LizaGazdija

Itt van öt nap a húsvét örömére, amit pihenésre lehetne fordítani. Nem fogjátok kitalálni, de egyetlen pihenőnapot sem sikerült szerveznem. Egyet sem. És csak egy olyat, amikor nem kell órára kelni. Viszont van benne bőven utazás, tanítás, meg kb. fél napnyi sütés. Egyszer valami hozzáértő majd elmagyarázhatná, ezt vajon miért csinálom.

egy idős bácsi jött fel az aluljáróból a Corvin negyednél, mégpedig üvöltve. Ezt üvöltötte: "Rohadt koldusok! El kell küldeni mindet!" És tekintgetett körbe, helyesel-e valaki, de inkább csak kikerülték az emberek, amit nem csodálok, én sem szívesen mentem volna el mellette. Tényleg nem jó, hogy az aluljáróban fekszenek. Az sem jó, hogy koldulnak. Mondjuk én még egyszer sem tapasztaltam, hogy agresszívek lennének, megszólítani sem szoktak, csak ülnek, és remélik, hogy valaki ad nekik pénzt. (Én mondjuk nem csinálom jól, mert nem szoktam adni: az egész fizetésemet rájuk költhetném, ha mindegyiküknek szeretnék segíteni, ha meg nem mindegyiküknek, akkor mi alapján válogatom ki, hogy kinek igen, kinek nem.) Az nem derült ki, a bácsi szerint mégis hová kéne elküldeni a "rohadt koldusokat". Azt kéne megérteni, hogy nekik sem jó, hogy az utcán élnek, nem poénból csinálják, hanem egyszerűen nincs más lehetőségük. A szállókon nincs elég hely, és ha van, akkor sem mindenk...

Érdekes ez az ország vallás szempontjából is. Sok keresztény van ugyan, de a keresztény ünnepeket nem tartják, csak tudják, mikor vannak. A karácsony például abból áll, hogy megállapítják, hogy most karácsony van, aztán túllépnek a kérdésen. Na jó, több családnál is láttam már karácsonyi dekorációt. Choinak volt egy nagyon ízléses kis faragott minifenyője, szintén fából egy miniszánkó, ezt a kettőt kirakta a zongora tetejére, és körülpakolta Mikulással meg manóval meg hasonlókkal. Ennél a mostani családnál meg biztos, hogy a dekoráció részét képezte az a két hatalmas, de tényleg, óriási diótörő, amit kicsit irigylek tőlük, és ami most is kint van az előszobában a komódon. A karácsonyhoz hasonlóan a húsvétot sem ünneplik, csak tudnak róla, hogy van, meg hogy mikor van. Minden csoportban szoktam húsvéti órát tartani, aminek keretében kicsit megismerkedünk az ünnep eredetével, történetével, a szokásokkal. Nem bírtam megállni, hogy a koreai kislányoknál kihagyjam, de azért nekik egy ...

A koreai kislányoktól mindig tanul valami újat az ember. Vagy legalábbis én. Nemrégiben például azt tudtam meg, hogy náluk még a szülinapok is máshogy vannak, mint itt. Hallottam már erről Choitól is, csak ő nem is próbálta meg elmagyarázni, mi az eltérés a két rendszer között, mert úgy érezte, nem ismeri a megfelelő szavakat, úgyhogy csak annyit mondott, hogy ez egy bonyolult dolog, amikor meg Jint kérdeztem, ő csak vonogatta a vállát. Choit egyébként akkor kérdeztem meg erről, amikor arra a kérdésre, hogy mikor van a születésnapja, azt válaszolta, hogy nem tudja pontosan, de valamikor januárban, amitől nekem eléggé felszaladt a szemöldököm. No, akkor a magyarázat. Koreában követik a holdnaptárat is a Gergely-naptárral párhuzamosan. A holdnaptárnak ugye az a különlegessége, hogy nem esik egybe a Gergely-naptárral, például ezért vándorol a húsvét, aminek esetében nálunk is számít a hold. (Töriből ötödikben be kellett vágni, mint egy verset: a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtö...

Ez most nem vicces sztori lesz, csak nem jutott eszembe hirtelen másik cím. (Kicsit sok energiámat lefoglalja, hogy nonstop köhögök. Mennyire unom már ezt a nyavalyát, amiből nem tudok kimászni.) Három hónapja vagyok egyedül. Ez idő alatt két napon gyrost ettem, egyszer főtt krumplit, kétszer sült krumplit, kétszer a karácsonykor lefagyasztott töltött káposztát. A többi napokon mindig főtt ételt ettem, persze néhányszor nem itthon, hanem anyuéknál vagy Katáéknál. Na de a lényeg, hogy három hónap alatt nem volt kajaismétlődés. Általában egy főzéssel négy-öt napra van ebédem (nem, nem vagyok rosszul, ha ennyiszer kell ugyanazt ennem, sőt sokszor szomorkodom, amikor elfogy), vagyis eddig kb. 18 féle ételt főztem meg. Kár, hogy ezeknek csak töredékére emlékszem, no de sebaj. Most viszont jó eséllyel elkezdem az ismétlést: holnap vagy pizza lesz, vagy chilis bab, és utóbbi már volt januárban is. Igaz, akkor az otthoni változatot főztem, most meg majd a Tomitól tanultat fogom, amiben dar...

Esténként három dolgot szoktam csinálni táplálkozás, pontosabban ivás témában. - Megfőzöm a gyógyteámat. - Megtöltöm a literes kancsót vízzel. (Ezt a liter vizet aztán kb. 20 perc alatt megiszom.) - 3 dl tejbe beleöntök két egység kakaós fehérjeport, amiből nagyon finom ital lesz, ami állítólag zsírégető hatású, amit nem tudok sem megerősíteni, sem megcáfolni, viszont nagyon finom, és mivel elég kevés benne a cukor, biztos, hogy jobb, mintha kakaót innék. (Egyébként kakaót innék, ha ez nem lenne, mert valami édes azért kell nekem estére.) Hétfő este kétségtelenül nem álltam a helyzet magaslatán. Egymás mellett volt a bögrém a teámmal meg a shaker a három deci tejjel, előttem nyitva a fehérjeporos bödön, kezemben a kimérő. Ki lehet találni, hová öntöttem az első adag port. Nyilván a teába. Először ilyen fejet vágtam: Aztán gyorsan cselekedtem: a por nagy részét kikaptam a teából, és átborítottam a tejbe. Közben azon gondolkodtam, hogy lehet valaki ilyen nyomi. Azért az eset...

amikor valakinek a 17 éves öccse egy este nem ér haza, kiplakátolják a Facebookot azzal, hogy nagyon keresi a család, és bármi is a gond, menjen haza, mert szeretik, és csak ez számít, majd másnap az indexen el lehet olvasni, hogy a vonatsínek mellett találták holtan, mert feltehetőleg elaludt, nem szállt le a megfelelő állomáson, ezért kiugrott a vonatból. Azt amúgy értem, hogy az embernek este 10-kor nincs kedve a következő vonatállomáson várni egy vonatot, és visszabumlizni, mert az akár órákat is igénybe vehet, de akkor sem tudom felfogni, hogyan jut eszébe valakinek kiugrani a vonatból. Egyszerűen hihetetlen. Miből gondolta a srác, hogy túl fogja élni? Annyira sajnálom őt is meg a családját is. Rettenetes lehet ez.