LizaGazdija

Megtaláltam végre a magyar változatot is portörlés közben: a When We Were Very Young című kötetben van benne angolul és magyarul. Ez a magyar változat Papp Gábor Zsigmond fordítása, lektorálta Tandori Dezső: Szeretnék egy királyságot kapni, Senkinek se kéne szótfogadni. Spanyol király ha lehetnék, tudod, Akkor se vennék sapkát, ha zuhog. Ha francia lennék? Volnék rideg, A franc fésülködne Rose néninek. Görög trón sem volna rossz kezdetnek, Bármit leverhetnék, nem vernek meg. Hogyha uralkodó lennék, norvég, Otthon egy elefántot tárolnék. Ha meghódítanám Babilont, ott A kesztyűmről levágnám a gombot. Vagy ha a sors Timbuktuba vetne, Nem is mondom, mi mindent lehetne. Ha kaphatnék bármilyen koronát, Rosszalkodnék egy gyerekkoron át! Imádom! És még egyszer angolul: I often wish I were a King, And then I could do anything. If only I were King of Spain, I'd take my hat off in the rain. If only I were King of France, I wouldn't brush my hair for aunts. ...

Karácsony előtt került fel a molyos kívánságlistámra, és Blankától meg is kaptam (vagy a névnapomra, vagy karácsonyra, ebben nem vagyok teljesen biztos, mindenesetre amelyikre nem ezt kaptam, arra az Így szerettek ők című könyvet, amire szintén sor kerül lassacskán). Ez az első könyv, amit Fridáról olvastam. Van ugyan egy albumom róla, de abba csak beleolvasgattam, jó kisgyerek módjára főleg a képekben gyönyörködtem. Tudtam a balesetéről, ami nagyjából meghatározta a művészetét, tudtam, hogy a férje is festő volt, és hogy nem volt könnyű nekik egymással, azt is tudtam, hogy nem is voltak mindig együtt, mert a férj csalta, és azt is, hogy a baráti körükhöz tartozott Trockij. (Ezt mondjuk pont egy angol tankönyvből, amiből tanítok.) De nem tudtam, hogy szeretett és tudott főzni, nem tudtam, hogy ilyen, hm, kicsapongó életet élt, és azt sem tudtam, hogy Diego ennyire aljas volt. Mert azért egy-két húzása után nem lehet rá szebb kifejezést találni. Úgyhogy bőven szerezte...

Számomra új. Meg nem is festő, hanem grafikus, de ez most mindegy. Egy a lényeg: a Molyon találtam valakinek a karcában, és nagyon megtetszett az ott linkelt képe. Rákerestem mind a nőre, mind a képeire, és azt hiszem, valamikor hosszabb időt fogok eltölteni a képek nézegetésével. Gyönyörűek! Ráadásul izgalmasak is. Catrin Welz-Stein ről van szó, aki német (ha jól gondolom), és Malajziában él. Ez az a kép, amit a Molyon láttam, és - talán ezért is - ez tetszik legjobban:

És azt mondtam már, hogy utálok nokedlit szaggatni? Nem? Akkor most mondom: utálok nokedlit szaggatni.  Sztrapacskát csináltam ebédre (kb. a következő két hétre, már megint :S), jobban sikerült, mint tavaly, amikor először próbáltam, de ez a nokedliszaggatás, hát ez a halálom. Majd beszakadt a frissen masszírozott hátam, azóta is fáj. Elképzeltem, mi lett volna, ha a krumplit nem behajítom az aprítóba, hanem lereszelem... Ja, mert voltam masszázson. Ez már a második alkalom volt. Most egy másik lányhoz kerültem ugyanabban a szalonban, és ő egy kicsit máshogy masszírozott, mint a múltkori, de tök jó volt ez a masszázs is. Ő kicsit erősebben meggyúrt, főleg a vállamat meg a nyakamat, amit én nagyon szeretek. Amíg a lábam volt soron, addig most is aludtam, illetve most tényleg aludtam, csak akkor ébredtem fel, amikor behajlította a lábamat, de meg is állapítottam, hogy most biztos stresszesebb állapotban vagyok, mint legutóbb, mert most álmomban is angolórát tartottam. Basszus, nem ...

Feladat adott, két srác mégsem csinálja, hanem vihog. Odamegyek, mosolyogva, kedvesen, halkan mondom, hogy akkor "do this exercise, please", és mutatom is, melyiket kell, mire egyikük: - Elnézést kérünk, tanárnő, csak péntek van. Mire én mosolyogva, kedvesen és halkan: - Nekem is péntek van. És ettől nem lesz könnyebb a péntekem. Ezen mosolyogtak, és óra végéig felfüggesztették a vihogást.

A nap mondjuk szépen sütött ma, de azért azok a széllökések egész brutálisak voltak néha. Egy alkalommal nem tudtam befordulni a sarkon, annyira fújt a szél, egy másik esetben meg alig tudtam kijönni egy ház kapuján. A mai  napirajz meg a szívemből szól, enjoy.

Nagyon sajnálom, de ha beteg vagyok, akkor nyafogok. 1. Egyesek szeretnék törvénybe iktatni, hogy a moziban is lehessen kampányolni. Már meg ne haragudjon a világ, de én a moziba kikapcsolódni járok, azért megyek oda, hogy jól érezzem magam, és ha nekem politikusokat mutogatnak, vagy pártneveket mondogatnak, akkor nagyon feszült leszek, mert hányok a politikától. Ezért nem nézek tévét kb. három éve: nem akarok belefutni se politikai, se egyéb reklámba, mert nem érdekel. (Az előfizetésem azért továbbra is megvan, így is, hogy egyedül vagyok, mert ha egyszer lenne valami jó film vagy műsor, amit meg akarnék nézni, bosszantana, hogy nincs tévém.) Ha átmegy ez a javaslat, akkor jó eséllyel kénytelen leszek lemondani a moziba járásról is. Kösz szépen! 2. Most már kezdem unni a telet. Én annak a híve vagyok, hogy minden évszakban legyen az évszaknak megfelelő időjárás. Március 15-én a hó vicces (hangsúlyozom, nekem, akinek ez extra csúszkálási lehetőséget jelentett), de március 21-én a n...