jó, hogy az utcán élnek, nem poénból csinálják, hanem egyszerűen nincs más lehetőségük. A szállókon nincs elég hely, és ha van, akkor sem mindenki megy szívesen, mert ott lopnak. Itt az aluljáróban van kitéve egy kartondarab a következő szöveggel: "Voltam én is olyan, mint te, te is lehetsz olyan, mint én." Ezen kéne elgondolkodni.